A sátor

Egy fejezet a legújabb Danny bá' kötetből

2017. június 7.

cimkék: olvasósarok 8-12

Egy nyári erdei iskola a tengerparton? Ráadásul Danny bá'-val? Ezt nem lehet kihagyni! Hiszen vele még a sátorállítás is móka és kacagás... Tarts vele és olvasd el, hogyan sikerült ez a napirendi pont a 3.a osztálynak!
– Tizenegy óra van – nézett bele Danny bá’ a programba.

– Tizenegy és tizenkettő között a feladat a sátor felállítása. Pedagógiai cél: együttműködés.

– Majd én felállítom! – rohant oda Lena a zsákhoz, és kirázta belőle a tartalmát.

Ponyvák, zsinórok, nagy cölöpök, kis cölöpök…

– Tyű... – Danny bá’ idegesen lapozgatta a papírjait.

– Ne izgulj, tanár bá’! – szólalt meg Emma. – Ha pontosan azt csináljuk, ami a használati utasításban van, minden
rendben lesz!

Danny bá’ bólintott.

– Sammy, olvasd fel nekünk a használati utasítást! – mondta.

Sammy felnevetett.

– Komolyan mondom! – erősködött Danny bá’.

– Én?! – Sammy csodálkozva nézett hátra. Lehet, hogy feltűnt mögötte egy másik Sammy? Egy Sammy, aki jól tud
olvasni? De nem, mégsem.

– Hogy én? Olvassam fel? Nektek? A használati utasítást? - kérdezte ekkor vékony hangon.

– Igen, igen, igen, igen – felelte Danny bá’. – Gyerünk, követnünk kell a programot! Nem maradhatunk le! Nyisd
már ki, Sammy!

satorSammy most már tényleg semmit sem értett.

– De hát akkor ne olvassak?

– Ne a sátrat nyisd ki, hanem a használati utasítást! – magyarázta neki Emma.

– Ja! – mondta Sammy. Odarohant a sátor zsákjához, kibányásztaa használati utasítást, és elkezdett olvasni.

– Vegyük ki a tonyvát a páskából! – olvasta.

– Azt majd én! – kiáltott fel Lena, és megragadott egydarab vásznat. – Ez a tonyva, tuti!

– Az a táska, te gyogyós! – szólalt meg Bram.

– Tudom, te gyogyós! – felelte Lena.

– Felyezzük a höldre a pöcölöket! – folytatta Sammy. – Szedjük szét a fátorseszítő nizsórokat!

– Hmmm… a pöcölök... – morogta Danny bá’.

– Majd én csinálom a pöcölöket! – mondta Winston, és elkezdett kotorászni a halomban.

Kezdett megjönni a kedvünk.

– Mi meg a nizsórokat, oké? – kérdezte tőlem Sep.

Bólintottam. Senki sem jöhet rá, hogy még soha életemben nem állítottam fel sátrat.

– A látorsap… – Sammy lassan és hangosan olvasott.

Hallani lehetett rajta, hogy ez élete legszebb napja. Akkor már ketten vagyunk.

Winston és Manon megkeresték a pöcölöket: a kicsi, hegyes végű fémbotocskákat. Szépen megjegyzek mindent,
és akkor legközelebb már én leszek a legnagyobb szakértő.

– Verjük le a vöcekeket! – olvasta Sammy.

– Leverni, azt Fred tud a legjobban – szólalt meg Emma.

– Szerintem ezek a nizsórok – mondta nekem Sep. – Majdnem tutira.

És megmutatott néhány botot, amiket meg lehetett hajlítani, anélkül, hogy eltörtek volna.

– Ja, biztos – mondtam.

Mindenki dolgozott, kivéve Liekét. De senki sem haragudott rá, mert sajnáltuk szegényt, hogy nem ehet cukrot.

– De hát nem is így kell! – szólalt meg hirtelen.

– Dehogynem! Ez egy ausztrál sátor – felelte Danny bá’.

– És ők mindent másképp csinálnak, mint mi.

– Lieke, gyere ide hozzánk! – kiáltotta neki Hasna.

Lisa, Rashida és Hasna épp a köteleket próbálták kibogozni. Egymás hajával is mindig ezt szokták csinálni.

– Csak be ne fonjátok! – figyelmeztette őket Danny bá’.

Nagyot nevettünk.

– Érted, kifonni kell! – mondta nekem Sep.

Nem egészen értettem, de felnevettem. Egyszerűen ilyen volt a hangulat.
Aztán kitaláltunk egy iszonyú jó dolgot. Meghajlítottuk a nizsórokat, a két végüket pedig összekötöttük egy darab kötéllel, így pont olyanok lettek, mint az íj.
Nyilak helyett pedig szereztünk pöcölöket, és azokat lődöztük – tyiú, tyiú, tyiú! – be a földbe. Danny bának is
nagyon tetszett, de azt kikötötte, hogy csak lentről és alacsonyra
szabad lőnünk.

– Megtaláltam a páskát! – kiáltott fel Lena boldogan.

– De hát az nem is a páska, hanem Fred váltás alsógatyája! – mondta Sep.

Az volt a legjobb, hogy egy pillanatra mindenki elhitte. Még Danny bá’ és Fred is.

– Tegyétek vissza! – mordult fel mérgesen.

Még szerencse, hogy a föld nagyon puha volt a B szektorban, mert összerogytam a nevetéstől.
És ekkor Tomnak támadt egy ötlete.

– Hagyjuk a cölöpöket, és használjuk az almafát támaszul!

– Jó ötlet! – felelte Danny bá’. – Igazából te vagy a támaszunk, Tom!

No igen, Tom, a támasz. Ő pont olyan, mint Fred, csak fordítva. Ahol Frednek izmai vannak, ott Tomnak agya.
Még egy szivacsot sem bírna felemelni. Hát még egy sátortetőt! De a fa jó ötlet volt. El is kezdtünk dolgozni

rajta.

– Egy szúnyog – visított fel Anna egy kis idő múlva –, utálom a szúnyogokat! Fred, lefejeled nekem?

– Az nem szúnyog, csak a tanbá’ dúdol – mondta Bram.

Danny bá’ ugyanis folyton azt énekelte, hogy már majdnem
ott vagyunk, de még…, de azt a részt, hogy csupasz a fenekem, mindig kizümmögte. Elég viccesen hangzott.

Közben Sammy tántoríthatatlanul olvasott tovább.

– Misítsuk ki a rűgyődéseket!

– Misi, az meg ki? És nem Fred csinálja rűgyődéseket? – kérdeztem Septől.

Megrázta a fejét.

– Nem, ő a vöcekeket.

satorJa, tényleg! Aztán Danny bá’ egyszer csak tapsolt egyet.

– Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél!

Már épp nevetni kezdtünk volna, amikor felkiáltott:

– Ez egy sátor vagy ez egy sátor?

– Ez egy sátor! – feleltük.

– Hangosabban! – Danny bá’ a füle mögé tette a kezét.

– EZ EGY SÁTOR! – üvöltöttük.

És tényleg: a 3. a felállította a sátrat. Együttműködés kipipálva!

További izgalmas táborozós kalandokat találsz a könyvben, rendeld meg most!


Vissza az olvasósarokba ...