A világ legjobb péksége
"Ismeritek a mondást, hogy Álmodni jó, de megvalósítani az álmokat még jobb? Nekem nagyon bejön. Jó, ha vannak álmaink, de tegyünk érte, hogy valóra is váljanak. Az anyukám például arról álmodozott, hogy egyszer majd nyit egy pékséget – és meg is nyitotta. Az a neve, hogy Cukor és Fahéj." Itt a Jóbarátok Sütibolt folytatása, az Egy csipetnyi titok: olvass bele!
A Cukor és Fahéj még csak tíz napja működik egy Ashingham nevű kisváros központjának csendes mellékutcájában, egy régi házban. Az ajtó fölött csengő szól, ha belép valaki; a polcok roskadoznak a legkülönfélébb sütik, kenyerek és péksütemények alatt. Aki arra jár, azt biztos bevonzza a sütés illata! Ország-világ előtt vállalom, hogy számomra nincs jobb hely a világon a Cukor és Fahéjnál.
Anyu most még maga süt mindent, de a jövő héttől lesz egy segédje. Még nem találkoztam vele, csak annyit tudok róla, hogy Dylannek hívják, tizennyolc éves, és pék szeretne lenni. Amikor csak tehetem, segítek anyunak, de mivel napközben nagyrészt iskolában vagyok, leginkább akkor veszi hasznomat, ha este is van dolga – például különleges alkalomra rendelt tortát készít.
Ó, bocs, tudom, hogy ez így fura, de valamiért mindig a pék- vagy cukrásztermékekhez hasonlítom az ismerőseimet. Anyu például frissen sült briós: cukor és fahéj, édes-kedves, de mindemellett kicsit makacs, kicsit lobbanékony.
Most költöztünk csak Ashinghambe, így egész a múlt hétig rettegtem az új iskolától. Itt úgy van, hogy ha az ember hatodikos, akkor már nem általánosba jár, hanem valamiféle kisközépiskolába, ami csak a nevében kicsi, mert van benne több párhuzamos ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztály. Először nagyon aggódtam, hogy el fogok benne veszni, meg hogy nem lesznek barátaim, mert év közben léptem át. A sulikezdés előtt szerencsére megismerkedtem a szintén hatodikos Alice-szel, Mishával, Larával és Miával. Hétfőn – három nappal ezelőtt – már együtt mentünk iskolába, és egész nap együtt maradtunk.
Misha közülünk a leghangosabb: gyakran közbekiabál az órákon is, de mivel jó tanuló, a tanárok elnézik neki. Misha olyan, mint egy mutatós epres kosárka, amiből szinte kicsordul a lekvár meg a gyümölcs; egy olyan süti, amely sosem marad észrevétlen. Imád táncolni meg énekelni, és nagyon szereti a pónikat.
de nem túl feltűnő. Alice derűs, barátságos és nagyon szép. Cukormázas tündértortára emlékeztet, virágdísszel a tetején, vagyis olyanfajta süteményre, amit mindenki szeret.
És hát itt van Mia, aki nem velünk jár egy osztályba, mégis ő a legeslegjobb ashinghami barátnőm, ugyanis mindketten imádunk sütni! Mia a nagymamájától tanult meg sütni, és nagyon szeret bejárni hozzánk a pékségbe. Megbeszéltük, hogy nagy korunkban nyitunk egy saját sütiboltot. Együtt fogunk lakni, és lesz kutyánk meg macskánk is. Ez például egy olyan álom, amit igazán, NAGYON-NAGYON szeretnék valóra váltani.
Van egy hetedikes lány, Tegan McGarrity, aki sokat bántotta őt, de ebben a félévben egyelőre békén hagyta.
A holnapi ebédidőt az új sütőszakkörben töltjük. Remélem, jó lesz. Drukkoljatok!
Ez az én életem, dióhéjban. A pékség, az iskola, a barátaim és a családom. Gyertek, lépjetek beljebb!
Ha tetszett a részlet, és meg is rendelnéd a könyvet, itt a helyed!
