Az Akcelerátus eszközei mintha a jövőből kerültek volna elő

Kamaszkritikus kerestetik! - Sziklai Panni pályázata

Sziklai Panni az Akcelerátus trilógia második kötetéről írta pályázatát! Olvassátok el! :)

A 14 éves Nick a garázsvásáron eladja az összes tárgyat, amit a padláson talált. Később kiderül, hogy a tárgyak különös képességgel bírnak, mert a legendás feltaláló, Nicola Tesla készítette őket. Nick és barátai megpróbálják mindet visszaszerezni, de közben az Akcelerátus, a nagyhatalmú titkos társaság tagjai is ugyanezért küzdenek. Vince az élőhalottsága ellenére is segít Nicknek. Vajon ki kaparintja meg előbb a hiányzó eszközöket?

edison_350.jpg
Közben a világ is veszélybe kerül. A látszólag nem fontos figurákról is kiderül, hogy jelentős szerepük van történet alakulásában. Nick még csak pár hónapja érkezett Coloradoba, de máris nagy bajban van. Meg tudja oldani? A történet során megtanuljuk, hogy nem szabad megbíznod bárkiben, aki azt mondja neked, hogy segít.

A trilógia 1. része, a Tesla padlása folytatódik, de ez a könyv egymagában is megérthető. Ha elolvasod, alig bírod majd megvárni, hogy megkapd a 3. kötetet, ahol a történet befejeződik.

Nagyon lebilincselő ez a könyv, mert sok benne a váratlan, szokatlan fordulat.  Tele van furfangos, jól kifundált részekkel. Az a jó, hogy a gonoszak sem buták, sőt, elképesztően okosak és ravaszak, így Nicknek nehéz dolga van.  Az Akcelerátus eszközei mintha a jövőből kerültek volna elő. Ezek a tárgyak néha túllépik a megszokott természeti törvényeket, de megvannak a saját működési elveik. A történet a mai korban játszódik, könnyű beleképzelni magunkat a szereplők helyébe.

Olyanoknak ajánlom, akik nagyon szeretnek kalandos történeteket olvasni. Lányoknak, fiúknak egyaránt! Akár tíz éves kortól! Azok járnak különösen jól, akik utánanéznek a könyvben előforduló idegen szavaknak, tudományos, fizikai jelenségeknek. (Ezeknek egy része eltúlzott, egy része tényleg úgy van.) Váltakoznak az ijesztő, a szomorú és a vidám részek, de sokszor a tragikus eseményeket is mulatságos stílusban fogalmazzák meg az írók. (Én nem szeretem a horrort, szerencsére ez kicsit sem az.)

Ezt a könyvet én legalább négyszer olvastam, és minden alkalommal, újra és újra izgalmasnak találtam.