A farkas, akit vándornak hívtak - Etológus szemmel

Dr. Molnár Csabával beszélgettünk

Ismerjétek meg Dr. Molnár Csabát, a legújabb Abszolút könyv, A farkas, akit Vándornak hívtak szakmai lektorát! Ebben az interjúban segít lerombolni a legnagyobb tévhitet a farkasokkal kapcsolatban, és azt is elmondja, milyen etológusként állatos meséket olvasni. Kattints ide a folytatásért!

a_farkas_akit_vandornak_hivtak_borito_1000px.jpgMivel foglalkozol, amikor épp nem gyerekkönyvet lektorálsz?

Én etológus vagyok, a kutyák viselkedését, konkrétan az akusztikus kommunikációjukat kutatva szereztem doktorátust. Az ELTE Etológia Tanszékén dolgozó kollégáim farkasok viselkedését is kutatták. Nagyjából 15 éve felhagytam az aktív etológiai kutatással, és azóta tudományos újságíróként dolgozom. Jelenleg a Magyar Hang hetilap munkatársa vagyok, ott írok hétről-hétre tudományos cikkeket. Emellett tudományos ismeretterjesztő és egyéb témájú könyveket fordítok.

Kattints ide, és rendeld meg a könyvet!

Szerinted mik a legnagyobb tévhitek a farkasokkal kapcsolatban?

A tévhitek nagy része a középkorból ered, és a farkasok feltételezett gonoszságáról, illetve "emberevő" hajlamaikról szól. Az embereket évszázadok (talán évezredek) óta úgy szocializálják, hogy félniük kell a farkasoktól, mert azok legfőbb célja, hogy embert öljenek. E hiedelem minden rossz oka: az elmúlt évszázadokban a farkasokat az eredendő gonosszal azonosították, emiatt pedig nemhogy védték volna őket, de inkább a kiirtásukat tartották kívánatosnak. A valóságban viszont a farkas mindent megtesz, hogy sohase találkozzon az emberrel. Észak-Amerikában például az elmúlt évszázadban mindössze kettő, az ember halálával végződött incidens történt a farkas és az ember között. Ezzel szemben a kutyák minden évben több tucat embert ölnek meg Amerikában. Az marhatartók azért gyűlölik a farkast, mert állítólag rengeteg haszonállatot öl meg, és ezzel hatalmas károkat okoz. Ezzel szemben a farkastámadások Amerikában mindössze a marhaelhullás két ezrelékéért felelősek.

Olvass bele Rosanne Parry regényébe!

Vannak olyan szülők, akik bármilyen állatos történetet szívesen felolvasnak a gyerekeknek, de akadnak olyanok is, akiket kifejezetten zavar, ha egy állatszereplő inkább emberi, mint természetes. Te mit gondolsz az antropomorf karakterekről az állatmesékben/ ifjúsági regényekben?

Én nem tudom e regényeket nem etológusként olvasni, és gyakran zavarnak a bennük lévő tévedések. Természetesen ezek mesék, így nem lehet tőlük elvárni, hogy minden elemükben megfeleljenek a valóságnak, de egy jó gyermekkönyv szerzője képes elkülöníteni a mese története és a karakterek formálása szempontjából fontos és elengedhetetlen fikciós elemeket az egész kontextus tudományos megalapozottságától. Vagyis egy farkast úgy is fel lehet ruházni antropomorf képességekkel, hogy közben reakcióiban, viselkedésében igazi farkas marad. Lehet, hogy beszél a farkas a mesében, ez engem nem zavar, de ha barátkozni kezdene a nyuszival, és inkább áttérne a vegetáriánus étrendre, az már nekem sok lenne.

Itt találod Radics Jakab ajánlóját!

Hogy tetszett Vándor története Rosanne Parry könyvében?

Nagyon érdekes történet, annál is inkább, mert egy valós farkas vándorútja ihlette. Ez a könyv tökéletesen teljesíti az előző válaszomban felvázolt feltételeket: a szereplői ízig-vérig farkasok. Bár emberként gondolkodnak, ami nyilván nem valós képessége a farkasoknak, de minden más tekintetben farkasként viselkednek. Jól fogja meg a farkasok viselkedésének talán legszembetűnőbb különlegességét: hihetetlenül kifinomult társas világukat. A farkasok talán a legszociálisabb kutyafélék, rendkívül fontosak számukra a falkatársaik, ahogy ez a regényben is hangsúlyos szerepet kap.

Érdekel A farkas, akit Vándornak hívtak? Rendeld meg itt!

Kapcsolódó termékek