
Amit tilos, azt szabad!
Egy igazán különleges, innovatív kötetet mutatunk most be nektek. Agócs Írisz Vonalból kimenni ér! című kreatív, felszabadító könyve mindenkiben újra felébreszti majd a gyermeki, gondtalan rajzolás utánozhatatlan élményét. Megkértük Várnai Zsuzsanna művészetterapeutát, hogy ossza meg velünk a gondolatait erről a kötetről. Az ő cikkét olvashatod most. Kattints ide!
Aki látott már 2-3 évest firkálni, óvodást rajzolni, tudja, hogy a kisgyermekek magabiztosak és egoisták: minden, amit megjelenítenek, a fejükből, gondolataikból születik, még véletlenül sem merülhet fel, hogy bármely vonal téves, nem elég jó, nem „olyan”, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy megkérdőjelezzék önmagukat, radírozzanak, javítsanak munka közben, hiszen mindaz, amit ábrázolnak, úgy tökéletes, ahogy van.Ez a végtelen, felszabadult rajzi tevékenység szűnik meg 8-9 éves kor körül, amikor a gyerekek már nem azt rajzolják, amit gondolnak a világról, hanem amit ténylegesen látnak. A szemléleti realizmusnak ez a szakasza, persze, azonnal felvet olyan kérdéseket, hogy mennyire valósághű az ábrázolásunk, jók-e az arányok, ki tudjuk-e fejezni azt, amit látunk? És akkor jön a hidegzuhany. A válasz ugyanis ezekre a kérdésekre az esetek többségében nemleges. Ám ez egy természetes folyamat, amely mögött az az egyszerű tény áll, hogy a gyerekek az anyanyelvet teljes mértékben elsajátítják ennyi idős korukra, és ez a kifejezésmód válik az elsődleges kommunikációs eszközzé, így a vizuális nyelv csupán másodlagos funkciót tölt be.

Agócs Írisz szemtelenül merész könyve jó szívvel ajánlható nemcsak kicsiknek, hanem nagyobbaknak és még nagyobbaknak is. A szerző szinte észrevétlen módon nyújt segítséget foltjaival, pacáival, hogy mindenkibe visszatérhessen az alkotókedv, a gyermeki bátorság, kíváncsiság és bizalom. Hogy hiszen én is tudok! Firkákkal, vonalakkal, pacákkal „elrontott” lapok esetében nem kell aggódnunk, itt nagyobb kárt már nem okozhatunk, indulhat a garázdálkodás! Mivel nincs jó megoldás, minden megoldás elfogadható, önmagában úgy tökéletes, ahogy a papíron megszületik. A kisebb gyerekek bátran fognak a rajzoláshoz egyedül is, a többiek viszont pont azt az apró lökést kaphatják meg a pacák nyújtotta rejtélyes világ felfedezésével, mely nélkül talán nem is merészkednének az alkotás mezejére.
Ebben a könyvben azonban a legjobb dolog mégiscsak az, hogy büntetlenül kísérletezgethetünk: színek, formák, vonalak, végső formájukra váró alakok – a valóságban és a fantáziánkban létezők egyaránt – jönnek-mennek az oldalpárokon keresztül, és ösztönöznek bennünket arra, hogy még többen legyenek. Ha valaki tényleg veszi a bátorságot, és Írisz javaslatára belerajzol, belefest a könyvbe (micsoda szentségtörés lett volna ez néhány évtizeddel ezelőtt!), saját, teljesen egyedi példányt hozhat létre magának a szerzővel karöltve.
Kattints ide és lapozz bele a könyvbe!

Olvasd el a szerzővel készített interjúnkat!
Szerencsére egyre több olyan könyvvel találkozhatunk, melynek végső megszületéséhez elengedhetetlen az olvasó aktív közreműködése, és ha gyerekkönyvekről beszélünk, a szöveg értelmezésén kívül az sem árt, ha a képekkel, a vizuális történettel is közelebbi kapcsolatba kerülhetünk, jelen esetben egészen test- illetve kézközelbe.
A Vonalból kimenni ér! különálló foltokkal teli lapjai, valamint színekben tobzódó, egymásba kanyarodó, sűrű kavalkáddá összeálló, motívumokban gazdag oldalpárjai egyaránt szórakoztatóak mind magányos harcosoknak, mind csapatjátékosoknak. Titokban azt remélem, hogy nemcsak a gyerekek, hanem szüleik, nagyszüleik, tanítóik, tanáraik sem tudják majd abbahagyni ezt a végtelen teremtést.
Ne feledjük: amit tilos, azt szabad! Kalandra fel!
Várnai Zsuzsanna művészetterapeuta cikkét olvastad.
Szeretnéd a falra tenné a pacákból született alkotásokat? Kattints ide és ide! Válassz a kötethez készült foltrajzolók közül!