Elsők, ahogy Lackfi János megírta
Lackfi János hatgyermekes édesapaként igazán sok-sok elsőt élt már meg, ezeket most egy hamarosan megjelenő kötetbe gyűjtöttök mindazoknak, akik már megtapasztalták ezeket a különleges pillanatokat, vagy éppen hogy még előtte állnak. A költő és Agócs Írisz ezt meséli el nagy-nagy rutinnal és elképesztő humorral. Olvass bele most ez Életem első könyvébe!
Amikor először megmoccant a világ, ledöbbentem, pedig előtte csak annyit csináltam, mint szokásosan, jó erősen megmarkoltam a kiságy rácsát, és térdeltem, meg
guggolásztam, összevissza nyaklott alattam a lábam, és bámultam hozzá, meg énekelgettem, hogy prú-prupru-prú.
Most viszont egyszeriben rúgtam egy nagyot a földbe, és a föld eltávolodott tőlem, lenn maradt a földön, én meg felröppentem, mint mikor anya felkap a magasba. A világ megmoccant, és billegett alattam, és láttam az egész szobát, és annyira meglepődtem, el is felejtettem énekelni, hogy prú-prupru-prú.
Aztán egyszeriben kiugrott alólam a lábam, és beleborultam a semmibe.
Amikor először esni kezdett az égből, anya odahívott az ablakhoz, hogy nézzem csak, ilyet még nem is láttam, csak nagyon kicsi koromban, arra nem emlékezhetek. Mintha valaki teleszemetelte volna a kertet, még annál is több hullott. Mintha vattákat vagy szalvétagombócokat dobálnának az angyalok, jutott mindenhová, csupa szöszös lett a fa, a bokor, a ház, a minden. A kinn maradt szék is olyan lett, a kinn maradt kismotor is, még egy kinn maradt kesztyűt is teljesen eltakart.
Csináltunk belőle hógyereket, de alig ragadt össze, apa egy vödörbe tömködte bele a havat, és akkor valamennyire egyben maradt. Háromvödörnyiből összeállt a hógyerek, de nem élt sokáig, mert másnapra meleg lett, és csak egy répa meg két kavics meg egy sapka meg egy sál maradt ott a járdán.
Amikor először elindult velem a bicikli, alig láttam ki a könnyeim mögül. Már az orrom is folyt rendesen, és tudtam, hogy úgysem sikerülhet. Ha most nem bicsaklik félre a kormány, hát csak azért, mert apa fogja a vázhoz kötözött seprűnyelet. Próbál engem egyensúlyban tartani, pedig jobban tenné, ha az egészet hagyná a csudába. Minek akar felvágni vele, hogy a gyereke már biciklizik, mikor nem is, mikor biciklizni lehetetlen, már annyiszor próbáltam.
Kell nekem az újabb szégyen? Kell nekem az újabb esés? Dühömben beletapostam a pedálba, és a bringa szökkent egyet előre, mint egy paripa. Én meg döbbenetemben a másik lábammal is tapostam. Paripám vágtatott most már, és én bicikliztem, Úristen, bicikliztem, és majdnem elájultam a gondolattól, hogy ez most már mindig így lesz!
ÉLETEM ELSŐ KÖNYVE
Életem első könyve nagyon finom volt. Szuperül lehetett nyálazni a kemény kartonlapjait, és kellemesen birizgálták a szép kis oldalak a nyelvemet meg az ínyemet, mert akkor még nem volt fogam. Először kemények és szögletesek voltak a lapok, volt rájuk nyomtatva mindenféle állatka, kacsa meg kutya meg cica, de aztán szépen megpuhult a papír, maszatok váltak le róla, bele lehetett kenegetni a sok darabkát a szőnyegbe, a ruhába meg mindenhová. Anyuék azt mondták, még a hajam is meg a fülem is meg a nyakam is csupa könyv volt, annyira kiolvastam.
Most már én is nagyosan olvasok, lapozgatok, meg motyogom az orrom alá, hogy: hmnymnym, seremere, száólálélő meg ilyenek, ahogy az okos felnőttektől látom. És már nem károsítom a lapokat, mert az kicsis dolog.
Ezt a könyvet is kiolvastam, mert nincsen benne több lap. És ami innentől jön az életemben, az szerintem már mind volt korábban, legalább egyszer.
Ha érdekelnek még további "elsők", akkor keresd a könyvet itt!
Interjú a szerzővel, Lackfi Jánossal és az illusztrátorral, Agócs Írisszel!
