Hangyák a hasban
Megjelent egy érzékeny és őszinte gyerekkönyv a hangos és csendes érzésekről, a barátságról, a családról és a bátorságról – arról az időszakról, amikor egy gyerek világa még kicsi, de már minden benne van, amit életnek hívunk.
Stefanie Höfler: Adél szerint - Csöndes és zajos érzelmek könyve
Illusztrátor: Philip Waechter
Fordító:Nádori Lídia
A fordítás az Európai Unió támogatásával, a Kreatív Európa keretén belül készült el.
„Adél hasában időnként fel-alá mászkál egy egész hangyaállam összes kis polgára. Olyankor mászkálnak, amikor Adél az iskolára gondol. Amikor Paul feldobja a levegőbe, aztán elkapja. Amikor anya megígéri, hogy másnap elmennek az állatkertbe. Amikor leejti anya kedvenc kávéscsészéjét.”
Milyen egy hatéves gyerek világa az iskola előtti utolsó nyáron? Stefanie Höfler érzékeny, finoman humoros regénye Adél mindennapjain keresztül mesél a gyerekkor apró, mégis hatalmas érzelmeiről. Az utolsó szabad nyár tele van fagyival és stranddal, születésnappal és nagymamalátogatással, kistesóval és barátságokkal – és közben ott vannak a bizonytalan pillanatok is: a féltékenység, a harag, az aggodalom az iskolakezdés miatt.
Adél hasában ilyenkor megmozdulnak a „hangyák”: ezek a furcsa kis rezgések jelzik mindazt, amit egy gyerek érez, de talán még nem tud pontosan megfogalmazni.
A kötet rövid epizódokból áll össze, amelyek egy nyár eseményeit követik végig – és közben kirajzolódik egy érzékeny, figyelmes kislány világa, aki egyszerre testvér, barát, unoka és hamarosan iskolás. A kislányt életében fontos szereplők veszik körül: az anyukája, akire mindig számíthat; Maxi, az öccse, akivel néha nagyokat veszekszenek, máskor együtt vágnak bele a legnagyobb kalandokba; Paul, az anya barátja, aki komolyan veszi Adél félelmeit és örömeit; valamint Laila, a legjobb barátnője, és ott van Stracciatella, a nagymamától kapott csirke is, aki különös színt visz a mindennapokba.
A könyv rövidebb-hosszabb fejezetei az időjárás hangulatait követik: napsütés, felhők, eső és vihar váltják egymást – akárcsak Adél érzései.Stefanie Höfler empatikus története pontosan és finoman ragadja meg ezt a változékony érzelmi világot, amely minden gyerek számára ismerős.
Philip Waechter játékos, szellemes illusztrációi különleges ritmust adnak a könyvnek.
Az egyszerre mély és könnyed szöveg közé ékelődő apró rajzok, egész oldalas képek és képregényszerű jelenetek nemcsak kiegészítik, hanem láthatóvá teszik Adél érzéseit, humorral árnyalva a szöveget.
Az Adél szerint egy érzékeny és meleghangú gyerekkönyv a hangos és csendes érzésekről, a barátságról, a családról és a bátorságról – arról az időszakról, amikor egy gyerek világa még kicsi, de már minden benne van, amit életnek hívunk.
Az iskolakezdés előtt álló gyerekeknek és szüleiknek különösen ajánljuk, de érzékeny története minden olvasó számára tartogat izgalmas felismeréseket.
5 éven felülieknek
A könyv utószavából – a szerzőkről és a fordítóról
Stefanie Höfler 1978-ban született, germanisztikát, anglisztikát és skandinavisztikát tanult a freiburgi és a skót dundee-i egyetemen. Egy kis községben él a Fekete-erdőben, és az írás mellett tanít, valamint drámapedagógus is. Négy ifjúsági regénye jelent meg, melyek mind felkerültek a Német Gyerekirodalmi díj shortlistjére. Ezek közül a Velem nem lehet járni jelent meg magyarul. Kisebbeknek szóló sorozata a Süni csoport mindennapjait mutatja be, melyből Az Őszirózsa villa meghódítása olvasható magyarul is.
Philip Waechter 1968-ban született, kommunikációdesignt tanult a Mainz-i Iparművészeti Főiskolán. Frankfurtban él a családjával, illusztrátorként dolgozik. A LABOR Ateliergemeinschaft (www.laborproben.de) tagja. Közösen alkották a Kinder Künstler Bücher sorozatot. Ezenkívül számtalan képeskönyve jelent meg a Beltz Kiadó gondozásában. Az Apanap, az Én, a Hurrá, nyaralunk! és a Focista leszek! magyarul is olvasható a Pagony Kiadó jóvoltából.
Nádori Lídiának hívnak, én fordítottam ezt a könyvet. Adél történetét eredetileg németül írták. Annyi volt a dolgom, hogy megszólaltassam a mesélő hangját magyarul. Meg Adél hangját, Maxiét, anyáét és a többiekét. Jó, hát ez nem olyan nehéz, mint kitalálni a történeteket, ahogyan Adéllal megtörténtek. Azokat már kitalálta a szerző. De azért nekem is maradt tennivalóm. Például amikor Adél nevével csúfolódnak, ott ki kellett találnom nekem is valami gonosz rímet. De ami ennél is fontosabb: nekem is át kellett éreznem azokat a dolgokat, kívül és belül, a testemmel és a lelkemmel, amiket Adél érzett. És aztán meg kellett fogalmaznom ezeket az érzéseket úgy, hogy te, aki hallgatod vagy olvasod ezeket a történeteket, azt mondd igen, ez tényleg ilyen! Én is érzek olyanokat, mint Adél!
