„Sétálni megy Panka a búzamezőbe...”
Mit szeretünk a mesékben? Hogy időtállóak. A felnőttek olvasás közben gyereknek érezhetik magukat, a gyerekek pedig felnőttnek, királylánynak, hófelhőnek, vagy bárminek, ami a szívük vágya. Szeretjük, hogy a nyelv szépségére, ízes szavaira tanít minket. Nem utolsósorban szeretjük, ha kifejezőek benne a rajzok (hány felnőtt emlékezik szívesen vissza első mesekönyvére, és abból hány a szebbnél szebb rajzokra évtizedek múlva is!). Vészits Andrea új könyvében minden benne van, ami csak egy jó meséhez kell. Olvass tovább, ismerd meg ezt a szuper kötetet!
Tudjátok, milyen a szegedi pillangós papucs? Nem mindennapi lábbeli, az biztos! A cipők gyöngye, bársonyfejjel, kék és sárga gyöngyökkel kivarrt pillangókkal és egy borzas nagy bojttal. És nem csak azért különlegesek, mert szépek! A papucsokat egy kaptafára készíti a cipész, hordás közben igazodnak a gazdájuk lábához, és így lesz belőlük jobb- meg ballábas. De addig teljesen egyformán néznek ki!
Na de mi történik, ha mindkét papucs inkább jobblábas akar lenni, és még meg is sértődnek, hogy a másik hogy merészel teljesen ugyanúgy kinézni, mint ők? Akkor bizony útra kelnek, az egyik meg sem áll napkeletig, a másik napnyugatig, hogy megtalálják a számukra tökéletes viselőt.
Tedd a kosaradba ezt a gyönyörű mesekönyvet!
De nemcsak a papucsok élete lehet nehéz! Van például egy hétéves kislány, Panka, akinek pont egy papucs könnyítené meg az életét: nagyon vágyik ugyanis egy pár pillangós papucsra, mégpedig azért, mert az olvasókönyvben olvasta a verset: „Sétálni megy Panka a búzamezőbe, // Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.”
És őt pont Pankának hívják. És sétálni is szeret, és a vers is nagyon tetszik neki, de nincs pillangós papucsa, pedig akkor igazán olyan lehetne, mint a versben.
És ha már pillangók, a molylepkéknek sem megy minden olyan egyszerűen. Főleg a szegedi múzeum könyvtárában, ahol egy valódi denevér őrzi a könyveket a könyvmolyoktól. Na nem azoktól, akik olvasni szeretnek, hanem azoktól, amik szívesen lakmároznának az egyes oldalakból. A denevér elfogyasztja a kártevőket, cserébe a könyvek sokáig olvashatóak maradnak. És még olyan könyv is van, ami a denevérekről szól!
De a könyvtárat őrző denevér nem pisze. Mert a piszedenevérekkel más a helyzet. Ők úgy kerülnek a képbe, hogy a gazdát kereső fél pár papucsok találkoztak a Keleti és a Nyugati Széllel. És akkor... na de ezt a mesét nem lőjük le előre, inkább olvassátok el ti!
Ennyiből is látszik, hogy Vészits Andrea történetei tele vannak varázslényekkel, barátságos állatokkal és rengeteg, rengeteg utalással Magyarország egyik leggyönyörűbb városára, Szegedre. Sipos Fanni gyönyörű rajzai pedig nagyszerűen ábrázolják ezt a különleges világot.
Vegyétek fel a pillangós papucsotokat, olvassatok bele ebbe a gyönyörű kötetbe, és hagyjátok, hogy a mese magával ragadjon benneteket.
Tedd a kosaradba ide kattintva!
