Most én olvasok, ráadásul már angolul!
Egyre többen kerestek nálunk a kezdő olvasó korosztálynak angol nyelvű, kétnyelvű könyveket, amikből magyar gyerekek tanulhatnak angolul, vagy amikkel angol ajkú gyerekeket lehet bevezetni a magyar nyelv világába. Szóval úgy döntöttünk, merünk alapozni a Most én olvasok! sikerére, és elindítunk egy új sorozatot, aminek címe: Most angolul olvasok!
A sorozatnak most jelent meg az 5. kötete, Szabó Borbála Famama, fapapa című kétnyelvű meséje!
És az az igazság, hogy ez így természetes. Nem csoda, hogy a gyerekeknek nem sok kedvük van a cuki állatokról szóló barátságos, szótagoló olvasókönyvek után egyből komoly, szövevényes regényeket olvasni. Úgyhogy mi fogtuk magunkat, és felkértük kedvenc Pagonyos szerzőinket, hogy nyelvfejlesztő pedagógusokkal karöltve írjanak olyan történeteket, amiknek témája izgalmas az 5-8 éves korosztálynak, de a szerkezete mégis egyszerű, és könnyen tagolt mondatokból áll. A Most én olvasok!-ban jelenleg tíz különböző sorozatot találhatsz, amiket öt, egyre nehezedő szintre osztottunk. Így értük el azt, hogy a gyerekek a pár szavas, csupa nagybetűs mondatoktól szép lassan eljussanak egészen az összetett mondatszerkezetekig.
Keresd itt Matricás Laci, itt Pali, itt pedig Marci, itt pedig a Titokdoboz angol nyelvű kalandjait!
A legújabb kötet pedig végre megjelent, méghozzá Szabó Borbála jóvoltából, Famama, fapapa címmel! Tedd a kosaradba itt!
– Nem bántalak! – ígérte Marci.
“I won’t hurt you. I promise” said Marci.
A magyar jelen időt használ, az angol jövőt. A magyar nagykötőjellel jelzi a párbeszédet, az angolszászok idézőjellel. A magyar azt mondja, ígérte Marci, az angol pedig azt, hogy Marci azt mondta, ígéri. Angolul ugyanis legtöbbször a “to say” igét használják a párbeszédek során.
A két mondat között legalább három különbség van, mégis ugyanazt jelentik. Simán lefordíthattuk volna a magyar szövegeket szó szerint is, figyelmen kívül hagyva ezeket a nyelvi finomságokat, de nem tettük.
Hogy miért nem?
Azért, mert a legkorszerűbb elméletek szerint egy idegen nyelvvel ismerkedő, tízéves kor alatti gyereknél nem a nyelvtanulás, sokkal inkább a nyelvelsajátítás működik hatékonyan. A kettő között leegyszerűsítve az a különbség, hogy míg nyelvtanuláskor a tanulás szótárakkal, nyelvtani szabályok tanulásával történik, a nyelvelsajátítás lényege, hogy kommunikáció vagy tartalomfogyasztás által az élő nyelvet ismerjük meg. Így tanulják meg a kisbabák az anyanyelvüket, és kutatások szerint a tíz év alatti gyerekek is ez utóbbira reagálnak jobban.
Tedd kosárba itt Laci, itt Pali, itt pedig Marci angol nyelvű kalandjait!
Mi pedig semmiképp sem akartuk, hogy ti egy torz, Hunglish nyelvvel találkozzatok ezekben a könyvekben. Ne ijedjetek meg, ha bonyolultnak tűnő nyelvtani szerkezetekkel találkoztok, amiket hivatalosan, a suliban csak sokkal később tanulna a gyerek! Az első sokk után simán túl fogjátok tenni magatokat rajta, és tökéletesen érteni fogjátok az egészet. Ha nem hiszel a tudománynak, higgy az emberiség empirikus tapasztalatainak, és idézd fel, hány olyan felnőtt ismerősöd van (akár magadat is beleértve), akiről tudod, hogy a suliban nem tanult túl sokat angolul, de egész jól megérti a nyelvet, mert sok angolszász területről származó zenét hallgatott és filmet nézett! Ez a csodálatos a nyelvelsajátításban: valójában csak szórakozás az egész, és nem is veszed észre, hogy tanulsz.
Rendeld meg most itt A titokdobozt, itt Laci, itt Pali, itt pedig Marci történetét!
