Így köszöntik a szerkesztőink a szülinapos Pagonyt
Kovács Eszter, Demény Eszter, Csobod Luca, Győri Hanna, Rét Viki és Grancsa Gergely – ők a Pagony szerkesztői, akik válogatásaikkal meghatározzák a Pagony teljes könyvkínálatát, így a te könyvespolcod egy részét is.
Ismerd meg őket közelebbről: most mind elmesélik, hogyan kezdődött az ő kapcsolatuk a Pagonnyal.
A szerkesztőség köszöntője
Kovács Eszter alapító, főszerkesztő
2006 volt a Pagony kiadó életében az első „igazi” kiadós év – noha már addig is megjelentek könyveink, a 2005-ös Friss tinta szakmai és közönségsikere után úgy éreztük, hogy „innentől kezdve ne csak úgy adogassunk ki könyveket – legyünk most már tényleg és igaziból és koncepciózusan gyerekkönyvkiadó!”. Ez egybeesett azzal, hogy 2006-ban a Bolognai Nemzetközi Könyvvásáron Magyarország volt a díszvendég, ráadásul a központi magyar megjelenés mellett Marék Veronika önállóan is bérelt egy standot, amiből a Pagonynak is felajánlott egy részt – így tehát életünkben először nemcsak látogatói, de kiállítói is lehettünk a híres vásárnak. Megmutattuk a világnak Bartos Erika Bogyó és Babócáját, Paulovkin Boglárka Katicáját és Berg Judit Panka és Csiribíjét. Ekkor vásároltuk meg (még nem annyira koncepciózusan, inkább találomra, csak mert nagyon tetszettek) a Pagony első külföldi könyveit is, nevezetesen Lila Prap Miért?-jét, Martina Skala Strado és Variusát és Tony Ross Kis királylányát. És 2006 őszén jelent meg a Rumini legelső része is – szóval visszavonhatatlanul igazi gyerekkönyvkiadókká váltunk.
Demény Eszter alapító, kiadóvezető
Sajnos a külföldi sorozatokról utóbb kiderült, hogy nem mennek túl jól, pedig valószínűleg mai fejünkkel is igent mondanánk rájuk. Bár ahogy az alábbiakból kiderül, ha a Miért?-tel megszereztük Hannát, akkor az igazán jó befektetésnek mondható! Volt viszont még egy könyv, amit ebben az időben, az elsők között választottunk, és az rendületlenül tartja magát. Ez pedig a Bilikönyv. Akkoriban még alig lehetett kapni a mindennapi, apró-cseprő ügyekkel foglalkozó könyveket, a pisi-kaki téma pedig egyenesen tabunak számított. Alona Frankel minden mondatában, minden rajzában megvalósítja, ami később a jelmondatunkká vált: nagyra tartjuk a kicsiket! Ráadásul a Bilikönyvet 1975-ben adták ki először! Az látszott, hogy lesz mit bepótolnunk, és azóta is igyekszünk ezen az úton haladni tovább.
Győri Hanna szerkesztő
2006-ban vettem életem első Pagony-könyvét, Lila Praptól a Miért? címűt. Magamnak, mert annyira érdekesnek, újszerűnek, viccesnek találtam. Aztán hamarosan betévedtem a Pagony könyvesboltba is, és elvarázsoltak a gyerekkönyvek. Egyszerre voltak ugyanolyan művésziek, mint amilyenek kisgyerekkorom olvasmányai a nagy újholdas szerzőktől, és egészen mások, kortársak és újak. Aztán a véletlenek sora úgy hozta, hogy 2010-től szerkesztőként kezdtem a kiadóban dolgozni. Eleinte nem sok fogalmam volt a könyvszerkesztésről, de szép lassan beletanultam a többiek segítségével, amire volt is idő, mert az első pár évben még nem volt olyan sok kötete a kiadónak. Lassan nőtt azzá a hálózattá, szinte intézménnyé, ami lett. Közben a szerkesztőségi üléseken még mindig ugyanúgy szétcincáljuk a szövegeket, kielemezzük a borítókat, elolvassuk egymás könyveit és nagyokat vitázunk, nevetünk és poénkodunk. Próbálunk rengeteget beszélgetni az alkotókkal, és a rohanásban is megmaradni műhelynek, hogy érezzük, egy új könyvet létrehozni mindig igazi kaland.
Csobod Luca szerkesztő
Amikor a Pozsonyi úti üzlet megnyitott, én éppen a Harry Pottert olvastam egy másik városban, takaró alatt zseblámpával – ahogy kell. Egy új világ nyílt ki előttem. A 90-es évek nem túl izgalmas gyerekkönyvei és a szüleim „felnőttkönyvei” után valami igazán jót olvastam, ami nekem íródott, rólam szólt, hozzám beszélt.
Amikor pár évvel később a legelső unokahúgomnak A graffalót olvastam, ismét egy új világ nyílt ki előttem. Éreztem, hogy ez most valami nagyon más. Hogy vicces, hogy színes, hogy én, (az időközben) felnőtt is élvezem. A csupaszín oroszlán, A telhetetlen hernyócska – velük teltek csodás péntek délutánok.
Amikor 2021-ben elkezdtem itt dolgozni, már igazán nagy kiadóba érkeztem. Évi közel 100 könyvön osztozunk a szerkesztőtársaimmal. Keddről csütörtökre, csütörtökről keddre a legkülönfélébb témák, nyelvek, ötletek jelennek meg a megbeszéléseinken és a táblázatainkban, miközben mi arról döntünk, hogy mi az, ami nemcsak jó, hanem igazán pagonyos is. Mi az, ami egy olvasónknak egy új világot nyit majd ki. Ha ezt elmondhatnám a takaró alatt kucorgó énemnek, talán azt hinné, csak mesebeszéd.
Rét Viki szerkesztő
Amikor a lányom kicsi volt, a Mammut melletti Pagonyba jártunk, más könyvesbolt szóba sem jöhetett. Aztán később már a Dunán is átkeltünk a Pozsonyi Pagonyhoz. Könyves voltam, ismertem valamennyire a gyerekkönyvkiadókat, és a Pagonyos könyvekre mindig figyeltem, tetszett a szépségük és a menőségük.
Tizenkét évig voltam szabadúszó a gyerekeim mellett, és bár a szakmában dolgoztam, nagyon hiányzott már egy csapat. Megkértem Esztit, hogy üljünk le beszélgetni, és kifelé menet már meg is mutatta az asztalt, ahol ülni fogok! Ennek már tíz éve. Azóta együtt megyünk a Pagonnyal jóban-rosszban. Szeretem a műhelymunkát, szeretem a szerzőimet, és úgy szeretek a Gellért téri boltban tanyázni, hogy most is alig tudok elindulni!
Grancsa Gergely szerkesztő
Amikor 2013-ban, magyarszakos egyetemistaként elkezdtem a Pagonynál dolgozni mint bolti eladó, nem igazán tudtam, mi fán terem a gyerekirodalom, vagy hogy van-e olyan, ami valóban jó – kivéve persze a Harry Pottert –, azt meg, hogy magyar szerzők és illusztrátorok is vannak a pályán, ráadásul nagyon magas színvonalon, még kevésbé gondoltam. Aztán elkezdtem olvasni a könyveket a boltban, és teljesen beszippantottak. Annyira, hogy jó pár évig a munkahelyi „kötelességen” túl is szinte csak és kizárólag gyerek- és ifjúsági irodalmat olvastam. Teltek az évek, és amikor a kiadóban szükség lett még egy szerkesztőre, Eszti, a főszerkesztő megkérdezte, nincs-e kedvem kipróbálni magam mint szerkesztő. Az jutott az eszembe, hogy ha mostantól az lesz a dolgom, hogy olvassak, és a kéziratokból a szerzőkkel és az illusztrátorokkal közösen kihozzuk a legjobbat, akkor tulajdonképp nagy baj már nem érhet. És ezt ma is, rengeteg könyvvel, szerkesztői megbeszéléssel, szerzőkkel, illusztrátorokkal való egyeztetésekkel, vitákkal és nagy egyetértésekkel a hátam mögött, így gondolom. Mert végigkísérni egy könyv útját a kézirattól az olvasókig most is ugyanakkora öröm, mint elsőre volt.
Ezen a héten 2006-ra emlékezünk vissza, ekkor jelent meg ugyanis az első Rumini-kötet!
A tengerész egér azóta számtalan vidéket megjárt már, több sorozat is szól a kalandjairól, de egy dolog nem változott: Berg Judit könyveit és Ruminit mindenki szereti.
