Emlékek, fogadalmak, tervek

Szerzőinket és illusztrátorainkat kérdeztük, hogyan készülnek az új évre 1.

Hogyan készülnek az új évre szerzőink? Mi volt a legmeghatározóbb könyvélmény és a legszebb emlék 2018-ból? Milyen tervekkel készülnek idén? Interjúsorozatunkban először Pásztohy Pankát, Kőszeghy Csillát és Agócs Íriszt kérdeztük, akik még egy-egy meghatározó fotót is megosztottak velünk a tavalyi évükből.


Mi a legszebb emléked 2018-ból?


Pásztohy Panka: Alapvetően egy boldog ember vagyok, sokszor tudok örülni dolgoknak. A 2018-as év legszebb pillanatát viszont még szeretném egy picit megtartani magamnak.

Kőszeghy Csilla: Legszebb emlékem 2018-ból egy lovas túra a szlovén Alpokban, aranyos lovakkal, csodálatos tájban, kedves emberekkel.

Agócs Írisz: Számomra a 2018-as év kiemelten különleges, mert a kisfiunk, Barnabás, első életévét követhettük figyelemmel. Fantasztikus látni, ahogy fejlődik egy ilyen kisember, és napról napra nyílik ki számára a világ.


Milyen könyvet szerettél (olvasni) nagyon 2018-ban? És miért?  


Pásztohy Panka: 
Vannak visszatérő kedvenceim, ilyen Szerb Antal Utas és holdvilágja, vagy Hemingway Vándorünnepe. Nagyon szeretek a hangulatukban elveszni és képzeletben távoli helyekre utazni.

Kőszeghy Csilla: 2018-ban Colson Whitehead Földalatti vasút című letehetetlen regénye tetszett a legjobban, aminek témája egy fiatal rabszolgalány szökése az ültetvényekről, útja a viszonylagos szabadság felé, újszerűen ábrázolva, bemutatva közben az emberek képmutatását és gonoszságát.

Agócs Írisz: Jóval inkább szólt mesekönyvekről a tavalyi évem, és még úgy sejtem, hogy jó pár év így telik majd. De - gondolom, nem nagyon meglepő módon - rajongok a mesekönyvekért, így örömmel bolyongok a Pagony polcai közt keresve az újabb gyöngyszemeket. Barnabás nagyon jó ízléssel rendelkezik (szerintem), és a Julia Donaldson - Axel Scheffler szerzőpáros munkásságért rajong.

Nekem A majom mamája a kedvencem tőlük, szerintem zseniális az egész, de főleg a csavar benne, hogy az elveszett mamáját keresgélő majom segítségére érkező pillangóban fel sem merül, hogy mama és kicsinye hasonlítana egymásra, hisz pillangóéknál ez nagyon máshogy megy. Kísérő szakirodalom gyanánt Eric Carle A telhetetlen hernyócska című könyve is sokszor előkerül.

Felnőtt könyvélményem Karl Ove Knausgard Harcom-sorozatának Szerelem című része. Nagyon jóleső volt ilyen minőségű irodalom formájában olvasni egy házaspár mindennapjait, ahogy kisgyermekes családdá válnak, és semmi sem úgy van már, ahogy korábban volt. Jó volt, mert ahhoz fáradt voltam a nap végére, hogy valami nagyon más világba belekeveredjek. Ez a könyv bennehagyott az újdonsült anyuka életérzésben, de kikapcsolt a kismama-portálok cikközönének közegéből.







Mik a legfontosabb terveid 2019-re?




Pásztohy Panka:  2019-ben több időt szeretnék fordítani a családomra, de tervezem folytatni a Pitypang és Lili-sorozatot, készül hozzá társasjáték is, és talán sikerül befejeznem az űrutazó kiskutyáról szóló mesekönyvem szövegét is, ami játékosan tanítana az univerzumról.

Kőszeghy Csilla: 2019-ben szeretnék többet foglalkozni saját ihletésű történetekkel, rajzokkal, személyesebb projektekkel, melyeket már 2018-ban elkezdtem. Saját kutyámról írtam egy képeskönyvet, annak fejlesztésén dolgozom, és egyéb képeskönyves ötleteket szeretnék kidolgozni.

Agócs Írisz: Illusztrációs szempontból elég sok terv és előkészületben lévő munka vár 2019-ben. A tervem, hogy megpróbálom összeegyeztetni az otthonlévő anyuka szerepével a túlterhelt illusztrátori funkciót. Nagyon konkrét terveket nem szövök, hagyom, hogy alakuljon minden a családtagok különböző igényeit összehangolva.


Tettél-e újévi fogadalmat? Ha igen, mi az (ha publikus)?


Pásztohy Panka: Nem szeretem az újévi fogadalmakat, mert sosem sikerül betartanom őket.

Kőszeghy Csilla:  Újévi fogadalmakat nem szoktam tenni, csak az előző évben elindult pozitív dolgokat próbálom fejleszteni, most ilyen a sportolás és a saját történetek, ötletek gyűjtése. A túl nagy változtatást igénylő fogadalmak nem szoktak beválni, inkább a folyamatosságban hiszek.

Agócs Írisz: Nem tettem fogadalmat, nem volt időm sem még ezen gondolkodni. De egyébként sem vagyok fogadalmakat tevő típus, ha változtatni szeretnék valamin, akkor igyekszem előkészíteni, majd beleállni minél előbb, nem kötöm ilyen neves dátumokhoz, mint a január 1.


Kérjük, küldj egy emlékezetes fotót, amit te készítettél tavaly, és mondd el nekünk, mit ábrázol!


Pásztohy Panka: Az első fotó a franciaországi Montpellierben készült a Picasso kiállításon. Éppen egy Picasso rajzhoz mérem a kezem. A második fotó: nagyon jól éreztük magunkat a londoni Royal Academy of Arts 2018-as kiállításán, és készült az egyik műalkotással egy közös kép is.


Kőszeghy Csilla
: A fotó is a szlovén Alpokat ábrázolja, ahogy én a lóhátról lefotóztam a tájat, és előttem a túravezetőt. Ő egy nagyon kedves walesi lány volt, aki Szlovéniába költözött, mert nagyon tetszett neki, és új hazájának választotta.

 

Agócs Írisz: Természetesen a fotó is a kisfiamhoz kapcsolódik.

Nagyon élvezem, hogy ő is rajong a könyvekért a legkisebb kora óta. Talán szerepet játszik az is, hogy amikor vártuk, már akkor minden este olvasott neki az apukája, többek közt Lázár Ervintől szinte mindent, és Dániel András Kicsi bácsi-könyveit is.

 





Olvasd el itt az interjúsorozat következő részét!

Kapcsolódó cikkek