Gyerekkorom minden nyara a legjobb volt!

Mit csinál a szerző nyáron? 20. rész – Interjú Vadadi Adriennel

2017. július 10.Somogyi Laci

cimkék: interjú Pagony

Vadadi_Adrienn_portreVajon hogyan tölti a nyarakat Vadadi Adrienn és milyen gyerekkori nyári emlékei vannak? Ezen a héten a Leszel a barátom? és az Óvodás lettem sorozat szerzője osztja meg veletek nyári élményeit, és az interjút rendhagyó módon egy téli nyaralás fotói kísérik.
– Hogy telik nálatok a nyár?

– Miután úgy kilenc körül kinyitjuk a szemünk, én a kezembe veszek egy papírlapot, és addig írok, amíg el nem fogy a bla-bla-bla, közben Emma (5) csendesen rajzolgat. Aztán levonulunk a nappaliba, beteszek valami friss, reggeli zenét, és táncolunk egyet családilag. Majd a kertben megcseresznyézünk, és megvitatjuk, hogy a Duna melyik strandján lógatjuk a lábunkat ebédig. Ebédre elköltjük a hideg gyümölcslevest és a krumplifőzeléket kovászos uborkával, azután külön gyerekek, külön felnőttek lepihenünk a hűs hálószobákban, délután pedig sétát teszünk a macskaköves belvárosban. Sötétedésig cseverészünk a barátokkal, meghallgatunk egy koncertet a Kacsakőben, vagy tábortűznél sütögetünk, mindegy. Mindegy, mert a valóság ott kezdődik, hogy reggel túlságosan korán kelünk, mert Emma (5) túlságosan korán kel. A többi úgy megy, mint ahogy másnál is mehet, valami reggeli, aztán be a mosás, ki a mosás, teregetés… 11 óra, kamasz ébred. Megint reggeli, ezért késői ebéd, de hát nyár van, nincs hová sietnünk. Délután forró autóba ülés, le a Duna partra, szem Emmára szegez, „ne menj olyan mélyre, mert nem tudsz úszni” kiabálások sorozata, közben fél füllel hallgatni, hogy mások milyen jót beszélgetnek… Na jó, az igazi valóság a kettő között valahol. És még nyaralni is megyünk, idén Grúziába, nagyon-nagyon sok baráttal, és a húsz éve ki nem hagyható TÉKA táborba, meg Szegedre a nagymamákhoz.

– Miket olvastok nyáron?

– Ha mese, akkor mindegy, hogy tél vagy nyár, mostanában a Csoda és Kósza (bár az apás mese), Moha és Páfrány, Pom-Pom, A Tigris és a Motyó, és A Palacsinta tábor a kedvenc. Ha nem mese, akkor még nem tudom, de nagyon vágyom valami letehetetlenre!

Vadadi_nyár02

– Dolgozol-e nyáron, ha igen, akkor épp min?


– Mivel nyáron se ovi, se suli, úgy szoktam időzíteni, hogy nyáron már csak dolgozgatni kelljen. De most lesz egy nagyon érdekes feladat, a Mini Textúrára fogok írni egy jelenetet. Kiválasztok egy képet a Magyar Nemzeti Galériából, addig nézegetem, amíg ihletet kapok, aztán megírom a történetet, majd a Budapest Bábszínház színpadra állítja és jövő tavasszal elő is adja, mégpedig a Galériában. Izgulok!
Vadadi_nyár30
– Milyen volt a legjobb gyerekkori nyarad?

– Gyerekkorom minden nyara a legjobb volt! Emma mostanában minden nap kéri, hogy meséljek a három hetes tengerparti kempingezésekről, a balatoni lovardában dolgozásokról, a stoppolásokról, a fagyi árulásról, a strandon bandázásról, a vitorlázó repülésről, arról, amikor a szüleim két hétre elutaztak és a bátyámmal egyedül voltunk otthon, de sosem találkoztunk, viszont én közben megbuktam matekból. Na, abban a nyárban nem a pótvizsgára készülés volt a legjobb, hanem az, hogy átmentem és végre a matekot is megértettem.

– A nyári szünet a korlátlan, szabad olvasásé. Melyek voltak a legkedvesebb szünidei olvasmányaid?

– Azt hiszem gyerekkoromban valami problémám lehetett az olvasási képességemmel. Iszonyú nehezen és lassan olvastam! Az első könyv, amit nem unszolásra olvastam el, a Két Lotti volt. Nem tudom, hogy azért-e, mert annyira tetszett, vagy mert másodszorra, harmadszorra könnyebben át tudtam verekedni magam rajta, de azt, nem hagyva esélyt más könyveknek, sokszor elolvastam. Aztán sokáig semmi. Olvasás helyett inkább a ház előtt, a gyerekekkel játszottam. Még apukámat sem hagytam olvasni. Amikor hazaért a munkából, és lefeküdt az ágyába egy könyvvel a kezében, én addig bohóckodtam mellette, míg végre lerakta és velem foglalkozott. Már tizenhét voltam, amikor az első szerelmem a kezembe adta a Gyűrűk urát. Az volt az első könyv, ami magával ragadott. Emlékszem mennyire meglepődtem, hogy félek olvasás közben. Sőt, még utána az utcán is, vagy egyedül lenni otthon! Később, amikor a nagylányommal, aki akkor még kicsi volt, és kettesben éltünk, esténként könyvet vacsoráztam. Vámos Miklósokat (Zenga zének, Anya csak egy van, A New York-Budapest metró…), Wass Alberteket (A funtinelli boszorkány, Tizenhárom almafa, Halálos köd, Holtember partján), Bartis Attilákat (Nyugalom, és később a Vége című könyvét). És még sok minden mást, csak úgy, találomra, a könyvtár polcairól, amiknek sajnos sem az írójára, sem a címére nem emlékszem, csak a történetek maradtak velem. Pár éve pedig, még jóval a film előtt, A szoba volt a kedvencem. Imádtam, hogy az anyuka milyen tökéletes, izgalmas, hibátlan, világot épített a kisfiának néhány négyzetméteren! Nem hiányzott onnan a kisfiúnak semmi, boldog volt, okos volt, szeretve volt, más nem is kellett!

– Melyik fagyi a kedvenced?

– Én egyszerre csak egy gombócot tudok elnyalogatni, sokszor van, hogy még azt is a felénél megunom. Ezért jól meg kell gondoljam, hogy a citromot, a joghurtot vagy a csokit válasszam.

Vadadi_nyár01

– Mi az, amit tuti eszel a strandon?


– Kamaszkoromban sosem volt pénzünk a strandon, ezért zárás előtt a barátaimmal a gofrishoz mentünk kuncsorogni a maradékért, de legalább a gofri széléért. Amikor már volt saját pénzem, egyszer beálltam a sorba, hogy vegyek egy rendes lekváros-tejszínhabosat magamnak, de amikor végre sorra kerültem, és a kezemben tartottam, hirtelen olyan záporeső kerekedett, hogy még mielőtt beleharaptam volna, szétverte az eső az egészet. Egy ideig próbáltam valami alá bemenekülni, de a tejszínhabból, meg a lekvárból nem maradt semmi, az egész szottyosan folyt a kezemben. Gondoltam nem baj, ha véget ér a zuhé, veszek egy másikat. Csak hát addigra minden bezárt. Na most, hogy ez eszembe jutott, azt hiszem legközelebb, ha tuti kék lesz az ég, szép fehér bárányfelhőkkel, veszek egyet.

– Mit jelent neked a nyár 5 szóban?

– Milyen nap van?, hány óra van?, miért nem alszunk egyet ebéd után?, majd a Duna lemossa!, árnyékot!