Az ellopott festmény nyomában - Tim mesterdetektív és társa 2.

Részlet a legújabb nyomozós könyvből

cimkék: #olvasósarok #Folyt. köv.

Tim és Jenny a mester-testvérpáros: Tim mindent meghall, meglát, és levonja a megfelelő következtetéseket, Jenny pedig óva zseniális öccsét, erős, bátor, tettre kész, és lejegyzi közös történeteiket. Az első könyvet is nagyon szerettétek: olvassátok a második első fejezetét, amelyben a szállodában rejtélyesen minden elromlik... Vajon mire következtet ebből Tim? Az új könyvet keressétek a boltokban!

1. A zseniális öcs

A húsvéti szünet első napja volt. Mama, papa, Tim és én a Napos-tető Szálloda kávézójában üldögéltünk. Kakaót ittunk és vártuk, hogy Lunde Per értünk jöjjön, és felvigyen minket a házunkba.

–Síelés, hó, napsütés, húsvét és Plog asszony kakaója. Hát kell ennél több? – lelkesedett papa.

–Mondjuk, hogy otthon legyek a számítógépemmel és az ásványgyűjteményemmel – mondta Tim.

Mama egy keserves grimasszal letette a bögréjét.– Vagy, hogy a tej ne legyen savanyú – mondta.

–Jaj, ne! Már a tej is savanyú! – kiáltotta Else Plog a recepciós pult mögül, és bejött hozzánk.

Else Plog a szálloda örököse volt. Nemrég vette át a férjével az igazgatást.  Kistermetű, göndör szőke hajú nő volt, nagy, piros szemüvegét az orrára biggyesztette. A férjével akkor még nem találkoztunk, gondolom, éppen lékhorgászni próbált a tavon.

–Valami baj van a fagyasztó ajtajával? – érdeklődött Tim.

Plog asszony megrökönyödve nézett rá.

–Honnan tudod?

Tim az állát simogatta. Gyakran teszi, ha gondolkodik.

–Mert ez a legegyszerűbb oka annak, ha a tej megsavanyodik.

Else Plog ingatta a fejét.

–Bölény! – kiáltotta.

Hívására egy alacsony,ormótla nember kacsázott be a kávézóba, ráncos arcán mélabús kifejezéssel.

–Mi van? – szólt oda Elsének.

–A fagyasztó ajtaja! Nem úgy volt, hogy megjavítja?

–Nem lehet megcsinálni. Annak az ajtónak lőttek, soha nem fog működni – felelte Bölény. – Van még valami?

Else Plog megrázta a fejét, és Bölény kikacsázott.

–Bölény a mindenesünk – magyarázta Else. – Roar talált rá, ugyanabból a városból valók.

–Sok minden ment tönkre az utóbbi időben? – kérdezte Tim.

Else Plog bólintott.

–Igen. De honnan tudod?

– Azt mondta, hogy már a tej is savanyú – felelte Tim, halvány mosollyal. – Ez csak azt jelentheti, hogy valami más is történt, különben nem mondta volna, hogy is.

Else Plog megdörzsölte a homlokát, és kis sóhajjal leült a mama melletti székre.

–Kezdem azt hinni, hogy valaki vagy valami azt akarja, adjuk fel a szállodaigazgatást, mielőtt egyáltalán elkezdhettük volna – mondta. – Először kikapcsolt az áram, mert kiégett a főbiztosíték. Aztán a mosógéppel volt baj a pincében, azután a 13-as szoba fürdőjét öntötte el a víz, és utána…

–A mosogatógép? – kérdezte Tim.

Else Plog úgy nézett rá, mint aki kísértetet lát.– Igen, a mosogatógép! De honnan a csudából jöttél rá?

–Csak tippeltem – felelte Tim. – Zseni én sem vagyok. Csak egy nyolcéves fiú.

Ebben viszont nem volt igaza.

Az öcsém szuper intelligens.

Látszik a fülén: szépen eláll, és egyetlen hangot sem szalaszt el.

A szeme nagy, zöld, és mindig tágra nyitja. Becsukni nem nagyon szokta.

Még csak nyolcéves, de mindent felfog, ami történik körülötte.

A szaglása is kifinomult.

Sokak szerint egy vadászkutyánál is érzékenyebb orra van.

Nem úgy, mint nekem. Az enyém teljesen átlagos.

Én Jenny vagyok, Tim nővére.

Tízéves vagyok, és nincsenek különleges képességeim.

Van viszont egy zseniális öcsém, aki rettentő idegesítő, és akire rettentő büszke vagyok.

(Büki Zsófia fordítása)

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek