Játszani kell...

Utánzás, fantázia, szerepjáték - ahogy Vadadi Adrienn látja
2017-04-25 - Pagony
#Ezt olvassuk

Minden gyerek a felnőtt világ utánzása kapcsán is ismerkedik az őt körülvevő világgal. Olvasd el a Peti tűzoltó lesz című legújabb ovisoknak ovisokról szóló könyvéhez írt utószót. Mert Vadadi Adrienn nagyon ért az ovisok nyelvén, hiszen gyakorló óvó néniként naponta találkozik kisebb-nagyobb problémákkal, melyek feloldására mindig elővarázsol egy-egy mesét.

Szokták mondani, hogy a gyerekek játszva ismerik meg a világot. Ez így igaz. Játszik már egészen kicsi baba kora óta az ujjaival, a takarója csücskével, az anyukája hajával. Aztán játszik mászva, kúszva, totyogva a fakanállal, lábossal, törlőronggyal, cipővel, pohárral, a kutya pórázával, a nagymama szemüvegével… Mindennel, de mindennel, amivel csak útja során összetalálkozik. Később megfigyeli, mit csinálnak a tárgyakkal a felnőttek és ő is utánozni kezdi őket. Bottal kavargatja a homokot, mert levest főz, mint anyu, vagy hangosan brummog a széket tologatva, mert füvet nyír, mint apu. Ceruzával befoltozza a kiszakadt nadrágot, mint a nagymama, gombot nyomogat a busz ablakán, mert a megállóban kinyitja az ajtót, mint a sofőr bácsi. Ő is részt akar venni a felnőttek világában. És ehhez nincs szüksége készre formált játékszerekre, elég a környezetében talált kötél, fakanál vagy színes kendő, kulcscsomó, hiszen az igazi örömöt maga a cselekvés jelenti számára, hogy úgy csinálhat, mint a felnőttek.
A fantáziája segítségével egyik pillanatról a másikra anyukává, apukává, tűzoltóvá, orvossá, boltos nénivé vagy rendőr bácsivá változhat.

Ezekben a szerepekben pedig újraélheti a valóságot. Ami van, hogy pozitív emlékeket hordoz, de van, hogy félelemmel vagy feszültséggel terhelt. A szerepjáték lehetőséget nyújt számára, hogy újra és újra megismételje a valóság eseményeit, hogy megint a nagypapával vonatozzon, vagy újra a fogorvos székében üljön a fájós foga miatt. Az újrajátszás során szabadon alakíthatja a valóság eseménysorát, ezzel önmaga kontrollja alá vonva, feldogozva vagy kijavítva a feszültséget okozó részeket. A szerepjáték tehát az utánzás és a fantázia segítségével nagy jelentőséggel bír a gyermek érzelmi érésében.

Ám a szociális fejlődésben is fontos szerepet hordoz, mert lehetőséget nyújt a társakkal való versengésmentes játékra. Mivel nem a játékszeren, hanem magán a játéktevékenységen, a mindannyiuk számára ismert szerepeken van a hangsúly, a gyerekek a szerepeikből könnyedén ki-be lépegetve, egymást irányítva, közös megállapodásokat kötve maguk határozzák meg a szabályokat. Hogy ki legyen az anyuka, az apuka, a kisbaba, vagy ki a rendőr bácsi és ki a száguldozó autó. Játékuk legfontosabb örömforrása játék közben történik, hiszen nem veszekednek egy játékszeren, vagy nem szomorkodnak, hogy utolsóként érkeztek be egy futóversenyen. A szerepjátékukban elvárásaik folyton kielégülnek.

Így hát nekünk, felnőtteknek nagy szerepünk van abban, hogy gyermekünk fantáziája, testi-lelki-szellemi frissessége és belső érzelmi telítettsége érdekében teret adjunk az aktív játéknak, a környezettel való tevékeny ismerkedésnek, még akkor is, ha ez hangoskodással, ugrabugrálással, szaladgálással jár."

A könyvet Igor Lazin illusztrálta, keresd a boltokban!

Fotó: Boudo-Art