Jókaitól Harry Potterig

Interjú Dávid Ádámmal, a Millnnium-trilógia szerzőjével

cimkék: #interjú #8-12

"Gyerekkorom óta rajongok a kalandregényekért, és amikor öt éve összeállt a Millennium expressz alapkoncepciója – az egész világot körbekalandozó titkos vonat 1896-ból –, akkor adta magát, hogy a kor legnépszerűbb regényeiből is megidézzek egy csokorra valót. Ezt az intertextuális játékot különböző szinteken vittem végig a trilógiában." - Hogy hogyan, milyen módszerekkel, az kiderül ebből az interjúból, utazz velünk!

- A két legfontosabb szerző, akiket többször konkrétan meg is említesz a Millennium-trilógiában Jókai Mór és Jules Verne, de  munkásságuk, és úgy általában a tizenkilencedik század második felében született kalandtörténetek hatása enélkül is érezhető a könyveiden...

- Jókai a sztori szerint személyesen ismerte Kazánt, az expressz masinisztáját – aki maga is egy kultikus figurának, a világ első vasútvonalát jegyző George Stephensonnak a fiktív zabigyereke. Az arany emberből ismerős Senki szigetét Jókai állítólag a Vaskapu-szoros közelében megbúvó Ada Kaleh-ről mintázta. Az első kötetben elő is kerül egy fotó, amelyen a két férfiú együtt látható, és Kazán elárulja, hogy ő hívta fel Mór barátja figyelmét a különleges szigetre. Az idős masiniszta ráadásul az expresszen utazó kamaszoknak feladja kötelező olvasmányként Jókai regényét, ami már a szerző életében hatalmas siker volt, és a vonaton született árva főhős, Zsiga kínlódik is rendesen, míg átrágja magát a Vaskapu részletes leírásán, viszont amikor a Millennium két hétre letáborozik Ada Kaleh-n, a papírízű kalandok egyből élettel telnek meg. Egyébként Kazán 1849-es flashbackjei megidézik A kőszívű ember fiait is. Az első kötet végén pedig Ziegler (vagyis Gárdonyi) Géza, aki a vonat egyik visszatérő vendégtanára, a millenniumosok kalandjait hallgatva kap kedvet az Egri csillagok megírására. Regény és valóság életrajzi elemekkel vagy művek keletkezéstörténetével megfejelt összegyúrására több inspirációforrásom is volt: többek között Daniel Kehlmanntól A világ fölmérése, ahol Humboldt és Gauss például egy közös fotón szerepel, de a fénykép megsemmisül, így lőttek a (kamu)bizonyítéknak. Persze számtalan hagyományos értelemben vett utalás is szerepel a trilógiában. Vernétől a Nyolcvan nap alatt a Föld körül az egész sorozat dramaturgiai ívét adja meg, hiszen a Millennium bő nyolc hónap alatt teljesíti azt, ami Phileas Foggnak nyolcvan nap alatt sikerült. A harmadik kötetben még a Sztrogof Mihály bukkan fel, mivel az expressz érinti az egyik kedvenc Verne-hősöm szibériai utazásának több fontos állomását Moszkvától Irkutszkig. De az Easter eggek, azaz a rejtett utalások áttételesebb rétegeit szintén beépítettem a szövegbe: ilyen a Star Wars-motívum, amelyen mindig csavartam egyet. Nálam például a Millennium Falcon a Millennium expressz, a halálbolygó a Szibériát rettegésben tartó halálvonat, és nem a legendás „Én vagyok az apád” hangzik el, hanem hogy „Én vagyok a fiad”. Amikor rendhagyó irodalomórákon felolvasom ezt a mondatot, egyből a felismerés moraja fut végig az osztályteremben. Szoktam is mondani a diákoknak, hogy örülnék, ha a Jókai-idézeteimet is egyből kiszúrnák… De ha a számukra ismerős popkulturális utalások kedvet csinálnak nekik az efféle játékokhoz, és más szemmel néznek a regényekben felbukkanó klasszikusokra is, akkor már megérte az infotainment.

- Mellékszereplőként sorra felbukkannak a századforduló meghatározó alakjai, „Ady Bandi” az első kötettől kezdve állandó szereplő, a másodikban Bess és Harry Houdini csatlakoztak a főhősökhöz, A tudósítóban pedig Szike példaképe: Nellie Bly, az amerikai újságírónő. Mi alapján döntöd el, hogy kikkel találkozzanak a Millennium utasai?

- Ahogy a megidézett irodalmi művekhez is tisztelettel, de játékosan igyekeztem hozzányúlni, úgy a kor hírességeivel sem bántam mindig kesztyűs kézzel. Szegény Ady például mindhárom könyvben kapatos epizodistaként tűnik fel egy-két fejezet erejéig, de egyszerűen nem volt szívem kihagyni. 1896 tavaszán tizennyolc éves, az érettségi előtt áll, és szándékosan elnagyolt, testközeli képet akartam festeni róla. Nem mintha ne lennék feltétlen rajongója a költészetének, de az önmagáról kialakított költőfejedelem imidzsét szerettem volna egy elképzelt kamasz Bandival árnyalni, aki nagy nőcsábásznak hiszi magát, de egy idő után mindenkinek az agyára megy. Kaptam is ezért hideget-meleget. Amúgy a valóban élt személyek teljes nevükön szerepelnek a trilógiában, míg a fiktív szereplők többnyire csak keresztnévvel, ám általában ezek a nevek is beszédesek: Zsiga, Dezső, Árpi, Margit… Igen, a Millenniumon a nyugatosok druszái utaznak… A többiek, vagyis Houdini, Nellie Bly és az 1890-es évek többi közismert figurája azért tűnik fel a trilógiában, mert a maguk módján mind hozzátesznek a történethez, és sokszor segítik is hőseinket rögös útjukon. Igyekeztem minél több hazai hírességet beemelni a sztoriba, akikre mind büszkék lehetünk, de nem biztos, hogy tudjuk róluk magyar származásukat. Houdini, a nagy szabadulóművész például Magyarországon született Weisz Erik néven, ahogy Pulitzer József is, aki Nellie Blyt, a világhírű riporternőt alkalmazta a New York Worldnél. Nellie még nálam is komolyabban vette az irodalmi játékokat: Verne sztorija adta neki az őrült ötletet, hogy megdöntse Mr. Fogg regénybeli rekordját, és sikerült is neki 72 nap alatt a földkerülés. Nem véletlen, hogy a száguldó riporternő a harmadik kötet címszereplőjének, a Szike nevű ifjú tudósítónak a példaképe.

- Rengeteg háttérinformációt is megosztasz az olvasóval az adott helyszínről vagy szereplőről, a hamburgertől a lánctalp feltalálásán át a tajcsi küzdősportig a legváltozatosabb témák kerülnek elő. Ezekben mennyi kutatómunkád volt, és mennyire volt nehéz ezekkel úgy zsonglőrködni, hogy ne törjék meg a szöveg ritmusát?

- Több tucat könyvet hurcoltam haza az évek során különböző könyvtárakból, a felhasznált tényanyag döntő többségét mégis a netről halásztam. A zsonglőrködés találó kifejezés, néha tényleg komoly fejtörést okozott, hogy a hihetetlenül gazdag anyagot hogyan tálaljam anélkül, hogy megterhelné az olvasót. Persze ízlések és pofonok: mind a kritikusok, mind a (molyos) olvasók egy részének megfeküdte a gyomrát a sok adat és „okoskodás”, de aki vevő a történelmi regények sava-borsát adó múltidézésre, az nálam tobzódhat az érdekességekben, és számos pozitív visszhangot is kaptam. Azzal próbáltam még emészthetőbbé tenni az infómorzsákat, hogy többségüket a két okostojás, Árpi és Dezső szájába adtam (a tajcsiról pedig a sportmániás Miska értekezik a harmadik kötetben). Harry Potter eminens cimbije, Hermione is az agyunkra ment néha, de azért mindig jól jött a főleg könyvtárból összekapart tudása, amivel nem átallott kérkedni.Fontos volt számomra, hogy főleg olyan valóságelemeket csempésszek bele a regényekbe, amelyek a mai kamaszok számára is ismerősek és fontosak. Egyrészt arra akartam ráébreszteni őket, hogy már százhúsz évvel korábban is léteztek azok a máig aktuális, jellemzően 21. századinak tűnő problémák, mint a környezeti katasztrófák (például a torrnádó St. Louis-ban  vagy a cunami a japán Sanrikunál, illetve a be- és kivándorlás (például a századforduló táján Amerikába emigrált magyarok tízezrei). Másrészt olyan – ma már mindennapinak tűnő – ételek, italok, sportok és találmányok megszületését akartam felvillantani, mint a hamburger, a Coca-Cola, a kosárlabda és a lánctalp.

- A három kötet együttesen kilenc hónap eseményeit meséli el, 1896 áprilisától szilveszterig, de az első és az utolsó kötet megjelenése közt öt év telt el, és mintha közben egy árnyalatnyival az alaphangulatuk is komorabbá vált volna. Ez rögtön feltűnhet, ha csak megnézzük A tudósító borítóját, de a szereplőknek már a második kötettől kezdve egyre súlyosabb kihívásokkal kell szembenézniük. A komolyodás-komorodás általában is elég gyakori az ifjúsági sorozatokban – gondoljunk akár csak a Harry Potterekre –, ez vajon elkerülhetetlen velejárója a folytatásos történeteknek?

- A YA-trilógiák (és sorozatok) esetében ezt valóban szinte kivétel nélkül megfigyelhetjük. De nem mindegy, hogy az emelkedő tétek és egyre veszélyesebb kalandok szerves egésszé fogják-e össze az egyes részeket, vagy csak bombasztikusnak szánt újrajátszásai egy alapötletnek. Az éhezők viadalát például többek között Lakatos István is azért kritizálta, mert szerinte mindhárom kötet ugyanazt a sztorit adja el egyre véresebben. A Harry Potter-könyvek ritmusát egy-egy tanév adja a Roxfortban, miközben a gonosz Voldemort egyre nagyobb hatalomra tesz szert, ám a belevaló varázslótanoncok az utolsó pillanatban mindig meg tudják állítani. Félreértés ne essék: a magam részéről mindkét sorozatot élvezettel olvastam, de kétségtelenül létezik egy olyan vélt vagy valós befogadói igény, hogy egy folytatásos történetben az egyes epizódok túllicitálják egymást. A fokozódás alapelve persze egybecseng az arisztotelészi poétika drámai csúcspont felé törekvő modelljével, és nekem is az volt a célom, hogy a harmadik kötet legvégéig fogva tartsam az olvasóimat. Remélem, ez sikerült is.

- A történet során nyilvánvaló együttérzéssel kezeled a történet gonosztevőit, Randássy és Kirpics egyaránt sajnálatra méltó, tragikus figurák. Te is azok közé tartozol, akik szerint egy igazán jó sztori az intrikusok alakján múlik?

- Randássy esetében valóban empatikus voltam, hiszen – a teljesség igénye nélkül – olyan számomra különösen kedves gonosz karakterekből igyekeztem őt összegyúrni, mint a Százarcú Boszorka, Darth Vader vagy Perselus Piton. Ők azok az antagonisták, akik képesek arra, hogy megjavuljanak, csak valamilyen külső kényszer hatására váltak gonosztevővé. A Százarcú a népmesei keretek között mozog, míg végül kedves mamikává változtatja őt Lázár Ervin írói akarata; Darth Vader a sötét oldal rabja lesz, de a fia az utolsó pillanatban észhez téríti; Piton pedig gyerekkori szerelme miatt végig óvja Harryt. Randássy is gyarló figura, aki rosszkor volt rossz helyen, és a velejéig gonosz Kirpics nyomozó a koldusmaffia félszemű vezérévé nevelte ki, de fokozatosan megküzd a démonaival, és a harmadik kötetben megismerhetjük az emberibb arcát is. Az orosz főgonoszt viszont inkább némi szánalommal ábrázolom, akit egy beteljesületlen szerelem miatt csak az irracionális bosszú (na meg a napi egy-két üveg vodka) hajt. Bízom benne, hogy Kirpics is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóimban, de azért, remélem, nem csak rá meg Randássyra fognak majd emlékezni…

- Rápihensz a trilógiára, vagy máris dolgozol valamin? 

- Nincs megállás: idén elnyertem az Örkény István drámaírói ösztöndíjat, és már dolgozom a Millennium expressz színpadi adaptációján, amely főleg az első kötetre fog épülni. Tavaly pedig Németh Gyulával, a trilógia második és harmadik borítójának rajzolójával készítettünk egy huszonnyolc oldalas képregényt. Ez a Millennium prequelje: Teri szökésének előzményeit és részleteit ismerjük meg egy pörgős sztoriban, és új figuraként felbukkan Podmaniczky Szilárd meg Krúdy Gyula is. Egy nagyszabású képregényes projekt részeként jött létre ez a történet, és remélem, hogy idén ez is megjelenik.










Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek