Nézőpontváltás – Hogyan segít gondolkodni a gyerekirodalom?

Rendhagyó Tanári Műhely a Bartók Pagonyban

2025 őszének Pagony Tanári Műhelyében olyan könyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek az irodalom egyik legfontosabb „küldetését” teljesítik be.
A szórakoztatás, gyönyörködtetés mellett motiválhatnak arra, hogy bizonyos kérdésekre, helyzetekre képesek legyünk máshonnan is rátekinteni, azaz nézőpontot váltani. Műhelyünkben a Pagony kiadásában az Európai Unió támogatásával megjelent több könyvet is megnézünk alsó tagozattól középiskoláig. Tudj meg róla mindent!

tovább...

Ne legyen tabu!

Hogyan beszélj a halálról a gyerekekkel?

Veled is előfordult már, hogy a semmiből egy olyan témáról kérdezett a gyereked, amire egyáltalán nem számítottál, és hirtelen nem találtad a szavakat, miket kéne ilyenkor mondani? A halál is ilyen: a gyerekek kérik a magyarázatot akkor is, ha épp érintettek a témában, mert elvesztettek valakit, de akkor is, ha csak a létezés végessége gondolkoztatja el őket. Így vagy úgy, de a nagy kérdésekre kell válaszolnunk, és a legjobb, ha erre előre fel tudsz készülni. Tudd meg, hogyan!

tovább...

„Többnyire szerencsés ember voltam.”

Lapozz bele a Nagypapa őrangyala című könyvbe!

Jutta Bauer műve különleges és szívmelengető módon emelkedik ki a többi angyalos könyv közül. Az ő angyala nem giccses, hanem rendkívül emberi, humoros vonásaival ragadja meg az olvasót. A címben szereplő nagypapával együtt átéli a háború utáni nélkülözést, néha fáradt, meglepett, sőt van, amikor sír is. De mindig ott van benne az emberek iránti végtelen szeretet. Ez az angyal bizalmat ébreszt. Az olvasó egy kicsit reménytelibben teszi le a könyvet. Talán saját életére is hittel, kíváncsisággal és bizakodással tekint majd, várva, mit tartogat még számára a jövő. Lapozz bele a Nagypapa őrangyalába!

tovább...

Nagypapa szeretett mesélni...

Megérkezett a Nagypapa őrangyala című könyv!

A kórházban fekvő nagypapa élete utolsó napján meséli el kisunokájának az életét. Kéz a kézben ülnek, a fiúcska pedig figyelmesen hallgatja a sok kalandot és csínyt, amelyeken a nagypapa keresztülment. A végén a nagyapó így von mérleget: „Többnyire szerencsés ember voltam.” Mindig erővel telve vetette magát a hétköznapokba, soha nem hátrált meg a nehézségek elől, és valójában sosem érte igazán nagy baj. Nem volt számára túl magas fa, túl magányos vidék vagy túl mély tó... Olvass tovább, ismerd meg a könyvet!

tovább...
Sütihasználati beállítások