Közlekedés Pásztohy Panka-módra

Olvasd el és ismerd meg még jobban a Pitypang és Lili-sorozat szerzőjét, mert ebben az interjúban elárulja neked, hogyan született a Pitypang a zebrán című könyve, és hogy milyen témák és kérdések foglalkoztatják nap mint nap.

 

- Miért a közlekedés témájára fűzted fel az új Pitypang és Lili-történetet?


  • - Szülőként nekem is eljött az a pillanat, amikor el kellett engednem egyedül a lányomat az iskolába. Nagyon fontosnak éreztem, hogy mire eljön ez az idő, biztonsággal el merjem engedni a kezét. A Pitypang a zebrán természetesen nem hívja fel minden közlekedési szabályra a figyelmet, hiszen nem is egy KRESZ-könyv volt a cél, de jó alapot nyújt ahhoz, hogy már egészen kis korban elkezdjünk beszélgetni a helyes közlekedésről, a zebrán való körültekintő átkelésről.

     


- A mesében Lili és a családja tudatosan kezükbe veszik az irányítást, és aláírást gyűjtenek egy új zebra felfestéséért. Te hiszel az állampolgári szintről induló kezdeményezésekben?


  • - Szeretnék egyszer egy olyan országban élni, ahol valóban így működnek a dolgok, ahol az emberek tisztában vannak a jogaikkal, és élnek is velük. Hogy ez egyszer így lehessen, már egészen kis korban érdemes erre felhívni a gyerekek figyelmét, hogy a jövő generációi már sokkal tudatosabban éljék az életüket.


- Te gyűjtöttél már valaha aláírást valamilyen cél érdekében? Vagy volt sikeres kezdeményezésed a polgármesteri hivatalnál?


  • - Aláírást nem gyűjtöttem még, de rendszeres bejelentője vagyok a jarokelo.hu-nak. Szóltam már két méteres gaz és hetekre egy ház előtt hagyott kanapé miatt is. Szerencsére elég jól működik a rendszer, és eddig minden kérésemet teljesítették. Petíciókat is  alá szoktam írni, ha úgy érzem, fontos dolgot támogathatok velük.



- Milyen további témákkal szeretnél foglalkozni a Pitypang és Lili könyvekben?


- A folytatás a Pitypang segít munkacímen van a fejemben. Szeretnék behozni a történetbe egy tanonc vakvezető kutyát. Egyrészről muszáj beszélni arról, hogy miért és miben különlegesek a segítő kutyák, miért nem szabad őket például munka közben simogatni, megszólítani, másrészről nem lehet eleget beszélni az elfogadásról és arról, hogy mi is segítsünk egymásnak, ahol tudunk.


- Min dolgozol most éppen?


- A Halló, Mama! című kontinenseken átívelő nagyszülő-unoka kapcsolatról szóló könyvemet illusztrálom. Egyre több család él úgy, hogy a tagjai személyesen talán csak évente egyszer látják egymást, mégis napi kapcsolatban vannak. Erről a különleges összetartozásról szól ez a történet, és közben megtudhatjuk azt is, hogy miért van a világ egyik felén éjjel, amikor a másikon nappal van, vagy hogy át tudunk-e fúrni a földön egy alagutat, hogy azon átcsúszdázva megkóstoljuk a nagypapa szülinapi tortáját.

 

- Mikor szeretsz a leginkább dolgozni? Bagoly- vagy kakukktípus vagy?


  • - Fiatalabb koromban bagoly voltam, néha le sem feküdtem, ha sok volt a munka. Érdekes volt ráeszmélni, hogy így negyven körül már nem tudok fent maradni, ezért inkább délelőtt és délután szeretek dolgozni. Ha lehet, maximum csak este kilencig.


- A könyveidből rögtön kiderül, hogy nagy állat- és növénybarát vagy. Milyen állataid vannak otthon? És mi a kedvenc növényed?


  • - Van egy húszéves mentett yorkink, Kacat, egy középkorú lánycicánk és egy fiatalabb kandúrunk. Mindkettőt az utcán szedtük össze. Rajtuk kívül most csak halak vannak a kerti tavakban. A növényekkel úgy vagyok, mint az állatokkal. Mindet szeretem. Csak ne legyenek szabályosan ültetve!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek