Közlekedési szuperkönyv

Gévai Csilla - Baranyai (b) András: Amíg zötyögünk, Pagony, 2014

cimkék: #jó könyv #ismeretterjesztő #Pagony

Szeretem a gyerekeimmel hosszan böngészni ezeket az ismeretterjesztő képeskönyveket (az egyáltalán nem 3-5 éves korosztálynak való nyelvezetük ellenére is, majd megértik!-felkiáltással) a tűzoltókról, vagy a munkagépekről, vagy a földről, állatkölykökről. De ha ilyet kérnek esti mesére, hevesen ellenállok, mondván, hogy ez nem igazi mese, én pedig vakondkakisat akarok olvasni, vagy Brumit. De most azt hiszem, kezembe került a kettő ötvözete: egy megmesésített ismeretterjesztő könyv, az Amíg zötyögünk, az Amíg utazunk, szintén mesés ismeretterjesztő könyv folytatása. - Emrich Kriszta ajánlója

Már a belső borító érdekes, mert itt újra fel vannak sorakoztatva a könyv főbb hősei: anyu, apu, nagyfiú, kislány, barátok. Mint a Bogyó és Babóca évszakos könyvének borítója, csak itt még rövid jellemzés is olvasható a szereplőkről. A rajzokról már itt megállapítottam, hogy tök kedvesek, és dekoratívak is abban az értelemben, hogy simán el tudom képzelni az egyes kis rajzokat pólóra nyomtatva, vagy tolltartón, matricán.

A szereplők szerintem nem mindennapiak: anyu nyelvész, apu sugárbiológus, Bali bácsi nyelvész, a látogatóba érkező kisfiú inuit (nem, nem eszkimó!). Anya nem a konzervgyárban dolgozik és apa nem teherautóvezető vagy portás. De legalább maximális betekintést kapunk az ún. értelmiségi család életébe, ahol pl. az a menő, aki több nyelvet tud vagy hosszabb a szakálla (lásd Harmadik fej.). Környezettudatosak (Bringázz A Munkába!), jól tájékozottak kb. minden kérdésben (Operaház története, Budapest közlekedése régen és ma, inuit kultúra ÉS nyelv, stb.), nagyon civilizáltan viselkednek mindenkivel mindenhol, szóval irtó szimpatikus mindenki.

A történeten azt éreztem, hogy abból a célból íródott, hogy az olvasók a lehető legpontosabb információkat kapják Budapest jelenlegi közlekedéséről. Minden fejezet végén kis összefoglaló az fejezetben említett utazás útvonaláról, megtudjuk az új metrók pontos márkanevét, a városi biciklizés akadályait helyszínekre lebontva elemzi a történet, néhol a képek mellett kis, halványszínű háttérrel rövid ismeretterjesztő szövegek vannak. Abszolút el tudom képzelni az írót, Gévai Csillát, ahogy valami szuperkönyvet tervez a kisfiának, vagy az unokahúgának, vagy a szomszéd kisgyereknek, akit iszonyúan érdekel ez a téma és mondjuk 7-8 éves, többnyire érti a szöveget, és leköti a történet. Ez az ambíciózus szándék meg is valósul, sőt, ha azt veszem, hogy a Gellért téri karsztvizekről, vízi járművekről, Ikaruszról vagy az Operaház egykori környékéről is szó esik, akkor még túl is teljesít a könyv – ami a történetmondó látóterébe esik, az nem marad magyarázat nélkül.

Ja, a történetmondó. A lazán egymásba kapcsolódó fejezeteket egy Doma nevű kisiskolás meséli nekünk nagyon közvetlen, kicsit vagány és helyenként kellemesen beszéltnyelvi hangon. Szerencsére Doma nem olyan tökéletes, mint a budapesti közlekedés leírása (ő is tud hiú lenni, vagy irigyelni a barátja erejét), inkább szeretnivaló, kedves, néha esendő figura. És ilyen a többi szereplő is: a kishúg, apu, anyu - mindenkinek vannak defektjei is, de ez a sok jó tulajdonság mellett kell is. Külön karikatúra Bali bá, a kicsit zizi nyelvész; a csetlő-botló, kicsit zsenigyanús, ráadásul Kex-rajongó! agglegény kapta a legkidolgozottabb és legszórakoztatóbb karaktert ebben a kötetben.

A mese fő szála Doma inuit barátja, Nanuk egyhetes budapesti látogatása. A gyerekek minden nap elutaznak valahova Bali bával, esetleg még a szüleikkel is, ahogy az első részben, csak most más közlekedési eszközökre ülnek. Van itt Füvészkert, Szentendre, Balaton, léghajózás... A közlekedési eszközök és körülmények tűpontosan leírva, a történet kedvesen elbeszélve. Az egész történetet átszövi egy mellékszál, Bali bá románca Olgi nénivel, ez tényleg nagyon kedves!

Sajnos Nanuk nagyon gyorsan elutazott a mese végén, el is szorult a szívem a sok könnyező családtagtól. Drukkolok, hogy Doma minél hamarabb újra együtt lehessen Nanukkal és legyen egy csomó szuper élményük!

És mire idáig értem az ismertetőben, örömmel ismertem fel a könyv egyik, eddig nem látott értékét. Az sok-sok száraznak tűnő információ valójában egyfajta közelhajolás a világ jelenségeihez, jelen könyvben a közlekedéshez, hogy tüzetesen szemügyre vegyük, mint a légy szárnyát a nagyító alatt. Van egy kedves ismerősöm, aki mindig visz nagyítót magával, ha a gyerekeivel zöldbe megy. Nagyszerű élmény közel hajolni! Az Amíg zötyögünk abszolút megadja a közelhajolás élményét.

U.i.: Nézzetek utána Január Hercegnek, nem bánjátok meg!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek