Minden, amit tudni akartál az igazi Palacsinta táborról

Interjú Vadadi Adriennel

2017. július 12.Somogyi Laci

cimkék: interjú Pagony

Bár sokan nem tudjátok, A Palacsinta tábor című könyvben leírt tábor valóban létezik. Most ennek a tábornak minden titkáról kifaggattuk Adriennt, sőt a hamarosan érkező könyveiről is mesélt nekünk.

– Mit lehet tudni a valódi Palacsinta táborról?

– Igen, már jó néhány éve, minden nyáron jönnek hozzám ismerős gyerekek vendégségbe. A mesekönyv már-már egy napló, szinte minden úgy szokott történni, ahogy a könyvben van. Persze csak szinte, mert írás közben sokszor meglendült a fantáziám. De egyszer tényleg voltak bárányikrek a kertben, a valóságban is szoktunk a kidőlt fán kalózkodni, a patakban dióhajót úsztatni és a kertben térképpel kincseket keresni.

Palacsinta_tabor03

– Miért vágtál bele? Honnan jött az ötlet?


– Miután Emma, a kislányom megszületett, nem dolgoztam többet óvodában, de hiányoztak a gyerekek. Szerettem volna velük több időt eltölteni, mint mondjuk a játszótéren lehet.
Vannak olyan lányok és fiúk, akik óvodásként kezdték, de nem bírják abbahagyni. Eljöttek első osztályosként, aztán másodikosként, és idén is együtt töltünk néhány napot, pedig már igazán nagyok. Az ő kedvükért egy külön iskolás tábort tartok, ahol csupa nagyos dolgot csinálunk majd. Ők ezt még nem tudják, például az erdőben éjszakai bátorságpróbát.

– Mi az, amit leginkább szeretnek a gyerekek a Palacsinta táborban?

– Szerintem azt, hogy csak úgy vagyunk. Ők úgy tudják, nincs semmi koncepció, csak játszanak és játszanak, a dolgok maguktól alakulnak úgy, ahogy alakulnak. Persze a fejemben van sok alapötlet, de hogy mi, hogyan valósul meg, az a gyerekeken múlik. Figyelek rájuk, meghallom és meghallgatom, amit mondanak, és csak néha-néha irányítom a szabad játékukat egy kicsit.



– És egy kérdés, ami mindig nagyon izgatja az olvasóinkat: milyen könyvön dolgozol most?


– Lassan befejezem a kicsi és a nagyovis sorozatot. A kisovis könyv Leáról fog szólni. Egy kicsit a másság elfogadásáról, mert egy félvér kisfiú kerül a csoportba, aztán a másik mese arról, hogy Lea kicicomázva, királylány módjára szeretne óvodába menni, és az anyukája a csecsebecsékről sehogy sem tudja lebeszélni.
A nagyovis sorozatban pedig iskolásba mennek a szereplők. Ez egy olyan mesekönyv lesz, amiből megtudhatjuk hogyan választ Lea padtársat magának, mi történik az írás, számolás vagy tornaórán, mi a tízórai szünetekben, az ebédlőben vagy a napköziben. Hogyan fogadja be az osztály egy szegényebb család testi fogyatékossággal élő szótlan kisfiát, hogyan illeszkedik be a már írni-olvasni tudó szupertehetséges, de szociálisan éretlen kislány. Kicsit iskolás mesék már ezek, de még óvodás nyelven megszólalva.
És nemrég fejeztem be egy olyan mesekönyvet, ami egy kétgyermekes család történeteit meséli el. Csupa olyasmi történik Andrissal, Julival, anyuval és apuval, ami bármelyik családban megtörténhet. Mi lesz a sok piszkos ruhával, ha elromlik a mosógép? Ha a gyerekeknek muszáj, akkor miért nem kell télen sapkát hordania anyunak is? Miért nem hoz a postás a gyerekeknek sosem levelet? Ki szereti anyut a világon a legjobban? Mi történik, ha a vacsoránál túl hangos a csámcsogás? A kérdésekre válaszokat a szülők nagyon viccesen és kreatívan oldják meg, a csip-csup dolgoktól a nagyobb problémákig.
Ezek a könyvek mind hamarosan érkeznek!

Palacsinta_tabor16

Az interjút Pásztohy Panka rajzai illusztrálják a Palacsinta táborból.