Nálunk járt a fogtündér!

Egy három perces mese

2017. június 5.

cimkék: olvasósarok 3-6

mesekMár megjelent a második kötete is a 3-5-8 perces meséknek, ami karácsonyi és Mikulásos történeteket rejteget, mégis még mindig szeretjük levenni a polcról a 3-5-8 perces mesék elaváshoz és összebújáshoz című színes képeskönyvet! Most a fiktív könyvespolcodra teszünk egy mesét, kucorodjatok össze és olvasd fel a Nálunk járt a fogtündér! című kalandot!
fogtunderLili nem tudott aludni. Folyton a fogát piszkálta, mert már annyira mozgott, hogy bármelyik pillanatban kieshetett. Előrefeszítette, aztán hátra, ide-oda lökdöste a szájában – és egyszer csak a kezében maradt!

Kiugrott az ágyból és kiszaladt a nappaliba, ahol anyu a díványon fekve olvasgatott.

– Nézd, mi van a markomban! – kiáltotta büszkén, és odanyújtotta a kezét.

– Hiszen ez a mozgós fogad! – mosolygott anyu.

– És hol a helye?

Lili szélesen elmosolyodott, és rögtön látszott, honnan pottyant ki a fog.

– Anyu, akkor ma este eljön hozzám a fogtündér? – kérdezte izgatottan Lili.

– Hááát, hogy már ma eljön-e, azt nem is tudom – felelte anyu. – Talán csak holnap tud rá időt szakítani...

– Ó – szomorodott el Lili.

– De a fogadat mindenképp dugd be a párnád alá! Meglátjuk, mi történik – mondta anyu. – És most jó éjszakát, aludj jól!
– Jó éjt, anyu! – motyogta Lili. Csalódottan trappolt vissza a szobájába. Sejtette. Nincs is fogtündér. Csak anyu tesz egy kis ajándékot a párnája alá. De azt először is be kell szereznie. Lili bebújt a paplan alá, és a fogát betette a párna alá. Rossz kedvűen aludt el.

fogtArra ébredt, hogy valaki az arcába világít, méghozzá egy icipici zseblámpával. A zseblámpát egy apró, szárnyas lány tartotta, aki előtte álldogált a paplanon.

– Odaadnád a fogadat, kérlek? – kérdezte halk, de határozott hangon. – Nem értem, miért teszitek a fogatokat mindig a párnátok alá. Hogy a csudába szedje ki onnan az ember, ha egyszer ennyire kicsi, mint én?

- Ó, szia! – dörzsölte meg a szemét Lili. – Te vagy az igazi fogtündér?

– Legszemélyesebben – felelte méltóságteljesen a kis hölgy. – És igazán kedves volna tőled, ha végre odaadnád a fogadat.

– Bocsánat – Lili felemelte a párnáját, és előszedte a fogat. – Tessék – azzal átnyújtotta a tündérnek, aki mindkét kezével megragadta.

– Na, akkor – mondta –, a viszontlátásra! – És kecses szárnyaival finoman a levegőbe emelkedett.

– Állj! Hahó! – kiáltott utána Lili. – Nem felejtettél el valami apróságot?

– Mit felejtettem volna el? – kérdezte a fogtündér, és elegáns ívet írt le a levegőben.

– Hát, tudod – kezdett bele szégyenlősen Lili –, amikor az anyukám fogtündéreset játszik, mindig tesz
egy kis ajándékot a párnám alá.

– Jellemző – csóválta a fejét a fogtündér –, anyukák! Én egy szép, színes álmot adok a gyerekeknek. Talán nem is kéred? 
- De, persze! Dehogynem – vágta rá Lili. – De azért egy olyan kis ajándék se rossz.

– Pfff – legyintett a fogtündér, és meglóbálta apró varázspálcáját, ami ragyogott a sötétben, majd kilibbent az ablakon. Lili elégedetten ölelte magához a párnáját, és a lehető legszínesebb álmot álmodta.

Amikor másnap reggel felkelt, a párnája alatt talált egy kis ajándékot.

– Köszi, fogtündér – mondta, és megpuszilta az anyukáját.

További mesék, ahogy te szeretnéd, itt!
Vissza az olvasósarokba ...