Szépirodalom, izgalmasan

4 könyv kamaszoknak - meg nekünk

cimkék: #szemle

A Scolar kiadó kényes ízléssel válogatja ifjúsági regényeit. Könyveik mind már szülőföldjükön különlegesek voltak valamiért: a Csikk megkapta a Német Gyerekkönyvdíjat, és pillanatok alatt lefordították tucatnyi nyelvre, a Semmit előbb kitiltották a dán iskolákból, majd kötelezővé tették, az Eleonor és Park az év ifjúsági könyve lett a Goodreadsen, az Amazonon, az amerikai könyvtárosok és könyvkereskedők szerint is. Legutóbbi könyvük, Cat Winter Fekete madarak árnyékában című műve pedig egy igazi történelmi regény kamaszoknak (és felnőtteknek), méghozzá az első világháborúról, ami ugyan Magyarország életében egészen különleges szereppel bír, mégse foglalkozunk vele szinte egyáltalán, noha külföldön az idei, száz éves évfordulóra rengeteg könyv jelent meg a legkülönbözőbb műfajokban. A Scolar kiadó ebben is az élen jár.

Mindegyik könyvük középpontjában valami nagyon fontos, egzisztenciális kérdés áll. Mégsem komor, disztopikus, túlspilázott vagy éppen elviselhetetlenül hiperrealisztikus világok ezek, témáik nem válnak didaktikussá, hanem egyszerűen jelen vannak szereplőik életében: ugyanis mindegyiknek nagyon erős, karakteres főszereplője/i vannak, akiknek hatása alól nehéz kikerülni. De nemcsak a karakterek jók, az elbeszélői stratégiákat is minden könyvükben szépírói, tudatos gesztusok alakítják.

Talán legnagyobb port a dán Semmi verte: ebben nem kevesebb, mint az élet értelme a kérdés, márhogy van-e neki olyan. Van-e bármi, ami nem csupán lehámozható külsőség, ami meghatároz minket, amitől egyediek leszünk? Hiszen ez az egyik legnagyobb probléma, kilépve a gyerekkorból: elfogadni, hogy nem vagyok ugyanolyan, vagy azonos másokkal, és ezért örökké az autonóm én egzisztenciális magányába vagyok zárva, és elfogadni, hogy nem vagyok különleges, mint amilyennek a szüleim láttak. Bármilyen ellentmondónak is tűnik, de mindkettő a szülők adta biztonságról való leválás, az önállóvá válás egy formája. A Semmi gyerekhősei ebben kísérleteznek: hogy megtalálják, van a külső burkok mögött valami több, valami más, mint a semmi.

Létfilozófia a Csikk is a javából, csak sokkal kevésbé direkt, sokkal humorosabb és regényesebb. A popkultúra képeire való rájátszással, a fiatalkorú olvasóközönség kulturális emlékeinek megidézésével vonzza be a könyv az olvasót egy nagyon is hagyományos nevelődési regénybe. A két éretlen, a lét peremén élő főhős ugyanis elindul egy lerobbant Ladával, hogy hazataláljon, önmagába. Nem fogunk sokkolódni, mert a regényben megjelenő, a Ladához hasonlóan romos kultúra az, amiben mi is élünk, amit a Semmi szintén pellengérre állít, megkérdőjelez, felszámol. Itt a polgári család helyén csak az anyagi jólét elhaló nyomait látni. Az őszinteség-közösség-individuum tengelyen mozgunk most is: hogyan lehetne látszani a közösségben, anélkül, hogy szerepet kéne játszani, azaz hazudni kéne. Hogyan lehet – lehet-e – autentikusnak és hitelesnek lenni, megmutatni magunkat. Az úton aztán minden, vagy legalábbis sok minden megtörténik, ami a kamaszkorban jó, és ami nélkül nem lehet felnőtté válni (és amire vissza lehet vágyódni majd): a kaland, az egyesülés a természettel, a kilátástalanság, a menekülés, az örök barátság megfogadása és az érzékiség és a barátság közti határok billegése. Csikk és Maik leszakadnak a felnőttek világáról és egyszerűen csak szemlélődnek – igen, ilyen hagyományosan, ebben a kontemplációban lehet a fiatalon elhunyt Wolfgang Herrndorf szerint találkozni az autentikus létezéssel.

Az Eleonor és Park két olyan gyerekről szól, akik nagyon mások. Nem úgy kívülállóak, mint a cinikus Maik, hanem húsba vágóan, első blikkre. Mások, de ettől nem jobbnak, hanem rosszabbnak érzik magukat, ugyanakkor nem adják fel önazonosságukat. Itt a családmodellek, a férfi-női szerepek törékenysége, a társadalmi sztereotípiák nyomasztó szűkössége, a test elfogadása a téma, amelyben kibontakozik és megszakad egy finom kamaszszerelem. Hosszabban itt írtunk róla nem régiben.

Cat Winter könyve azért egészen más első ránézésre, mert visszavisz egy száz évvel ezelőtti korba, amikor háború volt, spanyolnátha volt, hittek a szellemekben. De ha kicsit megkapargatjuk a történelmi felszínt, akkor hasonló konfliktusokkal szembesülünk ebben is. A félelem és a halál a központi kérdések ebben a könyvben, illetve az, hogy mit hiszünk el és mit nem. Miközben a társadalom a konstans irracionális pánik állapotában leledzik a milliónyi áldozatot szedő spanyolnáthától ésa Nagy Háború véres csatáitól, a könyv főhőse, Mary Shelley megpróbál racionálisan és higgadtan gondolkozni: nem könnyű ez, ha az ember spiritiszta csaló reklámplakátja. Szerelmének bátyja, egy igazán gonosz figura azzal keresi a pénzt, hogy a szeretteiket hirtelen elvesztő gyászukat feldolgozni képtelen embereknek lefotózza szeretteik szellemét, persze csak mindenféle trükkel. De amikor Mary Shelley szerelme is meghal a fronton, és utána megjelenik a fényképen, a lány meginog. Mindenképp be akarja bizonyítani a csalást, és a könyv ügyese lebegteti a szellemekben való hitet és a szellem létezését, mint tényt. Az izgalmas-sötét jelenidejű szálba fonódik bele a Stephen-szerelem megható visszatekintő leírása, amiből valamiféle boldog békeidők bontakoznak ki, legalábbis a hamar felnövésre kényszerített Mary Shelley számára.

Ezzel a négy könyvvel egész biztos, hogy nem lövünk mellé egy középiskolás ismerősünknél sem, ha ajándékot keresünk, legyen olvasós, vagy sem, fiú vagy lány: izgalmas, de szépirodalmi, sokrétű és letehetetlen könyvek.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek