Szorongásoldó mese (nem csak) gyerekeknek
Oliver Jeffers világszerte ismert könyve végre magyarul! Éppen itt az ideje! A szeparációs szorongás nem kortól függ, de vannak életszakaszok, amikor intenzívebben jelentkezik a gyerekek (és a felnőttek) életében.
Hogy hogyan oldja fel mindezt minden erőlködés és modorosság nélkül A pingvin és a kisfiú története? Hogyan könnyít a magánytól való félelmünkön, meghozva a felszabadító rácsodálkozást?
A cikkből kiderül!
A Lost and Found (magyarul A pingvin és a fiú címmel jelent meg) című könyve 2005-ben nyerte el a Nestlé Smarties Book díj aranyérmét. A könyvből készült animációs film több, mint 40 nemzetközi díjat nyert.
Nem csoda: A pingvin és a kisfiú egyszerre tudja a piciket és felnőtteket a lapokhoz bilincselni egészen addig, míg el nem jön a vacsoraidő. Igazi családi összebújós történet, amit mindenki újra- és újra akar majd olvasni és nézegetni, mert a szülők számára legalább annyi kalandot és megkönnyebbülést nyújt, mint a kisebb, nagyobb gyerekeknek.
Ami a legjobb vizuális játék benne, hogy a kisfiú és a pingvin (a helyzetüktől függően) hol egész közel vannak az olvasóhoz, hol pedig egészen aprók, a távolból, vagy valamilyen óriási dologhoz képest alig látszanak. Gyönyörűen hozza játékba Oliver Jeffers a különböző nézőpontokat, ezzel még líraibb élményt nyújtva a távolság és a kicsinység megtapasztalására.
De miért tetszett ez a könyv annyira nagyon egy három és fél éves kislánynak?
És miért tetszett épp annyira a szülőknek is?
A kisfiú élethelyzetét homály fedi. Nincs neve, nem jelennek meg a szülei, annyit látunk, hogy egy házban lakik. Egyedül ajtót tud nyitni. "Volt egyszer egy kisfiú, aki egy napon egy pingvint talált az ajtaja előtt." - így kezdődik Oliver JeffersA pingvin és kisfiú című képeskönyve. A pingvinről sem tudni, hogy honnan jött és miért, de ettől kezdve mindenhová követte a fiút. A pingvin szomorú, ezért a fiú haza akarja vinni a Déli-sarkra. Megküzd a hullámokkal, majd megérkeznek. Kiteszi a pingvint a Déli-sarkon. "De ahogy visszafordult, a pingvin bánatosabbnak tűnt, mint valaha. És neki is furcsa volt így egyedül." Végül a kisfiú ráeszmélt, hogy a pingvin nem eltévedt, hanem magányos volt. Nehezen ugyan, de újra egymásra találtnak. "Így aztán a kisfiú és a barátja együtt tértek haza, és egész úton csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokról beszélgettek."
A magánytól való félelem, a szeparációs szorongás nem korhoz kötött. Alapvetően a kisgyerekek kapcsán szokott róla szó esni, mikor az anyuka valahol "ott hagyja" a gyerekét. Tapasztaljuk csecsemőkorban, mikor elkezdődik a bölcsi, vagy az ovi, sőt később is vissza-vissza tér. Még a felnőttek is szoronghatnak a magánytól. Sőt a magányt meg kell tapasztalni minden emberi lénynek. Előbb utóbb bekövetkezik a pillanat, amikor, ha csak egy röpke időre is, hogy egyedül leszünk. Ez egyáltalán nem feltétlenül rossz. Kinek jó, kinek rossz, hol jó, hol rossz... De amíg csak tudjuk, hogy be fog következni ez a helyzet, kialakulhat a félelem az ismeretlentől, a bizonytalantól. Az oviba, bölcsibe szoktatás alatt a szeparációs szorongás nagyon erős, de van, akinél később jelentkezik. A szociálisan nyitott, kalandvágyó lurkók gyakran később eszmélnek rá, hogy anyával, vagy apával mégiscsak mennyivel könnyebb és jobb, mint eleget tenni a szocializáció szorongató kihívásainak. Ők a kezdeti lelkesedés után általában akkor kapcsolnak, amikor a többiek már rég megbékéltek a helyzettel.
Egy valamit azért mégis tehetsz: ha éppen kínozza a szorongás, érdemes megkönnyebbülni egy arra érdemes mesével. Te is meg fogsz nyugodni!
A kisfiú nem félt a magánytól, mégis megtapasztalta azt, milyen az, ha valakit szeret, de nincs vele. Vele leginkább a bátor és magabiztos, szociálisan érzékeny és nyitott gyerekek azonosulnak, akik lelkesen indulnak az oviba heteken, sőt, akár hónapokon keresztül, ám lassan mégis leesik nekik, a tantusz, miszerint a szüleivel a legjobb mégiscsak az élet...
Nekik óriási megkönnyebbülés, hogy a két hős a nehézségek után újra egymásra talál, és elválaszthatatlan barátok lesznek.
Mi a helyzet a pingvinnel?
Ki ő és honnan jött? Hát miért nem azzal kezdte, hogy magányos és azért szomorú? Talán ő sem tudta... A semmiből jött, és csak volt. Csak azért jött, hogy legyen. A kisfiúnak legyen. Lehet, hogy volt előtte valakije, akit elveszített? Nem tudni. Mindenesetre a pingvin már tudhatta, mi az a szeretet és mi az a magány. És képes volt ezt megtanítania a kisfiúnak is.
A pingvin és a kisfiú kalandjai folytatódnak a Fent és lent című könyvünkben,keresd mindkét kötetet webboltunkban!
A szerzőről:
Szeretnéd kiszínezni legújabb barátodat, azaz a pingvint és a kisfiút? Itt tudod letölteni!
