Talpon maradni
Markus Zusak könyve megidézi a Harcosok klubját, Charles Bukowskit, a Zabhegyezőt vagy épp A végső menet című filmet. Témája egyszerre mélyen személyes és közösségi: a lányokkal való beszéd lehetetlenségétől kezdve eljut a mindennapi élet banalitásán át addig, hogy rákérdezzen az egyén és család kapcsolatára. Azonban összetettségében is végtelenül egyszerűen épül föl, ezáltal válik különösen szerethetővé. - Szenderák Bence írása
Általában úgy érzem, tartózkodnom kell az ifjúsági regények olvasásától. Talán mert egy kicsit mintha már kinőttem volna őket. Vagy talán az az oka, hogy tinédzserként gyakran sikerült rosszakat választanom. Csak arra akarok kilyukadni, hogy pozitívan kellett csalódnom (már nem először) egy fiataloknak szóló könyvben, amiért a nekik kijáró tisztelettel és komolysággal fordul a tizenévesekhez. Mintha mostanában ez tendencia lenne, aminek őszintén örülök. Ez a regény például nem tartózkodik a súlyos, durva témáktól, miközben tényleg olyan kérdések kerülnek terítékre, amikkel egy átlagos fiatalnak előbb-utóbb szembe kell néznie, ha nem is egészen ilyen éles helyzetekben. Nagyon remélem, nemcsak engem, kultúratudomány szakos bölcsészt kötött le, hanem a tulajdonképpeni célközönségét is.
Aki nem olvasta A kispályást, azaz az Underdog 1-et, ne aggódjon, nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Az ellenfél érthető és kedvelhető legyen. Persze nyilvánvaló, hogy előnyben van az, aki olvasta az első kötetet, hiszen már ismeri a karaktereket és problémáikat is – nekik valószínűleg semmi szükségük erre az ajánlóra, biztos vagyok benne, hogy már tűkön ülve várják a folytatást.
A 2000-ben megjelent regény magyar címe Az ellenfél. Ez illik is a szöveg hangvételéhez, stílusához, azonban az impresszumból kiderül, hogy a könyv eredetileg a Fighting Ruben Wolfe címet viseli. Csuhai István remek fordítást készített, szerencsére nem mellőzte az általában „nyomdafestéket nem tűrőnek” nevezett kifejezéseket, visszaadja a fiatalok őszinte és nyers nyelvhasználatát is. Az angol cím egyébként két különböző jelentéssel bír: egyik olvasata a Bunyó Ruben Wolfe-fal, a második jelentés viszont kevésbé magától értetődő, a szöveg ismerete hívja elő. Ez magyarul úgy hangozna: A harcos Ruben Wolfe. Kicsit közelebbről megnézve azonban az ’ellenfél’ szó találóan jellemzi a két főszerepben lévő testvér kapcsolatát. Forrest Gump-i mondással élve: olyanok, mint a borsó meg a héja; természetük azonban szöges ellentétben áll a másikéval. Érdekes módon egyvalami közös bennük: a családtagok melletti határok nélküli elkötelezettség.
Elbeszélőnk ismét a Wolfe-család legfiatalabb tagja, a gátlásos és félénk Cam, aki szabadidejének nagy részét bátyjával, Rubival tölti. Életuntságukat megszállottan próbálják elűzni: fogadni járnak a kutyafuttatóra, bűncselekményeket eszelnek ki, melyeket nem visznek véghez, sétáltatják a szomszéd Miffy nevű rohadt kutyáját (szé-gyen), vagy éppen egykezes bokszmeccseket játszanak a hátsó kertben. Így keresik helyüket a világban, miközben a lehető legkevesebb időt töltik otthon, hogy ne kelljen látniuk, ahogy apjuk büszkesége összeroppan a munkanélküliségben, hogy anyjuk kihajtja a lelkét, hogy bátyjuk, a család egyetlen sikeres tagja elköltözik, hogy nővérüknek nem sikerül egyenesbe jönni. A világ így-úgy mindannyiukat kitaszította – a család közös feladatává válik, hogy egymást a végsőkig támogatva küzdjék fel magukat.
A nyomasztó hétköznapokból való kitörés teljesen váratlanul érkezik. Egy iskolai incidens után – mely során Rubi nem ok nélkül véresre veri egy társát – kétes alak állít be hozzájuk, és elhívja őket bokszolni, természetesen illegálisan. A fiúk kéretik magukat, de belemennek – a pénz, amit szerezhetnek, nagy segítség családjuknak, mégis mindkettőjüknek nyilvánvaló, hogy nem ez az igazi motivációjuk. Tudják, hogy a világ utoléri őket, azaz szépen lassan a bunyók során felnőnek, megérnek, megtanulnak felelősséget vállalni saját tetteikért, miközben mindannyiukat rengetek kétség gyötri. A fizikai erőszak, a verekedés tehát lényegében nem fontos – a hangsúly a belső küszködésen, a jellemen és lelki tartalmakon van. Cam és Rubi a ringben nem az éppen jelenlévő ellenfeleikkel bokszolnak, akár veszítenek, akár nyernek – bár nagyon közhelyesen hangzik, saját félelmeikkel szállnak szembe. Bizonyítani akarnak – kinek? A világnak? Önmaguknak? Egymásnak és a családjuknak? Mindennek és mindenkinek, ahogy a legtöbb tizenéves.
