Te elég leleményes lennél?

Olvass bele a Panthera című kalandregénybe!

2016. október 25.

cimkék: jó könyv olvasósarok

panteraOlvass bele a legizgalmasabb kalandregénybe, ami az elmúlt egy évben elhagyta a nyomdákat! Kertész Erzsi lebilincselő története egy csapat kiskamaszról szól, akik a varázslat és a valóság határán küzdenek az életükért, a valós és megfoghatatlan kincsekért. 


Most kezdem el igazából, vagyis a Hirdetés

A mi osztályunkból eredetileg csak ketten akartak hegymászók lenni: Gekkó és Hétfejű Helga. Fura, hogy ezt így mindketten kitalálták maguknak, és amikor kiderült, hogy mindketten magashegyi hegymászók akarnak lenni, akkor vége is lett a barátságnak. Illetve rosszul mondom, előtte sem voltak barátok, de utána aztán ellenségek is lettek, persze csak olyan udvarias formában, hogy félrefordultak, ha szembetalálkoztak a folyosón, meg nem ültek le egymás mellé az ebédlőben.

2

De én akkor is észrevettem, mert én mindent észreveszek. Ha az ember keveset beszél, egyszerűen kiélesednek az érzékszervei, ezt egy természetfilmből tudom, illetve inkább kikövetkeztettem az ott elhangzottakból.

Amikor megláttuk a plakátot az iskola nagy, udvari hirdetőfalán, hogy hegymászótanfolyam indul, akkor rögtön tudtuk, hogy Gekkó és Helga ezt biztosan nem fogja kihagyni. De persze nem csak az ő szívüket dobogtatta meg a hirdetés. Ugyanis a rajta látható fénykép épp egy világszenzációt ábrázolt: az újonnan felfedezett hegyet, a titokzatos Pantherát, amiről mostanában annyi híradás és találgatás folyt. Ez a hegy eddig elkerülte a tudósok és felfedezők figyelmét, valahogy észre sem vették, hogy ott van. Pedig különleges és feltűnő alakja van: a csúcsán lévő két szikla bizonyos nézetből egy párduc égnek emelt, kitátott állkapcsára emlékeztet, innen kapta a nevét. Az ember valahogy érzi, hogy ez nem akármilyen hegy. Állítólag teljesen felfedezetlen földrajzi terület, egy fehér folt a feltérképezett világban. Ismeretlen hegyi népségek, különleges állatok lakhatják, sőt a találgatások letűnt korok barlangba rejtett kincseiről is beszélnek. Nem mintha valaha is elhittem volna az ilyen dedósoknak szóló meséket.

De ha egyszer egy hirdetésen a Pantherát mutogatják, azt muszáj elolvasni. Aztán kiderült, hogy a Panthera sajnos csak illusztráció, valójában a helyi művelődési házban állítanak fel egy műanyag mászófalat, és a hegymászás alapjait fogja ott oktatni egy híres, szakmailag elismert hegymászó, név szerint dr. Meredek Johnny, akiről egyébként addig sem Gekkó, sem Helga nem hallott, pedig mindkettőjüknek jár a Hegymászó magazin, sőt Helgának még a Hegyrefel is. Rossz nyelvek szerint a hegymászó igazi neve valójában Meredek János, de ő kizárólag a Johnnyra hallgat, ugyanis élete nagy részében külföldön tartózkodott, ahol egzotikus és veszélyes hegyek megmászásával volt elfoglalva, nemzetközi expedíciók oszlopos tagjaként.

Helga csak legyintett, hogy ugyan mit számít az, ha nem mutogatja magát az újságokban, hiszen attól lehet még valaki híres hegymászó. És legalább tízen úgy mentek haza aznap, hogy szülői hozzájárulást kérnek a mászótanfolyamhoz. Nem volt olcsó ugyanis, sőt még egy-két felszerelést és szakirodalmat is meg kellett vásárolni, bár a plakát azt ígérte, hogy a kellékek zömét dr. Meredek biztosítja. A mászás kiscsoportokban zajlik, így egyszerre csak 5-6 fővel tud foglalkozni a mester.

A tízből aztán hatan jöttek úgy másnap iskolába, hogy megkapták a szülői engedélyt és a szükséges összeget. Négyen meg nem. Pirinek azt mondta az apukája, inkább tanuljon fuvolázni, Marci bukásra állt matekból, ezért nem engedték, Gergőnek meg nem kellett volna betörnie azt az ablakot az előző héten, akkor mehetne. Jókor szólnak! Utólag már mindegy. Ja, és Vivien sem mehet, mert mindenbe belekezd, aztán abbahagyja, mert igazából csak addig érdekes neki, amíg megveszik a hozzávaló cuccokat, és megnézi, jól állnak-e rajta. Így nem lett lovaglónövendék, meg teniszező, sőt balerina sem, és az anyukája szerint tök fölösleges megvenni a túraruházatot azért, hogy kiderüljön, hogy tényleg jól áll Viviennek.

Nekem, csodák csodája, megengedték. Sőt, még örültek is, mert a szüleim abban a meggyőződésben élnek, hogy kerülöm a sportos, embert próbáló tevékenységeket. Nem járok úszni, futni, focizni, és kosarazni sem a többiekkel. Szerintük azért, mert kicsi vagyok, és kisebbségi érzésem van, mert a többiek gyorsabbak, nagyobbak, ügyesebbek nálam. Sejtelmük sincs arról, micsoda hajmeresztő mutatványokat végzek a ház mögötti diófa ágain, sőt, átmásztam már párszor a tetőre is. Naponta fejlesztem a technikám és táblázatban vezetem a függeszkedéssel eltöltött percek hosszát. Most nem ez a lényeg, de azért megmutatom a táblázat egy részletét.

1

Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy elengedtek mászóedzésre. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk, kivéve Noémit, akit azért íratott be az anyukája, hátha végre magára talál a falon, vagy legalábbis fejlődik a tájékozódási képessége a világban. Noémit ez mit sem érdekelte, szerencsétlenül rágcsálta a fonott varkocsa végét, és pofákat vágott, ha valaki célzást tett előtte a péntek délutáni, első mászóedzésre.

Bezzeg Hétfejű Helga! Ha lehet, még feljebb húzta az orrát, és úgy járt-kelt, mintha éppen a Himalájából mászott volna le a közénk, egyszerű halandók közé. Mindenki szerint beképzelt csaj, bár azt elismerik, hogy okos, és hogy rengeteget tanul, és emellett még sportol is, sőt, abban is eredményes, szóval minden oka megvan rá, hogy utálják. Tavaly hét tantárgyból kapott szaktanári dicséretet, azóta Hétfejű Helgának csúfolják. Egyesek szerint még jól is néz ki, bár mintha picit mindig mérges lenne az arca, és ráadásul mindenkinek beszól, szóval összességében nézve nem túl vidám lány. Azt hiszem, néha szinte sajnálom. A múltkor kísérleti jelleggel kipróbáltam, milyen lehet egész nap úgy tartani a fejemet, ahogy ő tartja, és mondhatom, iszonyú fárasztó.

Na és persze Helga próbált úgy tenni, mintha az egész mászótanfolyam csakis egyedül az ő kedvéért szerveződne a városban. De Gekkó csak nevetett rajta.

– A hétfejű sárkányok miért akarnak mászni? Mért nem repülnek inkább? – Ilyen megjegyzéseket tett félhangosan.
– Jaj, Gekkó, állítsd már le magad! – kényeskedik ilyenkor általában Virág, aki csak azért jelentkezett mászótanfolyamra, mert titkon szerelmes Gekkóba, és mert Helgának ő az egyetlen barátnője. Vagy inkább az egyetlen, aki jól viseli a stílusát. Ő csak vihog, és ennyi, nem túl bonyolult.

Azt, hogy titkon szerelmes Gekkóba, mindenki tudja, nehezen is tudná eltitkolni. Más lányok az osztályból jobban titkolják, de biztos forrásból tudom, hogy ők is szerelmesek Gekkóba, akit viszont főleg csak a mászás érdekel.

Gekkó másik országban született, ahol nagy hegyek vannak, és már kicsi korától kezdve sokat mászott hegyeken, völgyeken, sziklákon keresztül. De aztán a szüleivel hazaköltözött, és azt hiszem, itt nincsenek akkora hegyek, amekkorákat megszokott. Még mindig nagyon hiányoznak neki a gyerekkori hegyek, és a szülei meg Anna néni, az osztályfőnök szerint lehet, hogy ezért kezdett el mostanában csavarogni. Szóval mindenki megörült, hogy van ez a mászótanfolyam, és Gekkó majd biztos megszelídül a műfalon.

Gekkó egyébként mindig két különböző színű cipőt hord és olyan kabátot, amit a lányok szerint a turkálók férfi részlegén lehet kapni, gyűrött és a térde alá lóg. A többi ruha is lóg rajta, és mindig a szemébe csüng a haja. A lányok szerint nagyon helyes. Ők tudják.

Ja, még írok Vincéről is. Ő nem annyira helyes senki szerint, kicsit kövérkés, szemüveges, és általában mindenkivel jóban van. Rengeteget beszél, talán ezért lett jó barátom. Őt nem zavarja, ha nem beszélek, mondja helyettem is. Gekkót viszont nem nagyon csípi, bár azt észrevettem, hogy időnként próbál bevágódni nála. Csak nem annyira jön össze neki, és azt hiszem, ezért mérges Gekkóra.

Na, ezzel csak azt akartam mondani, hogy a hirdetéssel kezdődött az egész, és mi hatan: Gekkó, Helga, Vince, Noémi, Virág, meg én, vagyis Kismukk vágtunk bele a hegymászótanfolyamba.

És ennek lett az a következménye, hogy a hatból ötünket bezártak egy hógömbbe.

De erről majd később, mindent a maga idejében.

4
Vissza az olvasósarokba ...