Te szeretsz dönteni?

A felelősség kérdéskörét járja körbe Wéber Anikó Az osztály vesztese új könyve

Wéber Anikó nevét már sokat hallhattad Az osztály veszetse kapcsán. Legújabb regényében a kamaszok és a fiatalkori döntések legnehezebb filozófiai kérdéskörét járja körül - elképesztően lendületes és különleges keretbe öltöztetve. Ismerd meg a Zuhanórepülést!

"...rájöttem, hogy a repülés együtt jár a zuhanással. A madarak biztosan tudják ezt. A repülés a földről indul, és a földön is zárul. Mindegy mit teszel, mindegy, milyen jó az égben, végül úgy is le kell szállnod. És ez megváltoztathatatlan és kiszámítható! Az igazi szabadság biztosan nem ilyen. Az igazi szabadság az, ha nem muszáj visszatérned a földre. Ha van választási lehetőséged, és minden döntésed után elkezdődik egy új befejezés. Néha eljátszom a gondolattal: milyen lenne, ha azokat az utakat is bejárhatnánk, melyeket elutasítottunk. Ha megtudnánk, mi lett volna velünk, ha másképp döntünk. Ha annyi befejezés létezne, amennyit csak akarunk! Gondolod, hogy lehetséges?"


Az osztály vesztese és az El fogsz tűnni című könyvei (melyek sok vásárlónk gyerekének az első nagy meghatárózó olvasásélményeivé váltak) után most egészen új, de ismét vérnyomásszintünket feltornázó, mély érzésekkel dolgozó, komoly témákat boncolgató kötettel tér vissza Wéber Anikó. A Zuhanórepülés a 13 éves Ádám szemszögéből vezeti be olvasóit a felejtés és emlékezet, a döntések és következményeik, szabadság és bezártságérzés, valamint a tragédiák és traumák feldolgozásának fázisaiba.


Ádám édesapjával él egy átlagos városban, átlagos utcában, átlagos épületben, egy átlagos általános iskolába jár, magát és barátait is teljesen átlagosnak látja. Ám Ádámban mégis különleges valami: egyedül akkor érzi magát szabadnak és teljesnek, amikor a tető peremén egyensúlyozik, ég és föld, realitás és irrealitás, valóság és képzelet határán. Gyakran űzi különleges hobbiját, mely adrenalinnal önti el a testét, a rászegeződő szemektől különlegesnek és fontosnak érzi magát. Akkor boldog igazán, mikor a tető széléről elrugaszkodva egy pillanatra ő is repül a levegőben, mint a madarak. Ám egy estén, amikor a házuk tetején egyensúlyozik, valami rosszul sül el: Ádám a mélybe zuhan a negyedik emeletről. Nem tudja, hogyan vesztette el az egyensúlyát, nem emlékszik a történtekre, csak néhány halvány emlékfoszlány kísérti, miután sértetlenül hazatér az otthonába. A kíváncsi szemek ismét rászegeződnek, senki sem érti, hogyan élte túl a zuhanást, ő maga a legkevésbé.


Az élet azonban nem áll meg, folytatódnak az átlagos iskolai napok, a mindennapi rutin, Ádám ugyanúgy elindul az iskolába, mint minden reggel, de az apja útját állja, és közli vele: többé nem megy a József Attila Általános Iskolába. Egy fekete autó várja a ház előtt, ami egy idegen helyre viszi. A fiú élete fenekestül felfordul. Olyan helyre kerül, ahol megszűnik a külvilág, nincs kegyetlenség, erőszak, zaklatás, mégsincsenek szabályok, nincsenek különbségek a diákok között. Jól hangzik? Ádám számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez a hely nem ennyire meseszerű, ugyanis: kiút sincsen. Az Erőd, ahová apja beleegyezésével kerül, első és második ránézésre is egy börtönszerű létesítmény. Óriási falakkal keretezett, dombok rejtekébe zárt, labirintussal körülvett zord építmény, melynek jelszava: „A szabadságot magadban találod.”


Ádám agyában ezer kérdés cikázik. Mi ez a hely? Miért hozták őt ide? Hogy egyezhetett ebbe bele az apja? És legfőképpen, hogyan lehet innen kijutni? Az elutasítás, a lázadás, a félelem érzéseivel küzdve ismerkedik meg az Erőd mindennapi működésével. Az intézmény egy bentlakásos iskolára hasonlít, melyben különböző korú lányok és fiúk laknak, akik napközben mindenféle tematikájú kurzusokon vesznek részt, járhatnak könyvtárba, moziba, szabadon mozoghatnak, és bármit megtehetnek, egy valamit kivéve: nem hagyhatják el az Erőd területét, és nem létesíthetnek semmiféle kapcsolatot a külvilággal. Ádám új barátainak, kitartásának és kíváncsiságának köszönhetően egyre több rejtélyre derít fényt, ám hiába. Minden új nyommal, látszólagosan megválaszolt kérdéssel mintha egyre kevesebbet tudnának, és egyre zavarosabbá válna minden. Az Erőd tényleg börtön? Netán egy kísérleti helyszín? Vagy tényleg csak egy szokatlanul működő, esetleg illegális iskola? Míg Ádámban és barátaiban ezen kérdések kavarognak, az olvasó sem tud dönteni:  Ádám még mindig a kórházban fekszik és csak álmodja ezt, vagy tényleg megtörténik? Esetleg nem élte túl a balesetet, és ez valamiféle élet utáni lét? Esetleg olyan gyerekek kerülnek ide, akik valamiben eltérnek az átlagtól, furcsa képességeik vannak, megmagyarázhatatlan események történtek velük?


A történet végére lassan lelepleződik az Erőd rejtélye. A Zuhanórepülés nem csupán egy kimagaslóan izgalmas utópisztikus-fantasztikus regény. A Zuhanórepülés a minket érő traumák feldolgozásának nehézségeiről szól. Az Erőd a traumák után sokkban lévő agyunk allegóriája, ami igyekszik elzárni előlünk a tragédiára emlékeztető eseményeket, információkat. Ami nem engedi feldolgozni mindazt, amit átéltünk, mert igyekszik megmenteni minket a fájdalomtól, de sajnos az eseményekkel való szembenézés nem kerülhető el. A feldolgozatlan traumák pszichológiai és fizikai problémákkal járnak, melyek gyógyításában csak a feldolgozás segíthet. Ilyen trauma lehet akár a szülők válása, egy szülő/barát elvesztése, ránk nehezedő felelősségérzet, erős bűntudat, kudarcélmény, amikkel sajnos nem csak a felnőttek találkozhatnak életük során.


Ádám a kiút keresése közben fokozatosan dobben rá, mit jelent az Erőd jelmondata: „A szabadságot magadban találod.” Nem a tanárok és nem is az apja tartja őt fogva, hanem ő maga. Ő az, aki elzárja önmaga elől az információkat, aki nem akar szembenézni a múlttal, és a felejtés védekező mechanizmusával igyekszik elleplezni maga elől az igazságot. A könyv végén kétfelé ágazik a történet, mely jól illusztrálja a komoly döntések meghozatalának nehézségét. Itt lehetőséget kapunk, hogy választásunk után megismerjük, mi történt volna, ha másképp döntünk. Bár így működne az élet is! –  sóhajtunk most sokan nagyot. A Zuhanórepülés szerint nem feltétlenül: mindkét befejezéssel érik pozitív és negatív hatások is a főszereplőnket, mindkét esetben sokat fejlődik a személyisége, tanul, hibázik, majd újrakezd. Bár minden döntés meghatározza az életünk egy bizonyos részét, mindig alakíthatjuk máshogy az eseményeket. És ez az igazi szabadság, nem igaz?

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek