Tepertő kefírrel

Ajánlónk A kalóz nagypapa c. meseantológiához, ill. Rubik Anna, Pagony, 2013.

cimkék: #jó könyv #Pagony #8-12

Az Autósmesék párjaként-folytatásaként jelenik meg a Könyvhétre A kalóz nagypapa - megint egy jó tucatnyi kortárs író, sorolom: Marék Veronika, Finy Petra, Szabó Borbála, Tasnádi István, Szabó T. Anna, Lackfi János, Gimesi Dóra, Menyhért Anna, Tamás Zsuzsa... és még sokan mások. A mesék közt meg-megállít néhány vers, Kiss Ottó, Kukorelly Endre, Lackfi János, Tóth Krisztina sorai. Egy kicsit megpihenünk, leülünk, gondolkozunk, hogy továbbmenjünk, egy újabb családba csöppenjünk. Konfliktusok és béke, szomorúság és vidámság, veszteségek és együttlétek - olvassuk szép lassan, darabról darabra a meséket, tartogassuk sok-sok estére. Szombati Enikő ajánlója következik.

Nálunk a nagyi elég ritkán mesél könyvből, nála inkább „igazmesét” követelnek a gyerekek, ami régi, valóban megesett családi események krónikája: megtudják belőle, milyen volt az anyjuk és a nagybátyjuk gyerekkorában, milyen véres testvérdrámák árnyékolták be a családi idillt (ajtó rátolása öcsi nagylábujjára például), megismerkednek szüleik gyerekkorának relikviáival (úttörőöv!), korábbi generációk megúszott vagy örökre nyomot hagyott csínytevéseivel. És hát azt is, hogyan próbálta tűzre rakni a nagypapa a második világháborús kézigránátot hatévesen, meg a háborús tetvek eltávolításának módozatait gatyakorcból, és a kitelepítést is, ami elég nehezen emészthető ugyan, de talán ezért kell elkezdeni időben, fokozatosan adagolni. Mások talán mást gondolnak erről, de ez szerencsére nem rettenti el a nagyit.

Ez az antológia is családi történeteket gyűjt egybe, gyerekek és felmenőik élményeit: családi fotók albumban (Lackfi: Mama egy régi képen). Vegyesek persze, némelyik beállított, felépített, de a legtöbbjük nagyon spontán, igazi otthoni, ágy szélén elduruzsolt személyes mese (Finy Petra, Molnár Krisztina Rita). Hétköznapi nehézségek, drámai események segítő mesébe emelve: anya elveszti az állását, ezért vándorútra indul, hogy megtalálja a kivezető utat (Menyhért Anna), vagy egy másik anya az alkohol hatásásra mesebeli szörnnyé változó apa elől szekrénybe és mesébe rejti a fiát (Lackfi János). Az utolsó fél kiló liszt jókedélyű összeseprése a hó végi kalácshoz pedig nemcsak száz éve, ma is lehet mesebeli anyai teljesítmény (Tamás Zsuzsa).

A csomótündért már biztosan mindenki jól ismeri, Tóth Krisztina jól ismert Altatója révén pedig kicsit elemelkedhetünk. Jó ezeket újra látni.

Azért nevetnivalóban sincs hiány.  Kukorelly versét nem kísérelném meg zanzásítani, „gondot okoz nekem mint nőnek,…,és mint babás mamának, és úgy is, mint ember”.

Száll itt ruhahó is, amikor a gyerekszobákra ráveti magát a rendrakásban jeles nagyi (Szabó T. Anna). Az ilyen nagyik nagyon veszélyesek! A tévéből pedig kilépnek a feháborodott szereplők, mert nem bírják, ha háttértévézésre használják őket (Szabó Borbála). Dávid Ádám történetében pedig véresen komoly a vicc: úgy néz ki, elmarad a tavaszi szünet. Ki az a hülye, aki ilyennek viccel? Persze hogy egy felnőtt rokon!

 Nagytesók körében általános nézet, hogy nincs nagyobb csapás egy kistestvérnél, s ha a szülők nagyon értetlenkednek vagy ártatlankodnak, kaphatnak maguk is egy tanmesét: Tasnádi István Rozi és a kisöcsi esetét modellezve apa mellé csatlakoztat egy második, igen idegesítő apát, hogy a szülőknek is jobban menjen az együttérzés. Nézzünk csak tükörbe! Igaziba vagy varázstükörbe, mindegyik hasznos lehet. Biztosan segít, bár mind mást látunk majd: az ikrek egymást (Nem is két tojás), anya a saját tintás-maszatos arcát, amiből kiindulva újra megtalálhatja a jó irányt (Anya vándorútja), az egyke meg egy kitalált ikertestvért (Gévai Csilla), Kiss Ottó írásában pedig egészen a háborús pincéig jutunk a tükör mögött, vissza a családi privát történelembe, amivel előbb-utóbb elkerülhetetlenül találkoznunk kell.

A nagypapa lehet kalóz (Marék Veronika), vagy jegypénztáros (Papp Eszter), mindenképpen varázslatos személy: tud például kicsi kalózhajót meg bálnát faragni, vagy babaházat, és hatalmas, mesebeli alakja, melyet a tepertőnek és a kefírnek köszönhet (így együtt!), lenyűgöző. Össze kell szednünk mit tudunk róla, archiválni kell sárgásfehér haját meg hogy hogyan pecázott, és amikor ő is  meghal egyszer, s akkor magunkra maradunk, bizakodhatunk, hogy majd felnövünk hozzá és mi is igazán megtanuljuk megszeretni így együtt: a tepertőt kefírrel.

 

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek