Ütős történeteket vártunk, és nem kellett csalódnunk

Interjú a Jelen! című díjnyertes novellaantológia egyik szerkesztőjével és egy szerzőjével

cimkék: #interjú

A Móra Kiadó és a József Attila Kör gondozásában kiadott Jelen! című kortárs ifjúsági novellákat tartalmazó kötet kapta a legjobb 12 év felettieknek szóló kötet díját a Magyar Gyerekkönyv Fórumtól az Ünnepi Könyvhéten. A kötetben megjelenő írásokat Dávid Ádám (a Tilos az Á Könyveknél megjelenő Millennium expressz-trilógia szerzője) és Gaborják Ádám válogatta. A válogatásban szerepel Tilos az Á-s szerzőnk, Molnár T. Eszter novellája is. Két Tilos az Á-s szerzőnket kérdeztük a díj kapcsán.

Dávid Ádám: „Milyen lehet a negyven év alatti írók szerint a mai kamaszok élete?”




– Elsőként szeretnénk pár információt megtudni az antológia születéséről. A kötet egy novellapályázatból született. Milyen indíttatásra hirdettétek meg a pályázatot, milyen novellákat vártatok, végül hány pályamű érkezett, ebből hány került be a kötetbe, és mik voltak a válogatás szempontjai?


– Gaborják Ádámmal, a József Attila Kör elnökével három évvel ezelőtt, a Millennium expressz első kötetének rendhagyó bemutatóján kezdtünk el beszélgetni az ifjúsági irodalom kapcsán a III. EuroSteamConon, az ország talán legfontosabb steampunk-eseményén. A JAK nyitni szeretett volna a gyerek- és ifjúsági irodalom felé, a Móra Könyvkiadó pedig minél több fiatal tehetséget szeretne felfedezni. Ebből a közös gondolkozásból született meg egy novellapályázat ötlete. Ezután hosszas ötletelés következett Ádámmal és a szerkesztőtársaimmal: nem akartunk túlságosan szűk kereteket adni a pályázóknak, és az érdekelt bennünket, hogy milyen lehet a negyven év alatti írók szerint a mai kamaszok élete. Így jutott eszembe a Jelen! hívószóként, hiszen számos egymást kölcsönösen erősítő jelentése van. A kiírásban néhány irányadó kérdéssel fordultunk a pályázókhoz: „Mit jelent számodra a jelen? Az iskolai névsorolvasást? Azt, ami itt és most történik veled? A kedvenc romkocsmádat? Vagy valami egészen mást?” Rövid, ütős történeteket vártunk, és nem is kellett csalódnunk: harminckilenc novellát kaptunk, amelyek közül tizenhármas shortlistet állítottunk össze. A kötetbe végül tizenegy pályamunka szerkesztett változata került be, és ezekhez válogattunk hozzá további hat novellát ismert szerzők folyóiratban vagy kötetben már közölt szövegeiből. A válogatás során Gaborják Ádámmal figyeltünk rá, hogy a legfrissebb szemléletű pályamunkákat szedjük tarka csokorba, az utólagos szelektálás során pedig olyan témákat kerestünk, amelyeket hiányoltunk a mai kamaszokat bemutató tablóról. Néhány szöveg egyébként varázslatosan kiegészítette egymást. A legjobb példa erre Gáspár-Singer Anna Strandja és Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! című írása (amiből zseniális rövidfilm is készült Kamaszkor vége címmel), ugyanis mindkét novella egy nudista strandon dolgoz fel családi konfliktusokat és jellegzetes kamaszproblémákat.

– Kiknek szánjátok a válogatást? Ki a megcélzott közönség?

– A pályázat kiírásánál is arra kértük a résztvevőket, hogy tizennégy éven felülieknek szóló novellákat küldjenek, és a kötetet is elsősorban tizennégy-tizennyolc éves kamaszoknak szánjuk, de számos pozitív visszajelzést kaptunk fiatalabb könyvmolyoktól, illetve felnőttektől is.

– A kötet írásait döntően kesernyés realizmus jellemzi, szemben a Tilos az Á Könyvek kiadásában megjelent sikeres kalandregény-trilógiáddal, a Millennium expresszel. Mennyire sajátod a Jelen!-antológia realisztikus irodalmi világa?

– Abszolút magaménak érzem a Jelen! komorabb hangulatát, és – számomra legalábbis – szinte mindegyik novellában megcsillan a remény, illetve a humor valamilyen (sokszor valóban keserédes) formája is. Elég nehéz összevetni a döntően középiskolás korosztálynak szóló antológiát a Millennium expressz kiskamasz közönség számára kalibrált stílusával, mert egész más szóhasználat és keménység várható el egy tizenkét éven felülieknek szánt történelmi kalandregény-sorozattól, mint egy nagyobb kamaszok jelenét boncolgató kötettől. De ahogy a Jelen! sem csak 2016-ról szól, hanem a nemzedékek közti konfliktusokról és szélesebb körű társadalmi problémákról is (mint például Molnár T. Eszter novellájában a kivándorlás kérdése), úgy a Millennium expressz sem pusztán 1896 aktuális viszonyait igyekszik bemutatni, hanem főleg olyan helyzeteket feszegetek a trilógiában, amelyek a mai kamaszokat is megérintik, illetve foglalkoztatják – a közutálat tárgyát képező kötelező olvasmányoktól az első szerelem gyötrelmein át a kulturális különbségekből adódó feszültségekig.

Molnár T. Eszter: „Így egészen közel tudom vinni a történetet az olvasóhoz.”




– A Jelen! antológiában megjelent Present, perfect című novellád egy nagyon aktuális, sokakat érintő problémát jár körbe: a Magyarországról történő kivándorlásról mutat fel egy pillanatfelvételt egy Londonban élő magyar kamaszlány magányos napján keresztül. Mi inspirálta a novellát?


– A kivándorlásról egészen más képe van a Magyarországon élő fiataloknak és azoknak, akik közvetlenül tapasztalják meg a beilleszkedés nehézségeit és örömeit. Különösen kamaszkorban lehetnek nehezek az első hónapok egy új lakóhelyen, új nyelvi környezetben, barátoktól távol, a régi, magától értetődő közegből kiszakadva. A Present, perfect hőse egyszerre küzd a családi nehézségekkel, önmaga definiálásával és a mindent felülíró távolsággal, miközben a kommunikáció szinte lehetetlennek tűnik: hiányosak, félrecsúszottak mind a londoni párbeszédek, mind a barátokkal folytatott chat üzenetek. Az idegenség tapasztalata, a beilleszkedés dinamikája erősen foglalkoztat, így saját élmények és mások megfigyelése is inspirált a novella írásakor.

– Az antológiában szereplő novelládban, a Tilos az Á Könyvek kiadásában megjelent Bakos Virág-regényekben, és új krimidben, a Szabadesésben is egyes szám első személyű elbeszélő vezeti végig az olvasót a történeten. Mi teszi számodra ezt a megszólalási formát vonzóvá?

– Sokszor használok egyes szám első személyű elbeszélőt az írásaimban, különösen az ifjúsági irodalomban, mert ezzel az eszközzel egészen közel tudom vinni a történetet az olvasóhoz, és finom hangulati változásokat is könnyen meg tudok mutatni. A Szabadesés esetében izgalmasnak találtam, hogy a nyomozást és a körülötte zajló eseményeket korlátozott nézőpontból írom le, ezzel belekényszerítve az olvasót a nyomozásba bonyolódó személy szerepébe.

– A Jelen!-antológiában megjelent novellád és a Bakos Virág-regények is azt mutatják, hogy nagyon pontosan ismered a kamaszok érzéseit, kételyeit, aggodalmait, gondolkodásmódját. Hogyan tudsz belehelyezkedni az ő érzéseikbe, világlátásukba? Honnan meríted ehhez a mintát?

– Egyfelől saját emlékekből táplálkozom: ha a környezet, a tempó változott is, a kamaszok problémái alatt meghúzódó, a személyiség éréséből fakadó folyamatok azonosak ma is. Másfelől szemérmetlenül lesem a környezetem: mindenkinek vannak különleges, mások számára is fontos történetei. Ha jól végzem a munkám, saját történetté gyúrom ezeket, így végül senki sem fog a szereplőimben magára ismerni.

A Jelen!-hez tartozó kisfilmek itt érhetők el.

Kapcsolódó cikkek