Mit csinál a szerző nyáron? 22. rész - Interjú Wéber Anikóval
- Hogy telik nálatok a nyár?
- A nyár a kedvenc évszakom, melyre már tavasszal, az első virágok megjelenésekor elkezdek készülni. És nemcsak lélekben, hanem a ruhatáram átnézésével és a nyári olvasmányok gyűjtésével is. Alig várom azt a napot, amikor eltehetem a harisnyát, hosszú nadrágot, és először mehetek szandálban munkába! Olyankor úgy érzem, végre szabad vagyok! Minden nyáron felfedezünk a férjemmel olyan helyeket, ahol még nem jártunk korábban. Idén június elején Ausztriában, Baden bei Wien-ben voltunk a rózsafesztiválon. Hegyet másztunk, kis falvakat, parkokat, kastélyokat, szerzetesrendet kerestünk fel. De a nyárból nem hiányozhat a Balaton sem, ahova legtöbbször a szüleimmel együtt megyünk el fürdeni, fürdeni és: fürdeni. Édesanyámmal szeretünk kastélyokat, múzeumokat látogatni, és többször is részt vettem a győri Barokk Esküvőn, ahol barokk jelmezbe öltözve kísértük az oltár elé a mennyasszonyt. A legboldogabb azonban – érdekes módon – mégsem ezeken az utakon vagyok, hanem akkor, amikor kiülök a kertünkbe, tudom, hogy az egész délutánom szabad, és már bekészítettem egy izgalmas könyvet magam mellé. Olvasás előtt azonban még nézem az eget és a fák leveleit a napsütésben, és élvezem, hogy meleg van. Ilyenkor úgy érzem, a világ legszebb helyén élek, és semmi rossz nem érhet.
- Miket olvastok nyáron?
- A nyár a könnyű olvasmányok és a kedvenc szerzőim időszaka. Ilyenkor előveszem Virginia Woolf, Jane Austen, Thomas Hardy regényeit és a gyerekkori legkedvesebb olvasmányaimat. Idén például A titkos kertet és L. M. Montgomery: Anne-sorozatát olvastam újra. A kedvenc szerzők közül pedig E. M. Forster Szoba kilátással és az Út Indiába című regényeit vettem elő. Mindegyik egy kicsit kapcsolódik a nyárhoz, különleges utazások és az újjáéledő természet is megjelenik bennük, és ez nem véletlen. Nagyon szeretem az aktuális évszakhoz kapcsolni az olvasmányaimat, egy-egy szerzőt mindig az év egy adott időszakában veszek elő, ősszel például a hosszú, sötét estéken Walter Scott regényei, télen karácsonyi mesék kerülnek terítékre.
- Dolgozol-e nyáron, ha igen, akkor épp min?
- Újságíróként dolgozom, így nyáron sem áll meg a munka, ilyenkor is interjúzom, eseményekre járok és könyvajánlókat írok. Jelenleg épp Kormos Valéria A végtelen foglyai című könyvéről írok, melyben azokat a nőket szólaltatja meg, akiket 1945-ben hurcoltak el több ezer társukkal együtt a szovjet munkatáborokba dolgozni. Hihetetlenül megrázó olvasni, mi mindenen mentek keresztül, mennyit szenvedtek, és minderről nem mesélhettek itthon a rendszerváltásig.
Fodor Veronikával pedig a
Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről című meseregénye kapcsán készítek interjút. A szerző történészként különleges találmányokat is felvillant meséiben, és megmutatja, hogyan lehet legendákat gyűjteni a környezetünkben, ahogy ő gyűjtött hajóslegény nagypapájától.
- Mindig nagyon képben vagy a legfrissebb gyerekkönyvekkel kapcsolatban. Miket ajánlasz még az olvasóknak?
- Bár nem idén jelent meg, igazi nyári olvasmánynak tartom Domonyi Rita Tündérbodár című meseregényét, amelyben a szereplők megmutatják a gyerekeknek, hogyan is lehet élvezni a nyár minden percét, és milyen programokkal lehet izgalmasan eltölteni a nyári szünetet. A különlegessége pedig, hogy olyan jellegzetesen és erősen ír le képeket, hangulatokat, pillanatokat, hogy magával ragadja az olvasót, és még hónapokkal később is felidéződnek benne a könyv jelenetei.
- Milyen volt a legjobb gyerekkori nyarad?
- A gyerekkori nyarak közül nehéz egyetlen egyet kiemelni. A strand lábánál laktunk, így fürödni nagyon sokat jártunk négyesben: a szüleimmel és öcsémmel, vagy nagyobb baráti társasággal. A városi nagymamámmal körbejártuk a lakótelepek összes játszóterét, a vidéki nagymamámnál pedig egész nap a kertben játszottunk a macskákkal. Egy-egy hétre elutaztunk a Balatonhoz is, de helyben, a teraszunkon is volt víz, ugyanis az erkélyre felállítottak a szüleim egy kis, felfújható medencét és egy nyugágyat. Az öcsémmel állandóan történeteket találtunk ki, eljátszottuk, hogy bejárjuk a világot, hogy elsüllyedünk a Titanic hajóval, hogy sziklát mászunk, vadmacska elől menekülünk és többnapos vonatútra indulunk az Orient expresszel. Ilyenkor, a hosszú, üres nyári délutánokon írtam az első „regényeimet” is, melyekkel szintén a testvéremet szórakoztattam.
- A nyári szünet a korlátlan, szabad olvasásé. Melyek voltak a legkedvesebb szünidei olvasmányaid?
- Sosem felejtem el, amikor az összegyűjtött zsebpénzemmel felkerestük nyár elején a város egyetlen könyvesboltját. Harmadikos voltam az általános iskolában, és azonnal megakadt a szemem A padlásszoba kis hercegnőjén és az Anne otthonra talál című
Lucy Maud Montgomery-regényen. Ezek voltak az első könyvek – tipikus lányos olvasmányok –, melyeket én vettem. Meghatározták a gyerekkoromat és azt, hogy már akkor elhatároztam: felnőttként én is írni és mesélni szeretnék majd a körülöttem élőknek, mint a két regény főhősnői. Ahogy nőttem, a nyári szünetben olvastam mindent, ami nem volt kötelező, de érdekelt. Ebben az évszakban találkoztam középiskolásként
Salinger Zabhegyezőjével, Kundera, Virginia Woolf és Szabó Magda regényeivel, akiktől mindent elolvastam, amit csak lehetett.
- Melyik fagyi a kedvenced?
- A nyár nekem a fagyi helyett sokkal inkább a gyümölcsökről szól. Végre itt az eper, a málna, az őszibarack, amiből bármennyit képes lennék megenni.
- Mi az, amit tuti eszel a strandon?
- Gyerekként a lángos része volt a strandolásnak, ugyanúgy, mint az úszás. Ma már inkább a strandon is maradok a gyümölcsöknél. A barack itt is jöhet!
- Mit jelent neked a nyár pár szóban?
Mezítlábas szabadság, napsütés és csillogó vízpart.
