10 ok, amiért mégis jó könyv az Égig érő szerelem
6)nem a happy end a fontos A mű célja nem az ábrándoztatás, hanem egy komoly utat járat be az olvasóval. Hogyan jut el egy megtört, dühös ember az elfogadásig? Nincsenek csaliboldogságok, csak az őszint valóság.
1) Amit feldolgoz Mikor megláttam a címét, elolvastam a hátulját és az első oldalt, már tudni véltem, hogy miről van szó. Egy kis szomorkodás, nagy, tini filmes, "örökkészeretlek" fiúk, egy kis meghalnékérted és boldog, szivárványos, ölelkezős happy end. Ilyen könyvből jó sok van. Ha éppen hangulatod van hozzá, elmész a könyvtárba, kiválasztasz egy polcot, ami teli van ilyenekkel és elmerülhetsz a nagyszerelmek idealizált világában. Van azonban ezeknek a történeteknek egy (óriási) vakfoltja: a valóság. Az a tény, hogy igenis előfordul, hogy a barátnőd, akivel együtt játszottatok, akivel a legjobban érzed magad, és akit talán tényleg feleségül szeretnél venni, ha nagy leszel, fogja magát és beleszeressen egy Datóba.
2) Grúzia Nagyon örültem neki, hogy grúzok vannak benne. Hogy miért? Sosem voltak grúz barátaim, még csak nem is ismertem grúzokat, még csak nem is olvastam (ezelőtt) róluk semmit. Pont ez volt benne a jó, a szimultán látótértágítás. A szörfdeszkás kigyúrt spanyol lányregényklisé, az érzelmes francia biciklista is (azonkívül nagyon nyálasak és hiteltelenek is a legtöbb esetben). Egy grúz? Ugyan már!
3) Misses Elderly a mindent tudó nagymama. Az ember, aki mindent előélt, előtud, az ember, akinek vörös hajába hihetetlen emlékek vannak beleszőve. Misses Elderly az Égig érő szerelem Dumbledora. Az, akit csak kérdezni kell és mindenre válaszol. Kérelmezném, hogy minden lányregénynek legyen saját Misses Elderlyje.
4) A magasság, mint probléma Ez egy eléggé keveset tárgyalt dolog, pedig egy tinédzsernek rettenetes. Óriásnak lenni a törpék között szomorú és viszolyogtató dolog. Adrian, a történet főhőse is utálja ezt. Kivéve, ha Stellával van, mert Stella elfogadja őt. A regény ezen a téren is jégtörő, mert önbizalomzavarral küszködő fiúról van szó, ami a társadalom szerint undorító, mert a fiúk kötelező tartozéka, persze, a fehér ló, a súlyzó és a magabiztosság. A könyv szembe megy ezzel és ez egyike a nagy erősségeinek.
5) írásmódAz író sokszor vegyíti a lírát a prózával és hasonlatokban, képekben ír. Keller két fajta hasonlatot szokott írni, az egyiktől az olvasó úgy érzi, hogy az évszázad tiniregényébe lapozott bele, a másik fajta hasonlat viszont olyan, mintha az író az értelmező kéziszótárból találomra kibökött volna pár szócikket. Ha valaki nem kapja föl minden ilyennél a vizet, akkor óriási élmény a mű, de ha igen, akkor meg könnyen meg tud fenekleni az olvasásban.
6) nem a happy end a fontos A mű célja nem az ábrándoztatás, hanem egy komoly utat járat be az olvasóval. Hogyan jut el egy megtört, dühös ember az elfogadásig? Nincsenek csaliboldogságok, csak az őszinte valóság.
7) Adrain Theiss (a főszereplő) Ez a könyv egy lányregény, aminek a főhőse egy fiú. Mivel lányregény ezért van benne egy kis szirup, de Adrian Theiss, karakterét akkor is meg kell említeni egy ilyen listán. Adrian egyáltalán nem tökéletes. Tele van félelmekkel, komplexusokkal, dühvel… de van benne valami végletekig menő őszinteség, ami a legtöbb tinilányregény szereplőből hiányzik (óriási kivétel még például Kemény Zsófi: Én még sosemje.)
8) a színvilágAz író úgy bánik a színtónusokkal, mint egy festő. A szavak csengése és jelentése utal a világ színeire, ahol a történet játszódik. Van egy külön színe a nyugalomnak, a nosztalgia is saját színt kap, a keserűségnek is saját árnyalata van.
9) Pop utalások (Tallest man) Az író nagyon jól bánik a popzenei, valóságot színlelő utalásokkal. Tallest Man on earth, akit a könyv első oldalán (is) idéznek egy létező zenész. Éppen annyit idéznek tőle, annyiszor említik, hogy az olvasót érdekelje, hogy ki ő, de sosem válik furcsává, érthetetlenné a könyv, attól, hogy ő létezik, és benne van. Sőt, afféle biztos pontot képez, hogy létezik.
10) Gyerekes szemléletmód Adrianről nem lehet pontosan tudni, hogy mi: gyerek vagy felnőtt? Adrian a két oldal között hintázik, Adrian maga sem tudja mi igazából. A narratíva, az, hogy a mesélő maga is ki-be bújik Adrian szívéből, az adja a lendületet az eseménytelenebb részeknek is. Az odamegyek, á nem, mégsem megyek oda, talán mégis odamegyek vívódások zseniálisan vannak leírva, és ezzel a könyv újra egy vakfolt szemébe világít.
10+1)A borító Bár a borító becsapós volt //SPOILERALERT// (nem szerelmes lufikról szól a történet) tetszett. Ritka, hogy egy ennyire érzelmes és sokjelentésű kép legyen a borítón és, hogy még a hangulat színei is el legyenek találva.
Ha tetszett a cikk olvass bele a regénybe itt és itt! Ha a polcodon szeretnéd tudni a könyved, szerezd meg kedvezményesen innen!
