10 ok, amiért minden könyvespolcon ott a helye a Lídia 16-nak
Rengeteg tinikönyv van, amiben hasonló elemek vannak, mint a Lídia 16-ban. Például amikor Lídia legjobb barátnője szerelmes lesz, és nem törődik vele – ilyen az életben is nemegyszer előfordul. A legtöbb könyvben ezt elég sablonosan kerekítenék le. A Lídia 16 nem ilyen. Lídia szabad kézzel lett rajzolva, nem vonalzóval. Ő a talpára áll, ha szomorú is, de nem dacból, hanem reflexből. Olyan zseniálisan lett megírva, hogy mindig 95 százalékosan együtt tudunk vele érezni (ami egy könyvszereplőnél nagyon jó arány), mégsem tudjuk, mi fog vele történni és hogyan fog reagálni. - Király Csenge Katica ajánlója 10 pontban!
Lídia maga nagy erőssége a történetnek. Könnyű vele azonosulni, mert nem soroltatja be magát egy skatulyába sem. Lázadó, ha úgy nézzük, kíváncsi a világ dolgaira és folyton kérdéseket tesz önmagának és a világnak is. De mégsem lázadó, mert sosem mondta, ki, hogy lázadna akármi ellen, hogy valami ellen dolgozna, evezne. Lídia tinédzser. Félig kérdésajkú kicsi lány, félig érett döntéseket meghozó komoly felnőtt.
2. A történet
Rengeteg tinikönyv van, amiben hasonló elemek vannak, mint a Lídia 16-ban. Például amikor Lídia legjobb barátnője szerelmes lesz, és nem törődik vele – ilyen az életben is nemegyszer előfordul. A legtöbb könyvben ez a katasztrófa (a barátnő szerelmes, észrevette, aki tetszik neki, sőt össze is jöttek, a (volt) barátnőjére pedig magasról…), ami aztán megoldódik azzal, hogy a) a barátnő rájön, hogy hiba volt, puszi-puszi, örök barátság b) a suli nagymenője beleszeret a tesze-tosza hősnőbe, ezzel őt is a ,,férjezettek” táborába emelve. A Lídia 16 nem ilyen. Lídiának nem lenne elég egyik sablonos befejezés sem. Lídia szabad kézzel lett rajzolva, nem vonalzóval. Ő a talpára áll, ha szomorú is, de nem dacból, hanem reflexből. És megint az egyes pont: olyan zseniálisan lett megírva, hogy mindig 95 százalékosan együtt tudunk vele érezni (ami egy könyvszereplőnél nagyon jó arány), mégsem tudjuk, mi fog vele történni és hogyan fog reagálni.
3. A rajzok
A könyv írója volt egyben az illusztrátora is, aki rajzilag Lídiával azonosult. A rajzok, illusztrációk a könyvben nem klasszikus értelemben véve szépek. Különlegesek és érdekesek. Látásmódot mutatnak be. A képeken keresztül azt is megértjük, hogyan látja Lídia önmagát, milyennek látja Vendelt és a többieket maga körül.
Lídia sok mindenkire felnéz: Byronra, Andorra, Gulácsyra, Zsigerre. Szinte mindenkiben megtalálja azt a tulajdonságot, amiért az illetőre fel lehet nézni. Azonkívül meg tudja úgy fogalmazni, hogy mi is felnézzünk az adott személyre. Nem hittem, hogy egy sárga fogú, hanyag, túlérzékeny tanárra, aki a vécében dohányzik, fel tudok úgy nézni, mint Lídia… Nos fel tudtam. Megtanított rá.
5. A könyv humora
A könyvnek sajátos humora van. Nem az a fajta ,,az orrod alá tolom, hogy én milyen kivételesen vicceske vagyok” típusú, de még csak nem is az a fajta ,,tinédzser vagyok, mindenkit leszólok-megtehetem” fajta. Úgy van humora, hogy nem hivalkodik vele. Ne várjon az ember tőle ikonikus nagy beszólásokat, a könyv humora olyan, mint a partról vissza csapó hullámok. Magával sodor.
6. Képzőművészeti vonal
Bár nem ismerem Van Eycket, nagyon örültem a képzőművészeti utalásoknak. Ez Lídia felnőttes része volt, a lányé, aki minden neves és kevésbé neves képzőművészt ismer. Ez azért is nagyon jó volt, mert rengeteg főhősnő van, aki általános műveltség terén egyáltalán nem jeleskedik, és ez nem reális. Ha valakit valami érdekel, akkor utánakeres, átolvassa, megtanulja, mint Lídia a festők nevét.
Lídia megfogalmazza a saját, egyéni művészetfilozófiáját: Ne azt fesd le hibátlanul, amit a szemed előtt látsz, fesd le azt, amit más csak rajtad keresztül láthat: a lelkedet.
7. Gulácsy motívum
Gulácsy Lajos a mű állandó ,,lakója”, olykor sértődött férjecske, máskor arrogáns társművész, olykor halk hangú mentor, majd igazságszóló uracska… A műnek vannak más közbeszólói is (pl.: Dsida Jenő és Karinthy is közbeszól) (ezeket a megnyilvánulásokat képregénybuborékokban írják a lap szélére). Legtöbbünk ismeri a bálványozott idolokat, legyen akár egy animekarakter, egy híres énekes vagy egy sorozathős. Sokuknak tényleg bérletük van az életünkbe.
8. Drámai elbeszélésmód
A szöveg sokszor átvált párbeszédekbe, és az adott jelenet dráma formátumban van leírva. Mintha különösen jó színészként játszanák a szereplők a rájuk bízott szerepet. Lídia kisasszony, mondja fel. És legyen egy kicsit önmaga. Talán azt hivatott jelezni, mennyire hétköznapi, és mégis mennyire hétköznapiatlan az életünk, talán Gévai Csilla előretudta, hogy esős őszi napokon hangosan fel fogjuk olvasni a szöveget, talán plusz beleélhetőséget ad, talán… Akárhogyan is, jó volt olvasni.
9. Lídia apa-problémája
A mű felvet egy komoly problémát is. Lídia apja ivott, amikor a lánya kicsi volt. Nagyon. És üvöltözött a családjával. Sajnos ez a probléma létezik, és nem Lídia az egyetlen, akinek manapság ezzel meg kell küzdenie. Ám Lídiától távol áll áldozatnak lenni. Ő önmaga, és elég erős gyengének lenni és novellát írni az emlékeiről.
10. Vallás
Lídia életében nem játszik nagy szerepet a vallás, amíg meg nem ismeri Vendelt. Ekkor kézbe veszi a kereszténység gondolatait,és eljátszik a kérdéssel, hogy ő vajon katolikus-e. Olvastam, hogy később betör a képbe a buddhizmus is, a kérdésvilágával… Lídia nem teológus, nem általános vallást keres, csak beperdíti univerzumába a vallás kérdését is.
A könyv fiúkaraktere, aki olyan, mint egy átlagos fiú, és mégsem olyan, mint egy átlagos fiú. Lídia szemében a komoly felnőtt, aki kitartó és állhatatos, ám szerény. A Lídia 16 nem egy szerelmes könyv. Vendel katolikus papnak készül és nem olyan fajta ember, aki egy ,,jelentéktelen” afférért feláldozná a karrierjét, az álmait, a céljait (ha nem ilyen lett volna, Lídia valószínűleg nem szeretett volna bele.). Vendel eszmény is, mitikus komorság leng körülötte, valaki, akire fel lehet nézni, és valaki, akit sokáig lenézni nem lehet. Ellentéte a hirtelen döntő, romantikus sorozatmacsóknak. Ha Lídia karja ki-kiér a sablonokból, hajából néhány szál akaratlanul kilóg a sablonból, Vendelt a lap alján kéne keresni, ahogy idegenkedve nézi az általánosításokat.
