
A diákok tapasztalják meg az olvasás örömét!
Tizennégy kortárs magyar könyv, tizennégy elemzés, tizennégy részletes óravázlat – három esszéíró, három magyartanár – röviden így áll össze A Fausttól a Szívlapátig - kortárs könyvek a középiskolában címen futó irodalmi segédkönyv, amely elsősorban a középiskolai tanárokat célozza meg. Azonban ha elolvasod, milyen művek szerepelnek a könyvben, könnyen lehet, hogy te is kedvet kapsz hozzá! Kovács Eszter főszerkesztő előszavát olvashatod.
Ahogy Nényei Pál Az irodalom visszavág című sorozata elsősorban a diákokat célozza meg, úgy ez a könyv elsősorban a középiskolai tanároknak szól, de reményeink szerint a diákok, gimnazisták, érettségizők, felvételire készülők, egyetemisták is haszonnal forgathatják. A fő célközönségünk azonban ebben az esetben ténylegesen a magyartanárok, akik egyre inkább azzal szembesülnek, hogy nem beszélnek egy nyelvet a diákjaikkal, hogy az „élet” és az „irodalom” átjárhatatlan messzeségbe került egymástól. A diákok (látszólag) kevésbé szeretik az irodalmat, sőt, kevesebbet olvasnak, mint régen – amit meg olvasnak, ahhoz a tanárok találnak nehezebben utat.
A kiadó és a kötet hat szerzője, Balajthy Ágnes, Ruff Orsolya, Szekeres Nikoletta kritikusok-esszéírók, és Fenyő D. György, Varga Betti és Vinczellér Katalin magyartanárok kiválogattak tizennégy kortárs magyar könyvet – olyan könyveket, amelyekről azt gondoljuk- gondolják, hogy középiskolásoknak való. Az esszéírók és tanárok párokat alkottak (Balajthy Ágnes Fenyő D.Györggyel, Ruff Orsolya Vinczellér Katalinnal, Szekeres Nikoletta Varga Bettivel dolgozott), azaz az írásaik nem egymástól független kritikák és tanári óravázlatok, hanem együtt, közös konzultáció után készültek, és egy-egy egészet alkotnak.
Az ikonok
Ikonokkal igyekeztünk megkönnyíteni a pedagógusok munkáját – minden esszé elején jelöltük, hogy az adott könyv milyen műfajú (többségében természetesen regényekről van szó), hányadikosoknak és milyen csoportbontásban ajánljuk, valamint mennyire bonyolult és mennyire „bevállalós” szövegről van szó. A válogatásban vannak „durvább” könyvek, amelyeket nem feltétlenül minden tanár érez majd magához közelállónak, de hátha valaki igen – a gyerekek pedig egész biztosan! Ezeknek a könyveknek a feldolgozásánál a tanulás és a tanítás a rengeteg popkulturális utalás és a nyelvhasználat miatt gyümölcsözően kölcsönös lehet!
Nincs két egyforma magyartanár, nincs két egyforma osztály, de vannak olyan kortárs alkotások, amelyek sokaknál működhetnek. Ezt szeretnénk megmutatni, és ezzel szeretnénk lelkesíteni a tanárokat, hogy bátran nyúljanak a kortársakhoz, mert sem drága eszközökre, sem különleges módszertanra nincs szükség hozzájuk.
Ez a könyv nem tankönyv, itt mindent lehet! A célunk nem más, mint hogy a magyartanárok találjanak benne olyan könyvet és olyan módszert, amit azoknak a gyerekeknek, akiket éppen tanítanak, valamiért jónak, megfelelőnek, alkalmasnak gondolnak – nem feltétlenül csak azért, hogy ezt az adott könyvet közösen feldolgozzák (ezért is), hanem hogy ettől az adott könyvtől elindulva fedezzék fel együtt Dantét, Goethét, Madáchot vagy éppen Esterházy Pétert, egyszerűbben szólva: a diákok tapasztalják meg az olvasás örömét.










