---A hatodik szülinapok...
1, Két könyvetek is a hatodik szülinap körül forog? Honnan jön ez vonzódás? Miért jelentős számotokra pont a hatodik születésnap?
Tasnádi Istvám: - Már majdnem tíz éve, hogy azt találtuk ki Rozi lányunk hatodik születésnapjára, hogy meglepjük egy könyvvel. Vikivel megírtuk, a nagynéni betördelte, a nagybácsi készített hozzá borítót és mehetett a nyomdába. Egyetlen példány készült belőle. Aztán nem sokkal később a Pagonynál megjelent a szöveg, némileg átdolgozva – ez lett a Rozi az égen. Dani fiunk nagyon szereti ezt a mesét, kedvenc hangoskönyve a belőle készült rádiójáték. És persze teljesen magától értetődőnek vette, hogy ő is kap majd egy saját mesét hatodik születésnapjára. És igaza lett.
2, Milyen saját gyerekkori élményetek van a betegségekkel kapcsolatban?
T.I.:- Nekem van bőven, már amennyiben ez élmény, sokat betegeskedtem, kórházban is többször voltam, ma is emlékszem a magas lázzal járó visszatérő rémálmaimra.
3, A lázálom sok más meseregényben megjelenik, mi ihlette a közös regényt?
T.I: - Dani tényleg skarlátos volt 2 éves korában (lehet, hogy valamivel később, Viki ezt jobban tudja), hosszan nyomta az ágyat 39 fokos lázzal, végigcsináltunk vele két antibiotikum kúrát, és nem történt semmi. Akkor ajánlottak egy homeopátiás szert, ami valóban órák alatt hatott. Nem hittem a szememnek. Addig én ezt az egész „higított, dimanizált semmit” sarlatánságnak tartottam. Persze ez nem egy propaganda könyv, senki nem akarunk meggyőzni se pro, se kontra, mindenesetre egy valós közös élmény a mese alapja. Hasonlít ebben a Kőmajmok házára, hiszen ez is egy gyógyulás metaforikus története.
4, Ti sokat dolgoztok együtt. Hogyan lehet egy könyvet ketten írni? Mi a bevált munka módszeretek?
T.I: - Együtt dolgozunk hosszú évek óra, és nem csak meséket írunk közösen, hiszen Viki szerzőtársam volt a HBO-s Terápia második és harmadik évadában. És hát persze ott van az Időfutár. A módszer nagyon egyszerű: sokat beszélgetünk a témáról, aztán írunk belőle egy bő szinopszist, azt osztjuk fel egyenlő részekre, és mindenki megírja a magáét. A végén közösen összefésüljük a szöveget. Ha szükséget, húzunk vagy hozzáírunk, de nagyon fontos, hogy olyasmi nem történhet a szöveggel, amivel valamelyikünk nem ért egyet.
5, Kinek mi a kedvenc része/illusztrációja a regényből?
T.I.: - Nagyon szeretem a kezdő illusztrációt, amikor Dani kuporog a zongora alatt. De kedvencem Köki, fergeteges a pongyolás, hajcsavarós nőszemély figurája. Köki valójában Viki, mivel az alkati szere a Pulsatilla pratensis, azaz a Kökörcsin. Én meg a mogorva sótömb vagyok.
6, Kinek ajánljátok leginkább a könyvet?
T.I.: - Elsősorban annak, aki bírja, ha egy mesének nem csak egyetlen olvasata van. És persze azoknak, akik szeretik a Rozi az égent vagy az Időfutárt.
7, Mit tanácsoltok a többi szülőnek, szerintetek mi a legfontosabb, ha megbetegszik egy gyerek? Ti mit tesztek?
T.I.: - Mit teszünk, miután kétségbeestünk? Igyekszünk lehiggadni. Nem mernék tanácsot adni. Úgy érzem, minden egyes esetben mi is tanácsra szorulunk.
8, Újabb közös projekt előtt álltok, ez a hamarosan induló Textúrácska, meséljetek róla!
T.I: - Érdekes kihívás volt egy kép alapján történetet kitalálni. A legnehezebb az időkorlát volt, mert hét perces színdarapot még nem írtunk. Kíváncsi vagyok, a bábosok mit fognak csinálni belőle!
