„A jó gyerekkönyv időtlen” – merre tovább, Pagony?
Mi marad meg 25 év alatt egy vállalkozásból, amikor már rég nem csak munkáról van szó? A Pagony alapítóinak válaszaiból egy olyan közös történet rajzolódik ki, amelyben a szabadság, a kíváncsiság és a hosszú távú gondolkodás legalább olyan fontos, mint a következő könyv vagy a következő nagy terv. És közben az is kiderül, ki mit szeretne még a Pagonytól – és mit jelent neki személyesen. Olvass tovább!
25 éves a Pagony. A jubileum alkalmából az alapítókat, a kezdetek meghatározó szereplőit kérdeztük arról, hogyan indult egy kis budapesti gyerekkönyvesbolt története, és hogyan lett belőle az azóta is folyamatosan változó Pagony. A harmadik részben már előre tekintünk: mi maradt változatlan 25 év alatt, hogyan látják a gyerekkönyvek jövőjét, milyen terveket és álmokat tartogat még a Pagony, és mit jelent nekik személyesen az, amit együtt létrehoztak.
A három házaspár, azaz Demény Eszter-Haim Schlesinger, Kovács Eszter-Banyó Péter és Sárdi Dóra-Gáspár Máté arról is mesélnek, mit jelent számukra ma a Pagony, és mit szeretnének még elérni a következő években.
Mi az, ami végig változatlan maradt bennetek?
Sárdi Dóra: az az érzés, hogy jót, fontosat, hasznosat csinálunk, és az érzés, hogy nagyon jó ezt csinálni. És talán az, hogy a függetlenségünk, szabadságunk mindennél fontosabb, minden helyzetben mi tudtunk, tudunk dönteni.
Kovács Eszter: Számomra nagyon fontos, hogy végig, az elejétől kezdve mi csináljuk, benne vagyunk, sosem kerültünk kívül vagy emelkedtünk felül. A mindennapjaink a Pagonyban telnek, és még mindig minden, de minden érdekes és fontos nekünk, ami a Pagonyban történik.
Gáspár Máté: A hosszútávú szemlélet türelme, és az érzés, hogy bármi is lesz a Pagonyból, az csak jót hozhat nekünk.
Haim Schlesinger: Az alapvízió – mind tartalmilag, mind üzletileg.
Banyó Péter: Azt, hogy ezt nagyon jó csinálni!
Milyen lesz a gyerekkönyv 10 év múlva?
Sárdi Dóra: Remélem, hogy nagyon fog hasonlítani a mai mesekönyvekre.
Kovács Eszti: Én sem hiszem, hogy nagyon különbözne, mint ahogy látjuk, a 20 évvel ezelőtti könyveink sem nagyon mások. Azt kívánom a magyar gyerekkönyveknek, hogy legyenek egy kicsit még bátrabbak, még kísérletezőbbek. De úgy általánosságban a jó gyerekkönyv – az időtlen.
Banyó Péter: Ugyanilyen lesz, az emberi igények a történetekre nem változnak. A formák néha igen, a lényeg szerintem változatlan.
Mit szeretnétek, hogy a Pagony még elérjen? Van még „álomprojekt”, ami várat magára?
Sárdi Dóra: Szeretném, hogy megérkezzünk Európába néhány ikonikus könyvünkkel, és ezzel párhuzamosan a Bábel bolthálózat víziója: külföldi és itthoni könyvesboltok, ahol az európai gyerekirodalom klasszikusai és újdonságai találhatók meg eredeti nyelven. Ahol a bábeli zűrzavar (nyelvzavar) nem nehézség, hanem cél, ahol az európaiság a gyerekkönyveken keresztül igazolja saját magát. Ahol az olvasás és a kultúra valóban határok nélkül van jelen. (És ezt csak nagyon halkan mondom, én nagyon szeretnék egy kis felnőtt könyvesboltot is.)
Kovács Eszter: Ezt talán már többször elmondtam, hogy a Pagony első 10 évében az volt a vágyam, hogy ismerjenek meg minket a családok – szerintem ez sikerült.
A második tízesre azt szerettem volna, hogy ismerjenek meg minket az óvodák-iskolák, a pedagógusok (azt tapasztaltuk, ezen intézmények falait nagyon nehéz áttörni). Szerintem ez is összejött. A harmadik tízesre – aminek most a felénél járunk – a nemzetközi ismertséget tűztem-tűztük ki magunk elé. Hát – ez eddig a legnehezebb. De talán nem teljesen reménytelen... És azt remélem még, hogy továbbra is sikerül olyan ikonikus szerzőket találnunk, mint eddig, hogy nem fáradunk, nem öregszünk bele, és hogy ugyanolyan „fiatalosan” kíváncsiak leszünk még 10-20 év múlva is, mint 25 évvel ezelőtt voltunk.
Mi a Pagony neked?
Demény Eszter: A harmadik gyerekem. Hátha ő Bécset választja egyetemnek!
Sárdi Dóra: Minden, amit a gyerekeimről és a gyerekekről gondolok, minden, amit a gyerekeimnek, és a gyerekeknek kívánok.
Kovács Eszter: Ahogy Eszter mondja, nekem is a Pagony a harmadik gyerekem, a középső. 2000-ben született Bálint, 2001-ben a Pagony, és 2003-ban Liza. Jó nagyra nőtt (ő is) – és pont annyira vagyok büszke rá, mint a többi gyerekemre. Egyébként a nevemhez is kicsit hozzátapadt, az identitásom része, sokszor mutatkozom be úgy, hogy „Kovács Eszter, Pagony” – de beszédben ez a vessző nem feltétlenül hallatszik, szóval Kovács Eszter Pagony.
Gáspár Máté: A titkos menedék, ahova bármikor visszavonulhattam volna valami értelmes munkát végezni – aztán erre, eddig, sosem került sor.
Haim Schlesinger: Egy csoda, ami évről évre meglep a fejlődésével.
Banyó Péter: Nekem az identitásom alapvető része, majdnem olyan fontos, mint a legszűkebb családom.
