Mitől lesz egy könyv „pagonyos”?
25 éves a Pagony. A jubileum alkalmából az alapítókat, a kezdetek meghatározó szereplőit kérdeztük arról, hogy hogyan indult egy kis budapesti gyerekkönyvesbolt története, és hogyan lett belőle az azóta is folyamatosan változó Pagony. A második részben magukról a könyvekről kérdeztük őket: mitől lesz egy könyv „pagonyos”, mikor érdemes szembemenni a piaci elvárásokkal, és mely kötetek bizonyították be a leginkább, hogy érdemes hinni a saját ízlésükben. Olvass tovább!
25 év alatt sok minden változott a gyerekkönyves világban: új műfajok és formák jelentek meg, olyan témák kerültek a könyvekbe, amelyekről korábban alig lehetett beszélni, és közben maga a gyerekkönyves kultúra is sokat gazdagodott. De vajon mi változott a Pagony könyvekkel kapcsolatos gondolkodásában – és mi az, amihez 25 év után is ugyanúgy ragaszkodnak? Ikonikus könyvekről, kockázatos döntésekről, meglepetéssikerekről is kérdeztük az alapítókat.
A 3 alapító házaspár, azaz Demény Eszter-Haim Schlesinger, Kovács Eszter-Banyó Péter és Sárdi Dóra-Gáspár Máté idézik fel a Pagony meghatározó könyveit, merész döntéseit és legnagyobb meglepetéseit.
Szerintetek mitől „pagonyos” egy könyv?
Demény Eszter: Egész listánk van, ami most is sorvezetőül szolgál a gondolkodáshoz: legyen kortárs, magyar, minőségi szöveg, és fontos az illusztráció, a korosztály megfelelő kiválasztása, és ehhez passzoló szöveg/rajz mennyiség – ha mégis külföldi a könyv, akkor legyen már klasszikus az adott országban, vagy valami újszerű megközelítést hozzon.
Kovács Eszter: És mindezek felett ott lebeg a sokat emlegetett és idézett, nagyon komolyan gondolt szlogenünk, a „nagyra tartjuk a kicsiket” – vagyis hogy mindig, minden pagonyos könyvnél elsődleges szempont az, hogy egyfelől gyerekbarát legyen, tényleg a gyerekekhez és gyerekeknek szóljon, ne legyen nekik megterhelő, de ugyanakkor vegye őket komolyan, ne gügyögjön, ne hajoljon le a gyerekhez, hanem tekintse partnernek őket.
Volt, hogy tudatosan szembementetek a piaci elvárásokkal, mert jobban bíztatok a saját ízlésetekben és megérzéseitekben?
Sárdi Dóra: Tudatosságról talán nem beszélnék, de voltak olyan sorozatok, szerzők, akikben nagyon hittünk, és a piaci elismerés csak jóval később érkezett meg. Ehhez persze nagy kitartásra volt szükségünk. Ennek talán legjobb példája Julia Donaldson, akinek első könyvét 2010-ben adtuk ki, és majd egy évtized és a folyamatosan megjelenő új címek után érkezett meg csak a piaci siker, ami azóta töretlen, és egyre csak nő. De kitartottunk és végig hittünk benne, szerettük nagyon.
Kovács Eszter: Egyébként szeretünk inkább trendszetterekként gondolni magunkra, nem trendkövetőként – mindenesetre szeretünk kísérletezni és új dolgokba belevágni, olyanokba, amire nem tudjuk, hogy hogy fog reagálni a piac. Ilyen volt például Dániel András első Kufli-kötetete is szerintem.
Banyó Péter: Szerintem sosem a piac határozta meg a döntéseinket, a pozitívakat semmiképpen, inkább az ízlésünk, a meggyőződésünk és az a hozzáállás, hogy egyfajta univerzumot (vagy univerzumokat) építsünk.
Mi változott a legtöbbet a gyerekkönyvek világában az elmúlt 25 évben – és mi az, amiben ti azóta is ugyanúgy gondolkodtok?
Demény Eszter: Én egy kicsit ebben látom a titkunkat, hogy szinte semmit nem változott! Jó gyerekkönyvnek ugyanazt gondoljuk, mint 25 évvel ezelőtt! Trendek változtak, bejöttek újítások, pl. csendes könyv, novelty-könyvek, de ezek a jó gyerekkönyv lényegén nem változtatnak. Óriási tapasztalatunk van már, és a meglévő 12 boltunkkal jól rálátunk a piac igényeire. A nyomdaipar nehezebb helyzetben van – papírellátási, szállítási gondok, kevesebb nyomda van Magyarországon.
Sárdi Dóra: A könyveket és az olvasást a 2010-es évektől fokozatosan a digitális kultúrával szemben kezdték pozícionálni. Én ezzel nem értek egyet feltétlenül, de az tény, hogy a gyerekkönyv, a közös olvasás mint érték sokkal inkább előtérbe került, így még fontosabb, hogy milyen szövegek, képek kerülnek a gyerek kezébe.
Banyó Péter: Kiépült itthon is egy gazdag gyerekkönyves kultúra, stabil vásárló réteggel, szerzőkkel, kiadókkal. Ma már nem az a feladat, hogy kiadható könyveket találjunk, hanem hogy elmélyítsük ezt a kultúrát, különböző szinteken, műfajokban és közönségnek. Gondolok itt például az illusztráció megítélésére és szerepére a történet mesélésben, vagy az olvasóvá nevelés különböző kérdéseire.
Van olyan téma, ami ma már természetes, de akkor még nem volt az?
Demény Eszter: A gyerekes tabutémák ilyenek, mint pisi, kaki, bilizés. Például a Bilikönyv – amikor ezt kiadtuk 2006-ban, talán egyáltalán nem volt más ilyen témájú könyv. A Mese a vakondról, aki tudni akarta, ki csinált a fejére – na azt még mindig visszateszik néha a polcra, hogy fújjj.
Kovács Eszter: Ma már természetes, hogy nagyon sok gyerekkönyv témája a neurodiverzitás, nekünk is nagyon sok könyvünk van autisztikus, ADHD-s, diszlexiás gyerekekről/gyerekekhez. Az eggyel komolyabb „tabutémák” is megjelentek, úgymint örökbefogadás, válás, halál, alkoholizmus. Amit még mindig keveslek, azok a társadalmi különbözőségek, szociális kérdések finom beemelése, a hátrányosabb helyzetűek inklúziója.
Melyik Pagony könyv áll hozzátok a legközelebb?
Sárdi Dóra: Nekem a holland könyvek úgy általában, amik szerintem fantasztikus, hogy magyarul is olvashatóak, Szutyoksáritól Titin át Anna Woltz regényeiig.
Kovács Eszter: Nekem van egy erős kötődésem a vicces könyvekhez, Csoda és Kószától kezdve Szutyoksárin át Matyi és Sáriig,
Gáspár Máté: Nagyon szerettem volna, ha megcsípjük a Barbapapát, tettem is érte, de nem jött össze, és milyen szerencse.
Banyó Péter: A Rumini. Gyerekként is nagyon szerettem a kalandregényeket és a csavaros eszű, bátor hősöket, szóval nagyon örültem, amikor mi is kiadhattuk az első ilyen könyvet, Berg Judittól!
Melyik könyv lepett meg benneteket a legjobban? Volt olyan könyv, amiről azt gondoltátok, „kockázatos”, aztán nagyon is működött?
Banyó Péter: Engem a Jill Tomlinson könyvek sikere lepett meg a legjobban. Szinte az első pillanattól működött, ráadásul Anna Laura Cantone akkor még elég merésznek számító kissé groteszk illusztrációival.
Kovács Eszter: Talán a kuflik? És persze volt még pár meglepetés mindkét irányban, olyan is volt, amire mi azt gondoltuk, hogy jobban rétegkönyv, mégis nagyon széles közönséghez elért – ilyen a Csoda és Kósza, Nényei Pál vagy Fenyő D. György irodalomtörténeti könyvei, vagy a közelmúltban Az öröm trambulinon ugrál. Fordítva is igaz, vannak olyan könyveink, ahol sokkal jobb fogyásokra számítottunk, főleg külföldi sikerkönyvek vagy jól bejáratott brandek esetében – ilyen volt például A kis királylány-sorozat, az Elmer, a Kippy, vagy hogy néhány young adult címet is mondjunk, a Nick és Norah végtelen éjszakája, amiből film is készült.
Ha egyetlen könyvet kellene választanod, amelyikbe bele lehetne sűríteni a Pagony 25 évét, melyik lenne az – és miért?
Demény Eszter: Bilikönyv – egyik első könyvünk, egyik első fordításom, Dana lányom apró miszlikbe vágta.
Sárdi Dóra: Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? Ebben a könyvben minden benne van, ami egy gyerekkönyvhöz szükséges – és ez volt az első olyan mesekönyv, amit megjelenésekor EGYSZERRE tudtam mesélni mind a 4 gyerekemnek, és mindenki figyelt és mindenkit lekötött, és mindenki élvezte. Ez a több mint 10 év „összkorkülönbség” miatt nagyon nagy szó!
Banyó Péter: Csoda és Kósza: vicces és eredeti, és mélyen emberi. És a legjobb bizonyíték, hogy egy könyvet mennyire meghatároz, ha a tökéletes illusztrátort találjuk meg hozzá.
Kovács Eszter: A Boribon-könyvek! Boribonnal indultunk 2002-ben, és Marék Veronika azóta is velünk van és mellettünk áll. Nagyon sok mindent tanultam-tanultunk tőle a gyerekirodalomról, a gyerekekről (és az emberekről és az életről általában).
Szerintem Veronika nélkül nincs Pagony, a Boribon-sorozat az egész könyvkiadásunk és könyvkiadási gondolkodásunk alfája és omegája.
