A hintarabló – Lilipótvárosi kalandok

Elég kézbe venni Both Gabi első mesekönyvét, hogy máris kellemes bizsergés fusson végig a kaland- és mesevágyó olvasón. Már maga a cím is azt sejteti: bűntény történt, aminek a könyv lapjain keresztül fogunk utánajárni. A címlapon mosolygó három gyerek pedig kétségkívül a nyomozókülönítmény, hiszen mi egyébért lennének felszerelkezve nagyítóval, elemlámpával, térképpel és egy kutyával. Vagyis itt lélegzetelállító kalandokra, izgalmakra és bonyodalmakra számíthatunk! Igaz ugyan, hogy a hintarablás kevésbé hangzik veszélyesnek, mint mondjuk a bankrablás vagy repülőgép-eltérítés, a legnagyobb nyomozólány pedig nem a tettesek nyomát vizsgálja, hanem éppen egy pillangót vesz szemügyre a nagyítóján, ráadásul a kutyáról sokkal inkább egy dédelgetnivaló házi kedvenc jut eszünkbe, mint egy mindent kiszagló rendőrségi munkatárs, de a ránk váró nyomozás ténye ettől mit sem változik.

Sőt, mihelyt engedünk a szerző hívásának, és belesétálunk a könyvbe, kiderül, hogy Lilipótváros ifjú nyomozói napról napra újabb és újabb rejtélyekkel szembesülnek. Hétfőn a gaz hintarablót keresik, kedden az eltűnt cipők nyomába erednek, szerdán rájuk tör a badarbaj… A hét minden napjára jut egy-egy meglepő és vicces történet, ahol a három testvér, a vidám nevű Bíborka, Bársonyka és Babocska nagy egyetértésben vagy éppen némi testvérharc közepette találja meg a megoldást. És hogy a nyomozócsapat egyetlen percig se pihenhessen a babérjain, a mindennapi rejtélyek és kalandok mellett végig megoldatlanul marad a legnagyobb talány, a jószívű, segítőkész szoborlány, Babett orrának holléte. Mert bizony a Babóti utca közkedvelt szobrának orra egyik napról a másikra eltűnt. Szegény Babett potyogtatja is a kavicskönnyeket, miközben orrhangon segíti a nyomozók munkáját.

Lilipótváros különös hely, hiszen legalább olyan otthonosan érezzük magunkat benne, mintha Lipótvárosban járnánk, mégis olyan furcsa lények járkálnak benne, amilyenek csakis Liliputból vagy valamelyik más, mesebeli országból származhatnak. Ott, ahol koboldok, manók, időrablógépek és beszélő kutyák jönnek-mennek, igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy a köztéri szobrok is megszólalnak, és Bíborkának mindennap szülinapja van. Vigyázat! Személyes kedvencem, Badarka, a Badarországból szökött manó minden gyereket megfertőz, úgyhogy nem árt felkészülni, hogy a mese olvasása után csemetéink napokon keresztül badar nyelven teszik majd próbára tűrőképességünket!

De Both Gabi nem csak a gyerek olvasók szórakoztatására gondolt. A mesekönyvben számos apró, rejtett célzás, finom utalás, nyelvi lelemény vár a felnőttekre is. A legjobb játék Lilipótváros utca- és térneveinek dekódolása, aki kicsit is ismerős a Szent István park környékén, remekül fog mulatni, amikor végigsétál a mesebeli Köszgéza, Hátra vagy Orrán holló utcán. Maros Krisztina remek rajzai pedig tökéletesen passzolnak a mesék vidám, néhol vicces, máskor lírai hangvételéhez – így a Hintarablót igazán nagy öröm kézbe venni. És persze kézre keríteni.