„Mindig is benne volt a levegőben”
A jubileum alkalmából az alapítókat kérdeztük arról, hogy hogyan indult egy kis budapesti gyerekkönyvesbolt története, és hogyan lett belőle az azóta is folyamatosan változó Pagony. Az első részben a kezdetekhez megyünk vissza: honnan jött az ötlet, mi volt az első nagy felismerés, és mikor érezték először, hogy a Pagonyból valóban lehet valami több.
25 évvel ezelőtt még egyetlen könyvesbolt volt, ma pedig a Pagony kiadó, könyvesbolthálózat és a magyar gyerekkönyvkultúra egyik meghatározó szereplője. De mikor derült ki, hogy ebből több lehet? A kérdésekre az alapító házaspárok, azaz Demény Eszter-Haim Schlesinger, Kovács Eszter-Banyó Péter és Sárdi Dóra-Gáspár Máté válaszolnak.
Milyen hiányt akartatok betölteni a gyerekkönyves világban 25 évvel ezelőtt?
Demény Eszter: A célunk ez volt: láthatóvá tenni az itt-ott megjelent jó gyerekkönyveket – utána pedig létrehozni őket!
Sárdi Dóra: Először csak azt szerettük volna, hogy a gyerekkönyvek kínálata egy helyen, átláthatóan és minél teljesebben elérhető legyen, hogy a családok valóban széles választékból, szabadon válogathassanak.
Banyó Péter: Nem nagyon volt gyerekkönyves világ, vagy legalábbis alig volt látható. Ezen akartunk változtatni.
Mi volt az a pillanat, amikor először kimondtátok: a Pozsonyi úti bolt után a Pagony kiadó is lesz?
Demény Eszter: Mindig is benne volt a levegőben. De ha pillanatot kell mondani: A Friss tinta című kötet megjelenése után.
Sárdi Dóra: Én arra emlékszem, hogy 2008-ban, a Lövőház utcai Kis Pagony bezárásakor már abban maradtunk – Demény Eszteréknél ültünk és beszélgettünk a Fényes Elek utcában –, hogy a jövőben CSAK kiadó leszünk, egy márkabolttal, tehát akkor már a kiadót abszolút elsődlegesnek tekintettük, és ez 2013-ig így is maradt.
Haim Schlesinger: Én arra emlékszem, hogy a Péteréknél gyűltünk össze a havi vacsi+stratégia megbeszélésre, és arra jutottunk, hogy a bolthálózat további fejlesztése helyett a második boltot bezárjuk, az elsőt megtartjuk, és a hangsúly mostantól a kiadásra kerül, hiszen már akkor folyamatosan bővült a kiadói részleg, az új könyvek mennyisége és gyorsulása organikusan történt.
Banyó Péter: Tulajdonképpen a bolt ötlete előtt is már kiadóban gondolkoztunk, csak akkor az még megvalósíthatatlannak tűnt. De számomra mindig része volt a lehetséges jövőnek. Nem véletlen, hogy már a Pagony első születésnapját egy könyv kiadásával ünnepeltük.
Kovács Eszter: Mivel hatunkból öten bölcsészek vagyunk, szerintem alig vártuk ezt a pillanatot – ami elég hamar el is jött.
Emlékeztek az első „na, ez most már tényleg működik” érzésre? Mikor éreztétek először, hogy működik?
Sárdi Dóra: Nekem a bolttal kapcsolatban a nagy kerek forgalom, azaz 100.000 Ft elérése volt ez a pont, ami nem emlékszem pontosan, de talán a második évben volt. Amúgy pedig az, hogy a koncepció jó és működik, azt az első perctől kezdve éreztem, de azt, hogy anyagilag működik, azt csak később.
Demény Eszter: Pontosítva: a napi nagy kerek!
Haim Schlesinger: Amikor pár hónappal a bolt megnyitását követően már látható volt, hogy folyamatosan nő a forgalom – bár még nem volt nyereséges.
Kovács Eszter: Én azt hiszem, először a tízéves Pagony szülinapon gondoltam azt, hogy tényleg létrehoztunk valamit, ami jó is, meg működik is, meg szeretik is az emberek.
Gáspár Máté: Én már a boltmegnyitón úgy éreztem, hogy ennek mennie kell. A kialakított környezet egyedisége, az összegyűjtött szortiment gazdagsága, a vendégek különlegessége és figyelme azt sugallta, hogy ez rendben lesz!
Banyó Péter: Egyfelől már az első naptól így éreztem, amikor látszott, hogy ha szűken is, de működik a koncepció, és rengeteg pozitív visszajelzés jött. Másfelől a kiadó megerősödésétől, amikor meg az látszott, hogy a könyveinkre hosszú távon is kiszámítható kereslet van.
Volt olyan pillanat, amikor majdnem feladtátok?
Demény Eszter: NEM
Haim Schlesinger: Nem. 25 éven át éves szinten mindig nőtt, sosem fordult meg ez a gondolat a fejünkben – nem lett volna célszerű.
Sárdi Dóra: Nem emlékszem ilyenre. Az itthoni belpolitikai helyezt miatt többször is nagyon el voltunk keseredve, és azt hiszem, ha nem az történik április 12-én, ami történt, akkor nagyon nagy bajban lettünk volna a folytatással kapcsolatban, de akkor sem lett volna az opció az abbahagyás.
Kovács Eszter: Így van, maximum nehéz pillanatok voltak, de soha nem fordult meg a fejünkben az, hogy abbahagyjuk.
Gáspár Máté: Minden nehézségen átsegített, hogy hatan vagyunk, közös szívügynek kezeltük a Pagonyt és figyeltünk egymásra. Amióta pedig Ürögdi András ügyvezet, az ő megfontoltsága a garancia arra, hogy ne kerülhessünk kilátástalan helyzetbe
Banyó Péter: Én sosem gondoltam a feladásra, de azért 2008 környékén volt egy pillanat, amikor nem voltam 100%-ig biztos abban, hogy ez fog-e tudni hosszú távon ebben a formában működni. Szerencsére ez tényleg csak egy futó pillanat volt, nem sokkal utána elkezdődött a kiadónak az a stabil működése, ami megalapozta a következő évek sikereit.
25 év távlatából mire vagytok a legbüszkébbek?
Sárdi Dóra: Arra, hogy elkezdtük, megcsináltuk és kitartottunk, együtt maradtunk hatan. És persze az egészre úgy általában.
Kovács Eszter: Hogy 25 év múltán is mi hatan ugyanúgy együtt vagyunk, barátunk vagyunk.
Haim Schlesinger: Arra, hogy az eredeti elvek, amiket az elején lefektettünk, még mindig érvényesek, és nagyon jó eredményt hoztak minden szempontból. A Pagonyt még mindig együtt csináljuk, nem vesztünk össze, akkor sem, amikor ellentétes véleményen voltunk egy-egy stratégiai döntésnél – a piac visszaigazolta a gondolkodásunkat.
Gáspár Máté: Ezen kívül azért arra is, hogy egy ekkora brandet hoztunk létre, ami a kortárs magyar kulturális életben meghatározó.
Banyó Péter: És arra, hogy nyitottak, együttműködőek és önazonosak tudtunk maradni, nagyjából azonos módon a kezdetektől fogva. Befelé is, mint barátok és társak, és kifelé is.
Mit csinálnátok másképp, ha most, 2026-ban kezdenétek?
Sárdi Dóra: Mármint 2026 lenne a 2001? Én szerintem semmit. Talán a Lövőház utcai boltot, a Kis Pagonyt nem kellett volna bezárni, de lehet, ha nem zárjuk be, akkor viszont más alakul másképp, ami viszont nem lenne jó – úgyhogy leginkább semmit.
Haim Schlesinger: Nem tudom elképzelni, hogy másképp döntöttünk volna a nagy kérdéseket illetően.
Banyó Péter: Sokféleképp lehet hasonló dolgokat elérni, szerintem mi mindig a saját utunkat jártuk, nem hiszem, hogy az adott körülmények között bármit jobban csinálhattunk volna. Egy-egy döntés lehet, hogy lehetett volna más vagy más tempójú, de akkor meg a többi dolog alakulhatott volna másképp.
Kovács Eszter: Semmit! Sőt, mindent ennek köszönhetünk, hogy így csináltuk, az elején egy jó nagy adag bátorsággal és talán naivitással, utána és azóta pedig „tégláról téglára”.
