25 év, 25 könyv és 25 történet, ami mögöttük van
25 évesek lettünk, és ezt bátran mondhatjuk többesszámban: egy pagonyos közösség alakult, melynek tagjai évről évre bővülnek – miközben a legelső vásárlóink is még visszajárnak. Olvasd el, hogyan emlékeznek vissza pagonyos munkatársak a kezdeti évekre: a személyes történetek, érdekességek mellett minden évből egy fontos könyvet is kiemelünk. Így formálódtunk évről évre: de jó, hogy már ennyi idősek vagyunk! Olvass tovább!
2004. – Wunderlich Péter
2004-ben járunk. Akkoriban még nem volt YouTube, Twitter, és nem létezett az okostelefon. A Facebook pedig éppen csak elindult egy amerikai egyetemen, de Magyarországon szinte senki sem hallott róla. A zenéket CD-n hallgattuk, a filmeket DVD-n néztük, és még fejből tudtuk a fontosabb barátok, rokonok vonalas telefonszámát. Abban az évben csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, és úgy vélem, valahogy az egész korszakban ott volt a nyitás, a kíváncsiság és az új utak keresésének a vágya. Ma már hihetetlennek hangzik, de ha akkoriban valaki megkérdezte tőlem, milyen könyvkiadóknak dolgozom, és azt válaszoltam: a Pozsonyi Pagonynak, legtöbbször csak értetlenkedő tekintetet kaptam. Ma, több mint húsz évvel később, inkább azon csodálkozom, ha valaki a Pagony név hallatán nem sorol fel legalább három-négy Pagony-sorozatot vagy egy tucattal az ismert ikonikus mesefigurák közül.
Mondhatnám: még minden egészen más volt. A Pagony azokban az években valami olyasmibe kezdett, ami a magyar gyerekkönyvkiadásban addig ritkaságnak számított. Az első könyvek kiadásakor nem a biztosra mentek, nem jól bevált külföldi mintákat követtek, hanem hittek abban – és ez véleményem szerint a sikerük esszenciája –, hogy kortárs magyar szerzők és illusztrátorok is képesek új nyelvet teremteni a gyerekirodalomban. A kiadó körül hamarosan kialakult egy különleges alkotói közeg: fiatal grafikusok, pályakezdő illusztrátorok, új hangú meseírók kaptak lehetőséget arra, hogy megmutassák magukat. Egyfajta műhellyé vált, valódi inkubátorrá, ahol nemcsak könyvek születtek, hanem pályák is elindultak. Akkoriban több, ma már ismert grafikusművész diplomamunkájának létrejöttét is segítettem, és jó látni, hogy sokan közülük ma a magyar gyerekkönyv-kultúra meghatározó alkotói.
Mészáros Gabival a kezdetektől részt vettünk a Pagony könyveinek létrejöttében, és hihetetlen, de ennek immár huszonnégy éve. Akkoriban a könyvkészítés még sokkal személyesebb mesterség volt. Egy-egy új kötet megszületését közösen kísértük végig az első tervektől a nyomdagépig.
Nem egyszerű megrendelői kapcsolat alakult ki közöttünk, hanem barátság, folyamatos párbeszéd: papírokról, színekről, kötészeti megoldásokról, arról, hogyan lehet egy könyv egyszerre szép, szerethető és időtálló. Sokszor együtt álltunk a próbanyomatok fölött, együtt kerestük a legjobb megoldásokat, és együtt örültünk, amikor egy-egy könyv végül megszületett. A közös munka során nemcsak szakmai bizalom épült, hanem lassan emberi kapcsolatok, barátságok is születtek.
Egyik nap Banyó Peti bejött az irodámba és izgatottan kérte: „nézz meg egy érdekes könyvet, kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. Én úgy érzem, ezekről a figurákról nemsokára óvodás csoportokat fognak elnevezni.” Ez volt az első Bogyó és Babóca. Emlékszem, mennyire más volt ez a könyv az addig ismert mesekönyvekhez képest. A szerkesztők úgy döntöttek, adnak neki egy esélyt – és aztán: bumm. Hirtelen mindenki számára világos lett, hogy valami egészen különleges dolog született. Nem sokkal később megismertem a szerzőt, Bartos Erikát, akivel azóta is mély barátság köt össze, a Pagony pedig hosszú éveken át gondozta és építette a sorozatot, amely mára húszéves lett, és generációk közös élményévé vált. Talán éppen ez fejezi ki leginkább a Pagony lényegét; azt a ritka vállalkozó szellemet, kíváncsiságot és bátorságot, amely a míves kiadói szakértelemmel párosulva mindig képes volt felismerni és befogadni az újat...
Wunderlich Péter (akinek minden Pagony-könyvben szerepel a neve, egyébként a Wunderlich Production cégvezetője, a MOME oktatója)
2003. – Fenyő D. György köszöntője
Ha képzeletben egy derékszögű háromszöget rátennénk Budapest térképére, annak a hegyesebb sarka a Berzsenyi Gimnáziumnál lenne, annál az iskolánál, amelyben huszonegy évig tanítottam, amit nagyon szerettem, és ahol megismertem két nagyon tehetséges diákot, Kovács Esztert és Sárdi Dórit – persze sok-sok más kiváló gyerek között. A háromszög másik sarka a Radnóti Miklós utca egyik házánál lenne, ahol tizenöt éven át laktam, és amit igazán a sajátomnak éreztem. A derékszög pedig a Pozsonyi út és a Radnóti Miklós utca sarkánál lenne, a Pozsonyi Pagonynál.
A megnyitón már ott voltam, és éreztem, hogy valami fontos történik: megnyílt Magyarországon az első gyerekkönyvesbolt! Aztán egy évvel később, 2002 őszén a Pagony tulajdonosai megkérdezték, nem lenne-e kedvem gyerekfoglalkozásokat tartani náluk. Hát hogy ne lett volna! Már csak azért is, mert akkor jöttem el az Berzsenyiből, és – mivel annyira szerettem ott lenni – két évig nem helyezkedtem el sehol. Havonta két mesét mondtam a kicsiknek, egyszer olvasóklubot tartottam alsósoknak, és szintén havonta egyszer versíró foglalkozást szintén alsósoknak.
A bolt gyönyörű volt, amilyen kicsike, annyira sok minden elfért benne. Így a beugróban volt egy hatalmas nagy fa, aminek a törzsére leültem, megkérdeztem a gyerekeket, miről meséljek nekik, aztán belevágtam. A fára rá lehetett feküdni, az aljába be lehetett mászni, és bárhová lehetett feküdni abban a kis, mégis védett, biztonságos és szép kuckóban.
A legnagyobb csoda az asztal volt, ami a plafonon lógott, és kötéllel, csigákkal le lehetett ereszteni. Eköré telepedtünk le a nagyobbakkal, harmadik-negyedik-ötödikes gyerekekkel, olvastunk el és beszéltünk meg különböző könyveket, frisseket, érdekeseket, gyerekeknek szólókat. Meg verset írtunk, és hoztam a példákat és a feladatokat, ők meg nagy lelkesen alkottak. A mesemondáson mindig változott a csoport, a nagyobbak viszont rendszeresen, kitartóan jártak. Andris, Lili, Andris, Zsófi, Lonka, Iván, Zalán – ők alkották a törzsgárdát, és bár gyakran bekapcsolódott még ez és az, de ők másfél éven át kitartottak.
A Pagonyban ismertem meg személyesen Marék Veronikát is, aki a Pagony kiadó első szerzője volt. A Könyvhéten volt egy sátrunk a Liszt Ferenc téren, mi ketten ültünk ott Veronikával, ő dedikálta a könyvét, és rajzolt az arra járókkal, én mesét mondtam nekik. Talán a Jó éjszakát, Annapanni! volt az első kötet, amit a pagonyos újrafelfedezés során kiadtak, mindenesetre izgalmas volt együtt üldögélni azzal a szerzővel, akinek a könyveit magam is gyerekként annyira szerettem.
Tartottam még néhány – úgy rémlik, izgalmas – könyvbemutatót ott, a kicsiny Pagony-kuckóban; beszélgettünk A sötétben látó tündérről Bagossy Lászlóval és Pogány Judittal, A pecsenyehattyú és más mesékről Parti Nagy Lajossal, de az az intenzív korszak, hogy minden héten egy délutánt a Pagonyban töltöttem, 2004 őszén lezárult. A kapcsolat, sőt, mondhatni, a barátság megmaradt, és néhány éve, amikor a Pagonynak szerzője lettem, más dimenziót kapott. De néha még ma is, automatikusan, Pozsonyi Pagonyt mondok, és sokszor látom magam előtt a kicsiny pagony-kuckót a nagy fával és az égből leszálló asztallal.
2003-ban jelent meg Marék Veronika Jó éjszakát, Annipanni című mesekönyve. Eheti fókuszkönyvünk ez a mára már klasszikus kötet.
2002. – A Pozsonyi Pagony csapata:
25 év. Hűha, belegondolni is elképesztő. Ez már egy negyed évszázad.
25 év történetei, találkozásai, kapcsolódásai és mosolyai. Nekünk ez nemcsak munka, hanem rengeteg emlék és közös élmény – amit veletek tölthettünk, és reméljük, még sokat töltünk is együtt.
Van köztetek, aki kézműves foglalkozásra járt ide ovi után, és ma a gyerekeinek keres nálunk első olvasmányt. Van köztetek, aki két-három évig itt dolgozott velünk míg tanult, és ma gyerekpszichológus, pedagógus, bábművész, dramaturg. Van köztetek olyan, aki félénken kérdezte meg itt a pultnál, hol kell kéziratot leadni, és ma sikeres szerző.
És van köztetek olyan is, aki együtt cseperedett Boribonnal, bolondozott a kuflikkal, majd izgulva kalandozott Ruminival. Aki itt kapta az első ajánlásokat, most pedig már ajánlja ezeket a könyveket a kicsiknek.
Huszonöt éve vagytok velünk itt, a legrégebbi Pagonyban. Ahol a plafonra kellett felcsévélni a kézműves asztalt napközben, hogy a vevők elférjenek; ahol egy pici helyiségben elindult a kiadó. Ahol ismerjük a könyveket és szeretjük azokhoz eljuttatni őket, akikhez a leginkább illenek.
Köszönjük, hogy velünk tartotok!
Eheti kiemelt könyvünk pedig Marék Veronika klasszikusa: Boribon születésnapja. 2002-ben ez volt a legelső saját kiadású könyvünk, ami a Pagony első születésnapjára jelent meg.
2001. – Részlet a tulajdonosok köszöntőjéből:
„Rejtély, hogy mertünk belevágni 25 évvel ezelőtt ebbe az egészbe, de életünk legjobb döntésének bizonyult.
Alig voltunk idősebbek, mint most a gyerekeink, és mindössze néhány hónap alatt a semmiből létrehoztuk a Pozsonyi Pagonyt, aminek nem volt előzménye Magyarországon. Kis túlzással mindent magunk csináltunk, a bolt berendezésétől a számítógépes rendszeren keresztül a beszerzésig és eladásig.
Tény, hogy jókor voltunk jó helyen: a 90-es évek nagy felszabadulásával elárasztották a piacot az olcsó, igénytelen könyvek, sokszor gyenge szöveggel és hatásvadász egyenrajzokkal – a 2000-es évek elejére viszont újra megjelent az igény a szépre, az izgalmasra. Újra előkerültek régi klasszikusok, felértékelődött a grafika, helyet kért egy fiatal írónemzedék, és elkezdtek megjelenni úgy a kísérletező mint a mindennapi életről szóló könyvek.
Irodalommal foglalkozó bölcsészként, kicsi gyerekeink mellett, elsőre természetesen a könyvkiadás izgatott minket, de arról kiadós barátaink lebeszéltek bennünket: túl kockázatosnak ítélték, hogy az összes saját pénzünket könyvekbe fektessük (azóta értjük, igazuk volt, teljes outsiderként ez valóban nagy vakmerőség lett volna). Ekkor úgy döntöttük, összegyűjtjük a piacról a nekünk tetszőt, és ezt kínáljuk egy helyen – azaz: csináljunk egy gyerekkönyvesboltot! A könyvkiadáshoz hasonlóan könyves ismerősök erről is próbáltak lebeszélni minket, mondván, egy gyerekkönyvesbolttal elvágjuk magunktól a piac nagy részét, de végül is nem hagytuk magunkat – 2001-ben Újlipótvárosban megnyílt az élményvásárlást nyújtó mintaboltunk, a Pozsonyi Pagony, amire azóta is az immár 12 tagból álló hálózatunk ékköveként tekintünk.” – a teljes tulajdonosi köszöntőt olvasd el itt!
Az első kiemelt mesekönyvünk az, aminek a nevünket is köszönhetjük. Ünnepelj velünk, Micimackó!
