Átváltoztatott könyvbemutató

A kőmajmok háza és az Átváltozott gyerekek bemutatója

cimkék: #híradó #Pagony

A Pagony könyvbemutatói mindig tartogatnak valami előre nem várt meglepetést. Például tavaly, a Sárkányos könyvtárban a koppoló-pályázat nyertes alkotásai okoztak igazán derűs pillanatokat, A legcsinosabb óriás bemutatóján pedig a kötet fordítója árult el néhány igazi műhelytitkot. A mostani dupla könyvbemutatón a legnagyobb meglepetést talán a beszélgetés végén előkerülő különleges tárgyak okozták. De kezdjük az elején! - Boczán Bea beszámolója

Csütörtökön, nem sokkal hat óra után, a Mozsár kávézó emeletén Pokorny Lia elkezdte felolvasni A kőmajmok házának első fejezetét. De nem szimpla felolvasás volt ez, ugyanis a párbeszédes részeket Tasnádi István hozta két gyerekszínész adta elő, így az egésznek olyan hatása volt, mintha egy rádiójáték felvételére csöppentünk volna.  Az asztmás főhős, azaz Kornél hangján megszólaló fiú korántsem tűnt betegesnek,  az Izát alakító kislány ellenben elég náthás volt, de ez semmit nem vont le az előadás bájából.

Pár perc szünet után a színpad átalakult nappalivá, hogy aztán folyamatos átváltozások színtere lehessen. Szabó Borbála remek humorú könyvének, az Átváltozott gyerekeknek ugyanis ez a kulcs-motívuma, az alakváltás, átváltozás. A „színpadra állított” Mindenkipipőke című fejezet egészen röviden: az öttagú családban anya éppen robbanásra kész állapotban van, az ötéves Kamilla mindenáron barbizni akar, a hétéves Miklóst csak a vonatok érdeklik, Tomsika száján szappanbuborékok böffennek elő. Apa késik és még romantikus virágot sem hoz. Még szerencse, hogy éppen ott van dédnagymama, aki szívesen játszik Kamillával hamupipőkéset, persze saját elképzelés szerint. A történethez idomulva a színészek is folyamatosan átváltoznak: Bartsch Kata alapvetően anya, de bármikor átvedlik dédnagymamává, Ács Norbert alakítja apát és Miklóst, Enyedi Éva pedig konstansan játssza Kamillát. Persze babázás közben mindannyian Hamupipőkék (vagy királyfik, mostohák stb.) is egyszersmind.

Miután helyreáll a családi béke, a színpad nappaliból visszaváltozik könyvbemutató-helyszínné, és máris érkeznek a szóban forgó könyvek szerzői és illusztrátorai, hogy Fonyó Gergő kérdéseire válaszoljanak. Megtudjuk, hogy Tasnádi egy filmnovella-pályázatra írta A kőmajmok házát, ami akkor még egészen máshogy nézett ki, de csődbe ment a pályázatot kiíró cég, így került a történet a Pagonyhoz, és Győri Hanna szerkesztői javaslatai alapján alakult ki végső formája. Szabó Borbála a kacagtató családtörténet első fejezetét ajándéknak szánta egy karácsony alkalmával a gyerekeknek, akik persze nagyon örültek neki. Mindkét könyv szerzője beszél az önéletrajzi ihletettségről, de azt is hozzáteszik, hogy természetesen módosítva, átalakítva kerültek be a saját életből vett pillanatok a művekbe. Az Átváltozott gyerekek illusztrátora, Rácz Nóra arról mesél, hogy szeret többletinformációkat gyűjteni munka közben (a szerzőtől), mert ezeket később beépíti a rajzokba. Herbszt László egy bizonyos kosz-gyűjteményt említ, amelyet A kőmajmok házának illusztrálásakor gyakran elővett – miután digitalizáló táblán megalkotta a képeket. Gondolom, ezeknek a „koszoknak” köszönhető a könyvben látható illusztrációk mesterségesen kialakított kopottas, használtas, kissé avítt mivolta.

Tasnádi története ugyanis két szálon fut, az egyik a jelenben, a másik pedig 1982-ben játszódik. Utóbbi miatt a szövegben sok olyan tárgy is felbukkan, amelyet ma már legfeljebb a bolhapiacon láthatunk. Illetve a Pagony könyvbemtatóján, ugyanis a beszélgetés azzal zárul, hogy a színpadon ülők táskáiból mindenféle furcsa – a bemutatott könyvekkel összefüggésbe hozható tárgy kerül elő. Szabó Borbála egy 2004-es barbie-tündérkirályfit varázsol elsőként az asztalra. Herbszt László erre előveszi a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb elektronikus játékát,  a Hop Monstert, amelynek sarka A kőmajmok házának egyik illusztrációján is látható, és amin a maximális tízezer pontból egyszer 9980-at sikerült elérnie. Ezután egy rasztás hajú Pocahontas következik a babák részéről, majd egy kompakt magnókazetta, amihez rögtön csatlakozik Tasnádi is F.R. David (Words don’t come easy) bakelitlemezével. Szabó Bori egy régi Indóház magazinnal zárja a sort, de Tasnádinál még várat magára egy felhúzhatós szakállnyíró 1987-ből és végezetül egy abbás pénztárcával és egy – igazán a hölgyek számára értékelhető – limahlos kulcstartóval zárja a retro-mustrát.

Ahogy Szabó Borbála könyvében a gyerekek, a könyvbemutató is többször átváltozott, hol rádiójátékká, hol színpadi előadássá, hogy végül, az asztalon összegyűlt különleges tárgyakat nézve nyugtázzuk: a  szokásos pagonyos meglepetés ezúttal is megvolt.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek