Az erdő sem lenne olyan jó hely, ha nem csipognának a lombok

Majoros Nórával beszélgettünk

Majoros Nóra legújabb kötete Afrika varázslatos tájaira kalauzol. A magányos orrszarvú vándorlása során többek között az is kiderül, mennyit ér a

madarak barátsága. Ismerd meg a könyv szerzőjét!

  • Hogyan lesz valaki tájépítészből íróvá?

 

Az első kerttervem ugyan hamarabb valósult meg, mint ahogy az első könyvem megjelent, de én mégis úgy tartom, előbb lettem író, mint tájépítész, és íróként teszek azóta is kanyarokat más területek felé. Amikor továbbtanulásra került a sor, az irodalom és az írás megfoghatatlan valami volt, míg a tájépítészet egy szép, mérnöki szakma – hát ezért választottam. No meg nagyon érdekelt, és máig nagyon érdekel, hogyan tud a természet és az ember teremtő elméje akár művészi szinten együttműködni.

 

 

Amikor hosszabb lélegzetvételű szöveget írok, utána sok rövid mesét szoktam kitalálni, bolondozásból. Éppen megjelent a Pityke és prém című regényem, amit borzasztó sokáig írtam és átírtam és megint átírtam, és utána a fejem tele volt ötletekkel. A regény inkább az ifjúsági korosztálynak szól, így aztán utána szívesen kalandoztam az állatmesék világában.

 

  • Egy korábbi interjúdban azt válaszoltad egy kérdésre, hogy ha 3 kívánságod lehetne, akkor az egyik az lenne, hogy ne haljanak ki az orrszarvúk. Honnan jön ez a nagy rajongás? Miért pont az orrszarvú?

 

A közelmúltban elpusztult Sudan, a világ utolsó hím északi szélesszájú orrszarvúja
Fotó: Brent Stirton/National Geographic

Az orrszarvú az egyik legnagyobb szárazföldi állat, tulajdonképpen nincs más ellensége, csak az ember. Nem szívmelengetően aranyos, nem hasznos, nem kártékony, ráadásul elég bamba is; csak úgy van, mint ahogy általában az élet a Földön. Szívbemarkoló, ahogy a természet a túlélésért küzd a bolygón, és számomra az orrszarvúk közelgő kihalása ennek a kétségbeesett küzdelemnek egyik jelképe.

  • Nagyon aktuális téma a klímaváltozás, környezetvédelem, leszakadó jégtáblák, kihalás szélére került fajok, éppen ezért Tömzse történetét is lehet ebből a szemszögből értelmezni. Ez az értelmezési sík szándékos a részedről, vagy csak az olvasó kapcsolja hozzá önkéntelenül is?

 

Nem szoktam szándékos értelmezési síkokat rendelni a szövegeimhez, egyszerűen csak elmesélek egy történetet. De ha ezt látod bele, akkor valószínűleg éppen úgy foglalkoztat a téma, mint manapság sok embert és sok gyereket, és ez jó. Ha sokan aggódunk a bolygóért, talán elmozdul a holtpontról ez a környezetszennyező, világot pusztító, kártékony embermassza, és elkezdődhet a környezetvédelmi szempontból visszafogottabb társadalmi rendszerek kialakulása.

 

  • És mi a helyzet a madarakkal?

 

Forrás: mme.hu

Ezek a törékeny kis repülőgépek ott vannak mindenütt, csacsognak, surrognak, zajonganak, és élővé teszik akár a legsivárabb városi környezetet is. De az erdő sem lenne olyan jó hely, ha nem csipognának a lombok. Hallottál már fülemülét? Egészen más a kertben az esti locsolás, ha a fülemüle adja a háttérzenét. Pár éve letöltöttem a telefonomra a Madártani Intézet madárhatározó alkalmazását, ami egy remek kis program, és a segítségével már egészen sok madarat felismerek. Azóta még jobban szeretem őket.



  • Rengeteg szavannán élő állatról esik szó a történetben. Mennyi utánajárást igényelt a könyv?

 

Szerencsére sokat. Az állatmesékben azt szeretem legjobban, hogy ha az ember egy kicsit, legalább felületesen utánaolvas egy állat viselkedésének, akkor hamar kialakul hozzá egy személyiség, amitől a szereplő a mesében egyedi lesz és jó karakter. Ezt a fajta kirakós játékot szerettem legjobban a könyv megírásakor.

 

  • Hogyan, milyen munkamódszerrel írsz?

 

Ez nagyon változó. Előfordul, hogy hirtelen felvillan egy ötlet, és kiszakad belőlem egy történet, de tudok megtervezett időbeosztással, hosszan és szisztematikusan is dolgozni. Kincsként élek meg minden percet, amikor írhatok, így aztán olyan munkamódszerrel dolgozom, ami a rendelkezésre álló időnek éppen megfelel.

  • Melyik a legkedvesebb mondatod a könyvből, és miért?

 

Amikor a madarak elkezdik tegezni az orrszarvút. A barátság megszületésének pillanatát az életben is nagyon szeretem.

 

  • Ebben a könyvben afrikai tájak jelennek meg, Paulovkin Bogi illusztrációival. Milyen volt együtt dolgozni?

 

Minden kép, amit Bogi elküldött, az első vázlattól az utolsó kis simításig ajándék volt. Szeretném kitapétázni Bogi képeivel a szobám falát.

 

Paulovkin Boglárka illusztrációja



  • Melyik a legkedvesebb meséd/gyerekkönyved és miért?

 

Három egyformán kedvenc könyvem van: Tor Age Bringsvaerd: Mese utca 13., Leo Lionni: Az okos halacska és Horgas Béla: Meséljek a zöld disznóról? Mind a három szöveg egyszerű, humoros és megható, és lenyűgözőek az illusztrációk. Persze ezek a könyvek azért a kedvenceim, mert gyerekkoromban hatottak rám nagyon erősen, és ezt a hatásukat máig megtartották. Felnőtt fejjel is megszerettem írókat és könyveket, de az az elemi varázslat, ami gyerekkorban kíséri a mesét, felnőttként már nem működik ugyanúgy. Talán akkor tudok hasonlót előidézni, amikor írok.

 

  • Mi a legnagyobb álmod?

 

Minden éjjel valami más, valami színes és érdekes. Minden nap valami kisebb, valami reális, amit célként tűzhetek ki magam elé. A kettő között meg csupa őrültség.

 

  • Min dolgozol most?

 

A Bolygóvadászok című könyvem folytatásán, mellette egy oktatási anyag meséin, és közben hagyom, hogy egy rövid mesékből álló ciklus motoszkáljon a fejemben. Mindezek fölött ott gomolyog egy nagyszabású regény viharfelhője.



Rendeld meg itt Az orrszarvú és a madarakat!





(A cikk nyitóképének forrása: Tóth Gábor, ekultura.hu)

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek