Boszi seprűnyélen

Julia Donaldson - Axel Scheffler könyve nemsokára megjelenik nálunk!
2013-01-15 - Pagony
#Olvasósarok

A bölcsis-kisovis gyerekek és szüleik már jól ismerik és szeretik a Pagony Donaldson-sorozatát, melynek legújabb kötete lesz tavasszal a Boszi seprűnyélen.Julia Donaldson humoros, ismétlő szerkezetű, ritmusos verseit könnyen megjegyzik és megszeretik a gyerekek. A majom, aki elvesztette a mamáját, a jószívű óriás és a bátor kisegér meg az ijesztő Graffaló - mind szerethető alakok, jó sztorik.
Axel Schefflerbumfordi orrú, nagyszemű, kedvesen groteszk rajzai kísérik a könyvet. A verseket Papp Gábor Zsigmond fordítja, hogy magyarul legalább olyan jól lehessen szavalni: 

  „Én egy gonosz sárkány vagyok, / Aki sose viccel, / És ötórai teámhoz / Boszit eszem chips-szel!”

 

 

                             Boszi seprűnyélen

 

 

                       A boszinak nagy kalapja

                           Volt, és kis cicája,

                       Varkocsba font vörös haja

                           Lobogott utána.

 

                       Dorombolt a vidám macska

                           A boszi mosolygott,

                       Seprűnyélen lovagolva

                           Szelték az égboltot.

 

                         Egyszer csak egy széllökés a                      

                             Kalapot lekapta,        

                         A boszi jajgatni kezdett,

                            S prüsszögött a macska.

 

                         Szólt a boszi: „Itt megállunk!”

                             Azzal földre szálltak.

                          Átkutattak mindent, ám de

                              Semmit sem találtak.

 

                         Hirtelen egy kis bokorból

                              Vígan ugrándozva

                         Jött egy kutyus, és szájában

                              A kalapot hozta.

 

                         Udvariasan letette,

                             Aztán megkérdezte

                          (Míg a boszi a kalapját

                             A fejére tette):  

 

                          „Kedves, szorgos kutyus vagyok,

                               Elhihetik, kérem.

                          Véletlenül nincs számomra

                               Hely a seprűnyélen?”

 

                           Szólt a boszi:„Dehogyis nincs!

                                 Pattanj ide szépen!”

                            Beindította a seprűt,

                                  S eltűntek az égen.

 

                           Átrepültek hegygerincet,

                               Erdőt, rétet, öblöt,

                           A kutyus farkát csóválta,

                               És a szél süvöltött.

 

                           A boszi fogta kalapját,

                                Ne tudjon leesni,

                           Ám most vörös varkocsából

                                Repült ki a masni!

 

                            Szólt a boszi: „Itt megállunk!”

                              Azzal földre szálltak.

                           Átnézték a búzatáblát,

                              Semmit sem találtak.

                       

                            Előröppent egy odúból

                                Hangosan rikoltva

                             Egy kismadár, és a masnit

                                 A csőrében hozta.

 

                              Illedelmesen letette,

                                 S szóra nyílt a csőre

                              (Míg a boszi varkocsába

                                 A masnit kötötte):

 

                            „Én vagyok a kismadárka,

                              Rikító zöld színben,

                            Véletlen a seprűnyélen

                               Még egy kis hely nincsen?”

 

                             Szólt a boszi: „Persze, hogy van!

                                Pattanj legelőre!”

                             Indított, és huss, felszálltak

                                 Mind a levegőbe.

 

                          Átrepültek széles folyót,

                               Nádast, völgyet, dombot,

                          A kismadár fütyörészett,

                               A szél pedig tombolt.

 

                         A boszi a táltos seprűt

                               Vígan navigálta,

                         Masnijára jól ügyelt, de

                               Lepottyant a pálca.

                           

                         Szólt a boszi: „Itt megállunk!”

                             Azzal földre szálltak.

                         Keresték lápban, mocsárban,

                                Semmit sem találtak.

 

                          Előbújt egy pocsolyából,

                                A vizet lerázta

                          Magáról egy kicsi béka,

                                Kezében a pálca.

                           Udvariasan letette,

                               S torkát köszörülve

                           Azt brekegte (Míg a boszi

                                Pálcáját törülte):

 

                           „Én egy tiszta béka volnék,

                                Fürdök reggel, este,

                            Mondjátok, a seprűvégen

                                Nincs egy kis helyecske?”

 

                            Szólt a boszi: „Hogy ne volna?

                                Pattanj fel, barátom!”

                            Indított, és huss, túl voltak

                                 Hetedhét határon.

 

                             Ezután a hegyek fölött

                                 Tettek még egy-két kört,

                             A kis béka ugrándozott…

 

                            … S A SEPRŰ KETTÉTÖRT!

 

                             Kutya, macska és a béka

                                 Lezuhantak hárman,

                             De baj nélkül földet értek

                                  Egy büdös mocsárban.

 

                             A boszi a fél seprűjén

                                  Eltűnt egy felhőben,

                             Ám valaki rákiáltott

                                  Eget rengetően:

 

                             „Én egy gonosz sárkány vagyok,

                                   Aki sose viccel,

                               És ötórai teámhoz

                                   Boszit eszem chips-szel!”

 

                              Szólt a boszi: „Na, azt már nem!”

                                   Sebességet váltott,

                               De a sárkány már közelről

                                    Fújta rá a lángot.

 

                              „Segítség!” - kiáltott, mikor

                                  Földet ért a járgány,

                               De nem volt más a közelben,

                                  Csak az éhes sárkány.

 

                             Aki száját nyalogatva

                                 Egész közel lépett:

                              „Lehet, hogy ma a boszimhoz

                                  Chipset nem is kérek.”

 

                                 Ám amikor már azt hitte,

                                    Lakomához láthat,

                                 Az árokból előbukkant

                                    Egy förtelmes állat.

 

                                 Sötét, magas, ragacsos volt,

                                     Csupa toll és nyálka,

                                 Négy feje volt, mind ijesztő,

                                      És még volt két szárnya.

 

                                  A hangja is szörnyűséges:

                                      Ugatva, brekegve,

                                  Nyávogva, rikoltva beszélt,

                                      És mindezt egyszerre.

 

                                  Rettenetes, dörgő szava

                                        Pont illett egy rémhez:

                                  „Húzz el innen gyorsan, mert a

                                        BOSZI AZ ENYÉM LESZ!”

 

                               A sárkány most visszahőkölt,                    

                                    Reszketett a frászban:                                 

                               „Jaj, bocsáss meg! Tévedés volt,               

                                     Tudom, hogy hibáztam.                                                                            

                                                                                                   

                                Örvendek, hogy találkoztunk,

                                     De most el kell mennem…”

                                 Szárnyra kapott, és elrepült

                                      Szélnél sebesebben.

 

                                 Ekkor leugrott a béka,

                                      A madár, a macska.

                                  Csak a kutyus lihegett, mert

                                      Jól ki volt fáradva.

                                

                                   „Köszi!” örült meg a boszi.

                                        „Ekkora szerencsét!

                                    Ha nem jöttök, már a sárkány

                                         Bendőjében lennék.”

 

                                    Mosolyogva vizet forralt

                                         Fekete üstjében.

                                    „Mindenki hozzon valamit,

                                         S dobja bele szépen!”

 

                                     A macska egy tobozt hozott,

                                         A béka virágot,

                                      Madár gallyat, kutyus csontot,

                                          Amit már lerágott.

 

                                     Bedobták a tobozt, gallyat,

                                          Virágot és csontot,

                                     A boszi jól megkeverte,

                                           S varázsigét mondott.

 

                                  „Hókuszpókusz!” súgta halkan,

                                       Nem látszott a füsttől,

                                   S egyszer csak egy SZUPER SEPRŰ 

                                      Bukkant fel az üstből!

 

                                  Volt rajta szék a boszinak,

                                        Cicának, kutyának,

                                   Meleg fészek a madárnak,

                                         Zuhany a békának.

                              

                                   Szólt a boszi: „Üljetek fel

                                         Gyorsan, mind a négyen!”

                                    Indított, és huss, eltűntek

                                          A szikrázó égen.