A kuflizást nem lehet elég korán kezdeni
Dániel András kuflijai a legkisebbeket hívogatják az elhagyatott rétre, hogy együtt járják be a rét minden zegét-zugát Bélabával és a mohamanyival. És hogy miért is? Mert meg kell keresni Bélabá kedvenc kalapját! Megjelent Az Év Gyerekkönyv Írója-díjas Dániel András legújabb kufli lapozója.
Dániel András: Bélabá és a szökevény kalap
A szerző rajzaival
Dániel András jellegzetes humorát, melyet az olvasók a kufli-kötetekben már megtapasztalták, a legkisebbeknek sem kell nélkülöznie. A Pofánka és a szőrmöncök, és a Fityirc és a felhő után most itt egy újabb igazi, piciknek való lapozó: Bélabá és a szökevény kalap. Ezeket a strapabíró, fejlesztő lapozókat a legkisebbek kezébe is bátran adhatjuk. Az első kötetben a gyerekek egyik legnagyobb kedvence, Pofánka ismerteti meg őket a színekkel, majd Fityirc egy jópofa felhő segítségével különböző formákat mutat a kicsiknek.
A legújabb kötetben pedig Bélabá segítségével az irányokat gyakorolhatják, miközben Mohamanyival és az öreg kuflival együtt keresik az elveszett kalapot. Fent-lent, kint-bent, jobbra-balra, erre-arra. Találkozhatnak a kéktollú nyiháccal, a vakonddal, sőt, még a varázsgombákkal is! Uzsonnára pedig mindenki szerencsésen hazaér, ráadásul kalappal a fején. A kötetek egyszerűbb szövege, könnyed történetvezetése a megszokott, vicces karakterek segítségével megismerteti a kisgyerekeket az őket körülvevő világgal. A részletesen kidolgozott illusztrációknak köszönhetően közös böngészésre is lehetőség nyílik.
A KUFLIKRÓL
A már korábban is népszerű szerző-illusztrátor gyerekkönyves pályafutásában a kufli-kötetek hozták meg az átütő sikert.
A kufli-könyvek sok tekintetben egyedülállóak a gyerekkönyvek birodalmában: Dániel András író-illusztrátor egy olyan univerzumot hozott létre, ahol minden a feje tetején áll, és az olvasó (a szerzővel együtt) maximálisan engedheti szárnyalni a képzeletét. A kuflik rendhagyó mesehősök, akik hasonlóképpen rendhagyó, gyakran abszurd kalandokba keverednek – ám a bonyodalmak során sosem veszítik el nyugalmukat és mindig megnyugtató megoldást találnak. A kuflik fantáziavilágában a legképtelenebbnek tűnő dolgok is megtörténhetnek. Dániel András Kuflik-sorozata kötetről kötetre bizonyítja, hogy a fantáziának valóban nincsenek határai, és mindig valami egészen váratlan, új történettel tud előrukkolni. Ezt mára már tizenhét önálló Kuflik-kötet támasztja alá.
A könyveken túl az olvasók találkozhatnak a kuflikkal diafilmen, hangoskönyvben Scherer Péter előadásában, matricákon, kreatív foglalkoztatófüzetben, plüssökben, sőt, már kalandsétán is, valamint a KEDD Animációs Stúdió gyártásában a mozik műsorára került A Kuflik és az Akármi című második kuflis animációs film is.
DÁNIEL ANDRÁS: AZ ÉV GYEREKKÖNYV ÍRÓJA
Idén júniusban a HUBBY, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsának magyar szekciója a 6 év alatti kategóriában Dániel Andrásnak ítélte Az Év Gyerekkönyv Írója címet a Kuflik és az elveszett folt című kötete kapcsán. A díjátadó alkalmából Hansági Ágnes laudálta a díjazottat:
„Ha elkezdjük mondani a „kufli” ma már közismert meghatározását: „Nem is kifli. Nem is kukac.” -biztosan bárki be tudja fejezni széles e hazában: „Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.” 2013 óta a Kuflik belopták magukat a magyar gyerekek és felnőtt gyerekek szívébe. Méltán. „Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem.” És valóban: a kuflik semmire sem hasonlítanak, és sokmindenben hasonlítanak ránk, olvasni még nem tudó és olvasni, sőt felolvasni is jól tudó olvasókra és képnézegetőkre. Úgy tűnik, a magyar gyerekirodalom szerencsés csillagzata néhány évtizendenként elhoz számunkra egy vagy több olyan mesefigurát, aki vagy akik hungarikumként, a magyar gyerekirodalom értékes exportcikkeként országhatároktól és generációktól függetlenül lelkes híveket szereznek maguknak és egyúttal a magyar gyerekirodalomnak is. Boribon és Annipanni után jónéhány évtizeddel Fityirc, Pofánka, Bélabá, Zödön, Valér, Titusz és Hilda fészkelte be magát a fejünkbe és a szívünkbe, sőt, a nyelvünkbe és a képzeletvilágunkba is. Heten vannak, mint a gonoszok, de azok az értékek, amelyeket közvetítenek, mind arra szolgálnak, hogy ellen tudjunk állni a gonosz dolgoknak: a gondolattalanságnak, az unalomnak, a durvaságnak, a szeretettelenségnek, a kíváncsiság hiányának. A kufli sorozat történetei számtalan csodát csempésztek az életünkbe. Egyrészt, megtörtént az a csoda, hogy ugyanazt szeretik a kritikusok és az olvasók, a szakemberek és a gyerekek. Megtörtént az a csoda, hogy a képek és a szavak kompromisszumot nem ismerő művészi minősége egyúttal szerethető, nevettető, szemet homályosító és elgondolkodtató történeteket teremtett, ahol sem a szöveg, sem a kép nem „cifra szolga”, egyenrangúan és együtt mesélnek nekünk. Az elmúlt évtized feltehetőleg a kuflik évtizedeként fog bevonulni a magyar gyerekirodalom történetébe. Reméljük, még sok varázslatos és kacagtató kuflisztori vár bennünket. De, amelyeket eddig kaptunk, azokért, köszönet, Dániel András!”
