Így készül egy interaktív mesekönyv!
Ahogy megjelent, a legkisebbek óriási kedvence lett a Cicus felöltözik. Szuper édes rajzok, még bájosabb feladatok várnak a gyerekekre és szüleikre. Most megérkezett a második rész is, itt a Cicus elalszik! Ezúttal is a picik segítségére van szükség, hogy hamar jöjjön álom a kis cirmos szemére. De azt tudtátok, hogy Győri Hanna szerző és Győri Bori illusztrátor testvérek? Közös projektjük eredménye ez két interaktív mesekönyv. Olvasd el, hogy mit meséltek az alkotási folyamatról!
Kinek az ötlete volt a Cicus-könyvnek a megalkotása?
Bori: Hanna ötlete volt már régebben is, hogy kéne csinálni egy interaktív lapozót a legkisebbeknek. A Pagony ezt nagyon támogatta, mert elég kevés ilyen könyv elérhető nálunk. Nem terveztük, hogy együtt dolgozzunk ezen, de amikor Hanna megmutatta a Cicus felöltözik terveit, nekem nagyon tetszett a koncepció is, a szöveg is. Nagyon szeretem ezt a korosztályt, akiknek ez a könyv szól, úgyhogy készítettem egy vázlatot, amit a kiadóban is jóváhagytak, így már elkezdhettünk együtt dolgozni rajta.
A kalandséta könyvek kapcsán dolgoztatok már együtt, de csak ketten a Cicus-könyvekig alkottatok mesekönyvet. Mennyire könnyű a közös munka? Nagyjából passzolnak az elképzeléseitek? 
Hanna: Nem volt könnyű az elején, de nem azért, mert nem passzoltak az elképzeléseink, hanem mert én sok-sok év „gyerekkönyvezés” után sem vagyok eléggé vizuális típus. Amikor egy ilyen könyvet ugyanaz a személy rajzol és ír (pl. Marék Veronika), akkor rögtön azt írja, amit el is képzel, így nyilván rajzban is egyértelműen és jól megjeleníthető a meséje. Tehát a közös munkából az a tanulság, hogy sokkal inkább „egy fejjel” kell már előre gondolkodni egy képeskönyvnél, és úgy írni a mesét, hogy szinte közben rajzolni, vázlatolni kell az oldalakat, hogy jó legyen a kettő összhangja. Ráadásul az interaktivitásban van egy előtte-utána állapot, és ezt sem gondoltam át előre eléggé, szóval ezt együtt alakítottuk át követhetőre Gergővel (Grancsa Gergely, a könyvek szerkesztője – a szerk.) és Borival. llyen szempontból nekem könnyebb volt a sétakönyvek megalkotása. De közös a sétakönyvekben és Cicus-könyvekben is, hogy mindkettő játékos, és sok infó van a képeken. 
Cicus elalszik – Győri Bori illusztrációjaBori: Bár ezek kicsi könyvek, viszonylag sokat kell rajtuk menet közben alakítani. Ez egyrészt tényleg abból is adódik, hogy az interaktív akcióknak jól kell egymásra épülniük, és ez a része az alkotás közben sokat változik. Sokszor csak a rajzzal együtt derül ki, hogy valami nem olyan jól működik, és így változtatni kell azon, hogy mit csináljon Cicus. Másrészt voltak olyan képi elképzelések, megkötések, amelyek szintén a munka közben kristályosodtak ki. Én is sok mindent tanultam arról, hogy a 2-3 éveseknek milyen képi elrendezés, mennyi vizuális információ az, ami befogadható. Nagyon sokat segített Grancsa Gergő, a szerkesztőnk, aki végtelen türelemmel, kellő humorral és szuper ötletekkel segítette a közös munkafolyamatot.
A Cicus-könyveket itt tedd a kosaradba!
Nektek is vannak gyerekeitek, bár már nagyobbak. Inspiráltak titeket a kisgyerekes emlékeitek a Cicus felöltözik alkotása közben?
Hanna: Engem kevésbé, nálunk nem ilyenek (voltak) a reggelek. Amikor még a kisebbik és korán kelő gyerekem ovis volt, ő biztos nem állt neki felöltözni rögtön. Inkább Findusz cicához hasonlítanám, aki Pettson ágyán fel-alá pattogva kérdezi hajnali hatkor, hogy „Mit csinálunk ma???” – de hálóingben. Csinosan vagy érdekesen öltözni, jelmezbe öltözni mindketten imádnak a mai napig, és ez egészen kiskoruktól jellemző rájuk, de reggel elkészülni, az nem igazán volt a műfajunk sosem. Inkább más interaktív könyvek inspiráltak, mert szeretem a játékos könyveket. 
Cicus felöltözik – Győri Bori illusztrációjaBori: Nálunk is a kisebb gyerek a korán kelő, 2 évesen mestere volt a fél 5-kor felkelésnek, szóval a könyv utolsó oldalával nagyon tudok azonosulni. Bár itt kiegyeztünk a sokkal „emberibb” hajnali hatos ébresztéssel. Ami engem is inspirált, az a közös olvasások pici kortól. Egész kicsi volt a nagyobbik gyerekem, amikor megvettem az első könyvét, Eric Carle A telhetetlen hernyócskáját. Bár a Cicus-könyvekhez hasonló interaktív lapozónk nem volt, de emlékszem, hogy mennyire fontos volt nekik, hogy egész testtel, mozgással és taktilisan is bevonódjanak a történetekbe. Az első közös lapozgatások a mai napig nagyon fontos emlékek mindkét gyerekemnek.
Gyerekkorotokban ki készült el reggel később, Hanna vagy Bori? 
Győri Bori és Győri HannaHanna: Óvodáskoromban és első-második osztályban ugyanoda jártunk, de nem emlékszem, hogy várni kellett volna bármelyikünknek. Amúgy a szocializmusban születtünk, és összehasonlíthatatlanul kevesebb ruhánk volt, mint egy mai gyereknek, szerintem ez is megkönnyítette az öltözést. Később én lettem és vagyok a mai napig a korán kelő, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel is öltözöm, sőt a pizsamázás, egész nap az ágyban olvasgatás a fő sportom.
Bori: Hát igen, én gyerekkoromban sem voltam korán kelő, és az elkészülésben sem gondolom magam gyorsnak és hatékonynak. De most a két kamaszlányom mellett sokszor inkább én vagyok az, aki útra készen vár, hogy mikor indulhatunk már.
Rendeld meg a Cicus felöltözik és a Cicus elalszik köteteket most!
