A Ligetből egyenesen a polcainkra...
Megérkezett az Amikor mesélni kezdtek a fák
2024-05-15 - Pagony
Vannak dolgok, amikről nehéz beszélni még felnőttként is -pont ezek a dolgok azok, amikről a gyerekeknek a legtöbbet tudnak kérdezni! Emiatt a legtöbb szülő már jó előre felkészül ezekből a kérdésekből, hogy a lehető legtürelmesebben, a gyerek korához illően tudjon válaszolni. De mi történik, ha a gyerekünk olyanokat kérdez, hogy milyen volt a második világháború? Vagy milyen volt az élet a vasfüggöny mögött, és egyáltalán mi az a vasfüggöny? Ezekre a kérdésekre és még sok másikra ad választ rengeteg türelemmel és érzékenységgel Gimesi Dóra most megjelent könyve, az Amikor mesélni kezdtek a fák. Olvass tovább, és tudj meg többet erről a gyönyörű mesekönyvről!
Minden rosszban van valami jó, szerencsére Dédi ismeri a titkot, hogy hogyan kell időörvényt nyitni, ha egy öreg fát kivágnak, és meglátni mindent, amit a fa valaha látott. És mivel Alíz családjának története már több, mint száz éve összefonódott a Városliget történetével, így fel-felbukkannak az időben Alíz ükszülei, dédszülei, ilyen-olyan nagybácsijai és nagynénjei. És mi más lenne a legjobb első úticél, mint 1896, a Millenium éve, amikor Dédi nagymamája, Alíz szépmamája Magyarországra érkezett Olaszországból, a Földalattit építő olasz mérnök lányaként. A Ligetben a legnagyobb szórakozást a mozi őse, a kinematográf jelentette, meg persze a körhinta, fából faragott lovaival. Ezek között bóklászva ismerte meg Alíz szépmamája, Francesca Pistát, a hegedűst. És ennek a körhintának az egyik falován szöktette meg Pista Francescát, mert az apja nem akarta egy jöttment senkihez hozzáadni a lányát.
Izgalmasan hangzik? Tedd a kosaradba!
Alíz és Dédi ezután Dédi fiatalkorába látogatnak vissza, amikor a második világháború dúlt. Végigkövetik, ahogy Dédi sok hónapnyi türelmes várakozás után végre újra találkozik Dédipapával, aki hazaérkezik a fronról. Aztán, amikor a kitörő járvány miatt bezárul a világ a mai Budapesten, visszalátogatnak azokba az időkbe, amikor szintén nem lehetett elhagyni az országot, hiszen körülzárta a vasfüggöny: Alíz nagymamájának és anyukájának a fiatalkorába.
Nagyon érdekes dolog a saját rokonaink fiatal verziójával találkozni! Alíz sosem képzelte volna, hogy mindig összeszedett, pontos és precíz nagymamája ugyanolyan copfos kislány volt, mint Alíz, akit minden érdekelt a világon, főleg a számok világa. Vagy hogy az anyukája már gyerekkorában imádott rajzolni, festeni, alkotni, nem csoda, hogy felnőttkorára festőnő lett belőle.
Gimesi Dóra mesekönyve érzékenyen mutatja be azokat a korszakokat és az ezzel járó nehézségeket, amiket a legtöbb magyar család átélt a múlt század során. Rofusz Kinga rajzai pedig sokatmondóan ábrázolják a már letűnt korokat. A könyvet (fel)olvasva talán Apának, Anyának, Nagymamának vagy Nagypapának is eszébe jut egy-két történet a múltból. És a mese tovább szövi magát...
