
A könyv, amely kimondja azt, amit te is ki szeretnél mondani
A legújabb Tilos az Á-könyv valami igazán bátor dologra vállalkozott: kimond mindent, ami belőled is kikívánkozik, de nem tudod, hogyan is kezdj hozzá. A szerkesztő, Grancsa Gergely arra kérte a kortárs szerzőket, írják meg egy novellában, szerintük milyen a 21. század eleji Magyarországon kamasznak, fiatal felnőttnek lenni. Lássuk, milyen válaszok érkeztek a felhívásra!
Ezekkel a hívószavakkal kezdődik a szerkesztő utószava. Mind ismerősek a 2010-es, 2020-as évek közéletéből. Talán valamelyikkel kapcsolatban határozott véleményünk van, talán valamelyiktől görcsbe rándul a gyomrunk, talán valamelyikkel ki lehet kergetni minket a világból, annyira unjuk már. Mégis közös bennük, hogy mind részei a hétköznapjainknak.
Kattints ide a könyvért!
Hogyan viszonyul hozzájuk valaki, aki a 80-as, 90-es években született, és ismert egy másmilyen Magyarországot? És mit jelentenek a mai kamaszok számára, akik már ebbe nőttek bele?
Talán nem csalunk sokat az általánosítással, ha azt mondjuk, ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni. Egyáltalán ezekről a témákról nem beszélünk szívesen. Talán azért, mert attól tartunk, akaratlanul is megbántunk valakit. Talán azért, mert arra számítunk, minket fognak bántani a véleményünk miatt. Talán bármi más miatt, ezer oka lehet. Ebben a nagy hallgatásban, terelésben, beszéljünkmásrólságban azonban ott marad bennünk a kimondatlan feszültsége, és ott marad közöttünk a meg nem értés is, amit igazán könnyű ellenségeskedésbe fordítani.
A kötet szerzői azonban nem bújtak ki a válaszadás alól, és a legváltozatosabb szövegekkel mutatták meg, mit gondolnak, hogyan éreznek a kora 21. századi Magyarországgal kapcsolatban.
Olvass el egy novellát a kötetből itt!

Biztosan vagyunk benne, hogy legalább egy novellában minden kamasz és fiatal felnőtt magára ismer majd. Reméljük, hogy a szerzők bátorsága az olvasóknak is segíthet abban, hogy merjenek beszélgetéseket kezdeményezni azokról a megkerülhetetlen témákról, amelyek nap mint nap körülvesznek bennünket. Merjenek véleményt formálni, és értően meghallgatni az ellenvéleményt is. Merjenek a szó legnemesebb értelmében vitatkozni, egymás elítélése, megítélése nélkül. Hiszen, ha jobban értjük egymást, sokkal kevésbé érezhetjük majd azt, amit Aradi Péter fogalmaz meg novellája címében: Magunkra maradtunk.
Tedd kosárba az antológiát!