Hogyan készül a társasjáték?

Kulisszatitkok a két új Pagony-játékról

Tökmagok - Kincsvadászat és Adj egy pacsit, Boribon! néven két új társassal bővült a Pagony játékkínálata. Azt persze mondanunk sem kell, hogy szuper játékok. De hogy mitől olyan szuperek, és hogy hogyan készül egy társas, milyen ötletcsírák, munkafolyamatok, tesztelések előzik meg egy játék kiadását, arról most Győri Hanna, a társasok egyik tervezője-fejlesztője mesél nekünk. Olvass tovább!

Talán sokan még nem tudják, de a Pagony nemcsak gyerekkönyveket ad ki, hanem családi játékokat is. A Pagony játékok mindig valamelyik ismert mesebeli hős történetéhez, világához kapcsolódnak, de a könyvek ismerete nélkül is kiválóan játszhatóak.

Ahogy a könyveknél is, itt is célunk a magyar szerzők, méghozzá játékszerzők bemutatása, nekik szeretnénk otthont nyújtani, hogy megmutassuk, nálunk is rengeteg kreatív elme dolgozik újabb és újabb társasokon – hiszen ez a piac éppen hatalmas felfutásban van, rengetegen térnek vissza napjainkban az offline játékhoz.

Másik célunk érthető, izgalmas, fejlesztő, családbarát és egyedi játékokkal (is) előrukkolni. Most először a játékainkon nagyon hangsúlyosan szerepel a Pagony egyedi dizájnja, amivel mutatni szeretnénk, hogy ezeknél a játékoknál biztos lehetsz benne, hogy a fentiek igazak rá. Ezek olyanok, mint a Pagony: ismertek minket, hozzánk azért elég jó bejönni!

Idén tavasszal két új játékkal jelentkezünk, és én mindkettőre nagyon büszke vagyok, mert éppen olyanok, ahogy a Pagony játékokat elképzelem-elképzeltem.

Kezdem a Tökmagok – Kincsvadászattal, amivel a kisiskolásokat céloztuk meg, 7-12 éves korig!

img_20200325_152200.jpg
A játék eredeti koncepcióját egy kávézó asztalán ismerette pár papírdarabka segítségével Lencse Máté játékpedagógus, az Igazgyöngy Toldi Tanodájának vezetője, aki egy nagyon vicces, de egyúttal nagyon szigorú tanár bácsi. Meggyőződése, hogy a társasok a legjobb indirekt fejlesztő eszközök, hiszen koncentrációt igényelnek, kombinálást, és a problémákra adott megoldásaink folyamatos felülvizsgálatát, javítását.

A Kincsvadászat ötlete abból az élményből indult, ahogy ősszel a fa alatt állva megpróbáljuk elkapdosni a hulló leveleket, és fel-alá szaladgálunk, hogy a szélben pörgő-forgó levelek épp ránk essenek, amikor föld közelbe érnek.

Az ötlet nekem, akinek eléggé ott van a fejében a Pagony összes könyve, rögtön a korallzátonyon úszkáló Minkát, Rézit, Bénit, Palkót, azaz a négy szupercuki tökmagunkat juttatta az eszembe.

Így indult ennek a játéknak a kidolgozása. Rengeteget tesztelte Máté a "gyerekeivel", mi is a Pagony hűséges, lelkes közönségével, Ilka rajzain állítgattuk a színeket ide is, oda is, felkerült még egy, két, három infó a táblára. Aztán az utolsó percben kitaláltam, hogy muszáj bele egy cuki kincsesláda mindenkinek, mert annyira idegesítettek a teszt közben lepotyogó, elkeveredő, könyékkel ide-oda lökdösött kis korongok.

img_20200325_151905.jpg

A játékmenetet imádom. Imádom, mert nehéz, mert figyelni kell, mert előre kell gondolkodni, és még ha előre gondolkodsz, akkor is megelőzhetnek, akkor is van benne szerencsefaktor. Mert egyre izgalmasabb a végéhez közeledve, hogy ki kalkulált jól, ki számolta el magát.

Nem az a játék, amit egy mondatban össze lehet foglalni, de azért nekifutok:

Felpakolunk a tábla közepére kincseket, meg fejenként egy dobókockát hatosra állítva, valamint minden oldalra lefedve 4 hullámot (mind más erősségű). Aztán ahogy sorban fordítjuk a hullámokat, azok sodorják jobbra-balra, előre-hátra a kincseket. Mi meg lépkedünk, számolgatva, hogy vajon a forduló közepére, amikor már elérjük a fentről hulló kincseket, pont elkapjuk őket. És persze ne előzzön meg ebben senki.

Egy felnőttnek evidens, hogy mennyire fejleszti mindez a téri gondolkodást, a logikát, a koncentrációt. A gyerekeknek meg hatalmas élvezet, általában a 3-4. fordulóban már álltak, nem bírtak az izgalomtól a fenekükön maradni, kicsit néha kiabáltak is (mert mind okosabb volt a másiknál), hogy hova is kéne lépni – aztán nyert a csendes, figyelős típus a sarokból. Vagy nem :).

Ráadás, hogy mennyire gyönyörű a doboz, a tábla, a ládikók, a nagy színes kocka. Öröm kézbe venni!

Rendeld meg itt a játékot!



img_20200325_152936.jpg
A másik játékunk, az Adj egy pacsit, Boribon! egy igazi szeretetjáték. Nagyon rég mutatta nekem Marék Veronika, csak a tábla volt kész pár feladattal, tollal felrajzolva egy régi, kissé megsárgult papírra. Rögtön beleszerettem. Hiszen az egész alapötlet annyira jellemző rá, annyira érzékeny és egyúttal egyedi: ebben a játékban ugyanis meg kell érinteni egymást. Puszilni, ölelni, csipkedni, pacsit adni, ráfújni a hajára. Mindeközben össze is kell gyűjtögetnünk egy kis táblára Boribon 7 lufiját: egy picit számolunk, egy picit ismerkedünk a színekkel, és kedveskedünk a másikkal. Családtagoknak, anyukának-apukának és kisgyereknek való ez a játék. Hárman lehet játszani. Hogy miért? Mert egy pici gyereknek már sok kivárni több embert, ez derült ki a sok-sok teszt során. A három neki egy tökéletes szám, akár a szüleivel, akár egy szülővel és a testvérével játssza a játékot. De ketten talán még jobb!

Míg készült a játék, kiszínesedett a tábla, rákerültek Boribon barátai, ismerős szereplői, megrajzoltuk a sok-sokféle lufit, próbálgattuk a gyűjtőlapokat, és újabb és újabb vicces és aranyos feladatokat találtunk ki, és nagyokat nevettünk Veronikával, amikor elképzeltük, ahogy megcsinálják majd a kicsik a szüleikkel őket.

Hogy mennyire jó ez a játék, az a tesztek során vált teljesen egyértelművé. Az anyukák-apukák természetesen egy pillanat alatt tócsává olvadtak a gyönyörűségtől, ahogy a pici gyerekeik mondtak nekik valami kedveset, megpróbáltak kacsintani vagy mérgesen nézni rájuk, vagy éppen ráfújtak a hajukra, megsimogatták az arcukat. A gyerekek meg? Lubickoltak a játék által kiváltott érintés- és szeretetáradatban!

Nem akarom ebben az ajánlóban nagyon megidézni a koronavírust, mert ez a játék szerintem igazi klasszikus, örök darab lesz, a vírus meg jön, megy, elmúlik. De annyit mégis: most össze vagyunk zárva a családunkkal, akik szintén nem mehetnek sehova. Néha egymás agyára megyünk, állandóan a kezünket mossuk – de pont őket, a szeretteinket nyugodtan megölelhetjük, megpuszilgathatjuk! Hát szeretgessük meg egymást ezzel a játékkal! Jól fog esni!


Szerezd be itt a Boribon-játékot!

img_20200325_152829.jpg