Kamill, aki a kezével lát(ja az angyal fenekét)
Sári hatéves, Kamill ötéves. Testvérek, akik időnként veszekednek (csak ritkán, tényleg), néha az őrületbe kergetik egymást (még ritkábban), máskor meg összefognak a felnőttek ellen. Pont, mint a tesók általában. Egy különbség azért van: Kamill nem lát. De ez őt a legkevésbé sem akadályozza abban, hogy mindent látni akarjon. Innen indul az a világ, ahol a dolgok kicsit másképp működnek, de végül mégis pont ugyanúgy. Olvasd el az Egy Sima Egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért szakmai könyvajánlóját!
Jelencsik-Mátyus Kinga írása
Vacsoráznak a családdal (vajon egy nyugodt családi vacsi lesz ebből?), fociznak a szobában (szerintetek eltörnek valamit?), piszkálódnak az oviban (a másik kezdte), nem annyira örülnek az idegesítő nagynéninek (ezután már nem jön olyan gyakran), és még sok-sok rövid történet – csupa olyan sztori, ami bármelyik gyerekkel megesik. A csavar benne persze az, hogy Kamill mindezt az ő sajátos módján teszi, ahol mindig mellette áll nővére, Sári, és segíti – vagy épp keresztbe tesz neki.
Tomasz Małkowski könyve egy hétköznapi mesekönyv. Nem prédikál, nem ébreszt részvétet a vak kisfiú iránt, inkább csak hagyja, hogy megfigyeljük, hogyan él egy ötéves, aki nem lát – és egy hatéves, aki azt hiszi, mindent lát. A könyv nem „érzékenyít”. Egyszerűen bemutat egy családot, ahol a dolgok néha nehezen mennek, néha könnyen, de mindig valahogy emberien. Szól arról is, hogy a segítés nem mindig hősies, a különbség nem mindig téma, és hogy a világot lehet másképp is érzékelni – mondjuk kézzel, füllel, orral vagy éppen humorral.
Rendeld meg itt!
Joanna Rusinek illusztrációja
Sári karakterén keresztül megláthatjuk azt is, mennyire furán tudnak viselkedni a felnőttek, ha találkoznak valamivel, ami kicsit eltér a megszokottól. Małkowski remekül fogja meg ezt a finom abszurdot: a jószándék és a zavar keverékét, amitől egyes emberek hirtelen képtelenek normálisan viselkedni. Az abszurd, az irónia és a remek humor egyébként végigkísér minket az összes történeten. Ehhez a szórakoztató hanghoz remekül passzol a képi világ. Joanna Rusinek egyszerű illusztrációi finoman, szinte a háttérbe húzódva követik a hétköznapi kalandokat. 
Joanna Rusinek illusztrációjaEzt a könyvet érdemes közösen olvasni: hatéves kortól felfelé, testvérekkel, osztálytársakkal, szülőkkel. Mert nem csak Kamill lát máshogy – mindenki egy kicsit másképp látja őt is. És a végére, ha minden jól megy, már senki sem azt fogja mondani: „Szegény kisfiú, vak”, hanem inkább: „Ez a Kamill... elég vagány gyerek.” Talán rájövünk, hogy a lényeg nem a részvét, hanem a részvétel. Hogy olyan legyen a világ, ahol Kamill is jól érzi magát.
A Kamill, aki a kezével lát olyan könyv, amit jó lenne, ha minden gyerek elolvasna, de talán még jobb, ha minden felnőtt is.
Nem azért, hogy megtanuljunk „érzékenyek” lenni, hanem mert jól esik néha egy kicsit máshonnan nézni a világot. Vagy legalábbis megpróbálni – akár csukott szemmel.
A könyvet Körner Gábor fordította.
A könyv az Európai Unió támogatásával jelent meg. 
