Petőfi, a megosztó
Hogyan tudunk kapcsolódni "a legnagyobb magyar költő"-höz?
2023-03-03 - katalin
„Petőfi Sándor a legnagyobb magyar költő.” El sem tudom képzelni, hányszor hangzhatott el ez a mondat az elmúlt, mondjuk, ötven évben érettségi feleletek nyitányaként. Rossz ez diáknak, tanárnak, de főleg Petőfinek. - Olvasd el Vinczellér Katalin magyar-média szakos gimnáziumi tanár cikkét.
És aztán feltehetőleg még ugyanazt a 3-4 sztereotípiát a lánglelkűségről, a hazaszeretetről, a hitvesi költészetről és Arany János barátságáról.
És ezek után érdemes feltenni a kérdést, hogy jó, de van-e hozzá, pontosabban a műveihez személyes kapcsolódásod? Történt-e valódi találkozás bármely szöveg és közted, kedves olvasó?
Mert számomra, magyartanárként az az igazán izgalmas, hogy a mindenkori diák meg tudja fogalmazni a saját viszonyát ahhoz, amit olvas, jelen esetben Petőfi bármely művéhez.
Ilyen szempontból is érdekes végigolvasni a Költővel nem járnék című novellaantológiát, ahol profi olvasók, akik közben írók is lettek, még ha egy-egy fiktív történetbe ágyazva is, de mégis azt mutatják fel, nekik mi a viszonyuk a Petőfi – csomaghoz.
Kattints ide és szerezd meg a kötetet!
De térjünk vissza a még nem profi olvasókhoz!
De aztán jönnek a március 15-éhez kapcsolódó állandósult szókapcsolatok, ötödik osztályban a János vitéz, amit ha valaki tanárként rosszul interpretál, Sándor máris elvesztette a presztízsét, hiszen egy tízéves számára egyedül nagyon nehezen érhető, értelmezhető a szöveg is, a történet is, csak a kudarc emléke marad. Romlanak az esélyek.
Majd még néhány újabb március 15-i ünnepség, egy-két kötelező memoriter, hetedikesként egy Szeptember végén, és vesztésre állunk. Hol érdekli egy 12 évest, hogy „Elhull a világ, eliramlik az élet.”?
Így aztán, mire középiskolába kerülnek, már elég egyöntetű az ellenszenv vagy a közöny. Az utóbbi a rosszabb, a harcos ellenkezéssel már lehet valamit kezdeni, mert ott az indulatok mellett érvek is megfogalmazódnak, míg a szenvtelen elutasítás nem szít fel érzelmeket.
Ő maga is reflektál rá erős öniróniával, hogy bizony nem minden verse remekmű (lsd.: Rossz verseimről). Bár persze itt is a hetyke megmondólegény szerepéből, huszonkét évesen. Ezt például érdemes megmutatni azoknak a diákoknak, akiket zavar a kultusz, zavar az egynemű elfogadás. De ha sokféle Petőfi verset mutatunk meg, van esély arra, hogy egy-egy szöveggel megszülessen a kapcsolódás, a személyes viszony. Hiszen számos, akár kevésbé ismert vers, vagy a Felhők – ciklus rövid, filozofikus mélységű művei olyan univerzális emberi kérdésekről, létállapotokról szólnak, amelyek, legalábbis az én 23 éves tanári tapasztalom szerint, ma is el tudnak érni a legtöbb kamaszhoz, ha túllépünk a kötelezőségen, a sztereotípiákon, az üres, tartalmatlan mondatokon. És mindig ez a cél, még ha gatyába’ táncolunk is.
Vinczellér Katalin magyar-média szakos gimnáziumi tanár cikkét olvastad.
Érdekel egy igazán vagány, formabontó és tabudöntögető novelláskötet Petőfiről? Rendeld meg a Költővel nem járnék című Tilos az Á antológiát!
