Mi lesz, ha elfogy az ivóvíz?

Megjelent a legújabb magyar climate fiction, itt a Szárazság!

A regénynek, amiről most mesélni fogok nektek, a Könyvhéten kellett volna debütálnia, azon az eseményen, ami sokunk egyik kedvenc nyári programja hosszú évek óta. 

Nos, a Könyvhét idén nem kerül megrendezésre, legalábbis biztosan nem júniusban. Viszont nincs ok elkeseredni, mert szerencsére a könyvek, amiket a Pagony erre az időpontra tervezett megjelentetni, érkeznek szép sorban, es egyik jobb mint a másik!

Én most a Szárazság című regénnyel szeretnélek megismertetni titeket, ami egy letehetetlenül izgi climate fiction. 

Az Emberek Országa tavalyi hatalmas sikere után talán már sokan ismeritek a climate fiction kifejezést. Ez a műfaj viszonylag frissnek számít az irodalom berkein belül, alig 10 éve bukkant fel először hivatalos megnevezésként. Sokan a science fiction elágazásának tartják, de annyi alkotót mozgat meg a téma, hogy mostanra már leginkább önálló műfajként emlegetik. 

Ezeknek a regényeknek nem titkolt szándéka, hogy felhívják a figyelmet arra, mi minden történhet, ha nem változtatunk az életmódunkon és a bolygóhoz való hozzáállásunkon. Többségük a közeli vagy kissé távolabbi jövőben játszódik, amikor az emberiségnek szembe kell néznie a tetteink következményeivel és a pusztítással, amit sok-sok generáció idézett elő a Földön. 


Többek között erről szól a Szárazság is, keresd itt!

Az, hogy ez a műfaj ilyen érdeklődést vált ki az olvasókból, egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy ezzel a problémával minél előbb tevőlegesen is foglalkozni kell. Noha mi itt Európa közepén még nem érzékelünk túl sokat abból, ami történik, de minden előrejelzés arra mutat, hogy néhány évtizeden belül ez már korántsem lesz így. 

szarazsag_1000px.jpgA cli-fik jelentősége szerintem abban rejlik, hogy sokszor olyan aspektusaira is rámutatnak a klímaváltozás veszélyeinek, amik talán nem is jutnak eszünkbe. Cselekvésre sarkallhatják a fiatalabb és idősebb generációkat egyaránt, már csak azáltal, hogy megmutatják, a jelenlegi életformánknak milyen következményei lehetnek – és ne legyünk naivak, lesznek is. 

A Szárazság komoly üzenetet hordoz, ezzel együtt viszont elképesztően pörgős kalandregény is, fogalma sincs az olvasónak, mi lesz a végkifejlet, ki mond igazat és ki hazudik, kiben bízhatnak meg a főszereplők, Dani és Anikó.

A történet nem a távoli jövőben játszódik, mindössze 32 évet ugrunk előre az időben, 2052-ig, a változás azonban szinte sokkoló. Olvasom a magyar települések neveit, tudom, hogy ismerősen mozognék ebben a környezetben, a helyszínek mind olyan városok, ahol már jártam, utcák, amiket ismerek, de mégis mintha egy másik földrészre csöppentem volna azzal, hogy kinyitottam ezt a könyvet. Minden ugyanaz, mégis gyökeresen más.

Keresd itt!

Az információk adagolása számomra tökéletes volt, mindent volt időm feldolgozni. Lassan, fejezetről fejezetre szembesül vele az olvasó, hogy itt bizony sokkal durvább a helyzet, mint ahogy az elején tűnt.

Ami számunkra alapvetés – mint például a korlátlanul igénybe vehető folyóvíz, a gyümölcsök, a zöldségek, vagy akár egy finom leves hétvégén –, ebben a fiktív jövőben korántsem az. A társadalom, hogy mentse, ami menthető, szinte teljesen leállítja a természetes eredetű élelmiszerek gyártását, és helyére az energiában dús, ám szintentikusan előállított „szelet” kerül.

Szintén fontos társadalmi kérdéseket feszeget a belső és külső kerületek lakóinak erőszakos szeparálása. A regényben felvázolt társadalmat az teszi különösen nyomasztóvá, hogy az alapjai, az esélyegyenlőség és a kitörési lehetőség hiánya jelenleg is létező jelenség, és súlyos, megoldásra váró probléma. A társadalmi rétegek egymástól tökéletesen elzárva léteznek, Budapest belső kerületeiben a dolgozó, magasan képzett emberek és családjaik élnek, míg a város perifériáján és néhány vidéki településen egy tőlük teljesen külön létező másik mikrotársadalom is létrejött, ők a peremlakók. Ezeknek az embereknek az állam állandó alapjövedelmet, ingyen élelmet és vízfogyasztást biztosít, cserébe azért, hogy bármilyen vészhelyzetben automatikusan bevethetők legyenek, környezeti katasztrófák vagy esetleges háborúk esetén ők az elsők, akiket feláldoznak. 


Szeretnéd megismerni ezt a disztópikus Budapestet? Rendeld meg itt a könyvet!

Főszereplőnk, Dani Budapest belső kerületeinek egyikében él relatív jómódban. Heti tíz percet használhatja a folyóvizet, gimnáziumba jár, sokkal tágabbak a lehetőségei, mint a peremvidéken élőknek, de ő erről vajmi keveset tud… A belső kerületetek lakójaként sokáig nem szembesül azzal, hogy az általuk csak “ingyenélőknek” nevezett emberek hogyan élnek valójában. Az állam tudatosan tartja szeparálva a lakóit, komoly kontroll alá vonva  mindenkit. A belső kerületekben élők kezében beépített implantátum van, aminek segítségével teljesen bemérhetőek és beazonosíthatóak.

Ez az életforma még így sem hangzik csábítóan, a folyamatos korlátozások és megfigyelés önmagában is nyomasztó, de egy reggel, amikor Dani hiába nyitja meg a vízcsapot, nem folyik többé víz belőle, egy egészen új időszámítás kezdődik. A reményvesztett peremlakók, akik víz és élelem nélkül maradtak, kitörnek a lezárt kerületekből és Daninak családjával együtt menekülnie kell…

Sodró lendületű, hihetetlenül izgalmas kalandregény vár rátok Danival, Anikóval, Alival és a többiekkel, emellett rengeteg tanulságot is gondolkodnivalót kaptok majd, amit útravalóul magatokkal vihettek. Ez a könyv nem ér véget azzal, ha becsukjátok az utolsó oldalon, hosszú-hosszú ideig veletek marad majd.

Keresd itt a könyvet!