Csupa kaland minden nap!
Interjú Balla Margittal
2019-01-16 - Pagony
Ismerd meg egy kicsit közelebbről Balla Margitot, akinek az élete valóban a kutyákról szól! Mini-interjúnkból kiderül, hogy mikor és miért kezdte el írni nemrég megjelent könyvét, és azt is megtudod, hogy mi volt számára a tavalyi év legemlékezetesebb pillanata, illetve, hogy milyen vicces fogadalmat tett újévkor.
- Azt tudjuk, hogy Kiflit a saját kutyusodról mintáztad. De mi a helyzet a könyvben szereplő Bibivel és Madame Loulouval? Ők is szembejöhetnek velünk az utcán?
- Ahogy Kifli a kutyám, úgy Lulu a macskám. Ő egy igazi madame, kilenc éves, nyugodt, testes, hollófekete hölgy, aki két és fél éve él velünk. Valójában Kifli kapta a cicát, hogy legyen társasága. Lulu viszont eléggé magánakvalónak bizonyult, igazából egész nap az ágyon fekszik és az élet és a világegyetem fontos kérdésein elmélkedik. A válaszokat, gyanítom, megtartja magának. Bibi az állatokkal ellentétben teljesen fiktív lény, csak a képzeletemben létezik.
Balla Margit és az igazi Kifli
- Kifli az életben is ilyen virgonc, szeleburdi kiskutya? Hogyan kezdődött a közös történetetek?
- Ahogy Kifli a kutyám, úgy Lulu a macskám. Ő egy igazi madame, kilenc éves, nyugodt, testes, hollófekete hölgy, aki két és fél éve él velünk. Valójában Kifli kapta a cicát, hogy legyen társasága. Lulu viszont eléggé magánakvalónak bizonyult, igazából egész nap az ágyon fekszik és az élet és a világegyetem fontos kérdésein elmélkedik. A válaszokat, gyanítom, megtartja magának. Bibi az állatokkal ellentétben teljesen fiktív lény, csak a képzeletemben létezik.
- Kifli történetét akkoriban kezdtem írni, amikor Kifli nyolc hetesen hozzám került, mert nagyon szerettem volna egy jó nagy bundás kutyát hosszú orral, akivel sokat lehet sétálni. Ő az első kutyám, a könyv a megismerkedésünk kalandos története igazából. Azóta Kifli felnőtt, lassan három éves, és egy kedves, okos, nyugodt kutyus lett belőle.
- Szerkesztőként és szakácsként hogyan jut időd még gyerekkönyvírásra is?
- Idő? Azt mondják, mindenkinek arra van ideje, amire szán, nos, nekem nagy szerencsém van, hogy a munkám mellett sok-sok időt tudok a kutyáimmal tölteni, és még egy kis írás meg szerkesztés is belefér. Mivel késős fajta vagyok, mindig meggyűlik a bajom az idővel. Valahogy végül sose fér annyi minden bele, amennyit én elképzeltem, de bolond módon mindig remélem, hogy a következő napon sikerülni fog a csoda, és az idő, mint valami végtelenségig pakolható zsák, megnyúlik. Ma is remélem! Aztán, ha ma nem, majd holnap.
- A közeljövőben milyen terveid vannak, készül esetleg folytatás Bibi és Kifli kalandjaiból?
A fotó Kifli és Keeva első hosszabb közös sétáján készült, akkor, amikor három nap sértődött gondolkodás után Kifli rájött, hogy a kiskutyával játszani is lehet, és elkezdett örülni neki. Azóta igazán jó tesók.
- Milyen könyvet szerettél olvasni nagyon 2018-ban? És miért?
- A közeljövőben milyen terveid vannak, készül esetleg folytatás Bibi és Kifli kalandjaiból?
- Jó lenne folytatni a történetet, különösen, hogy három hónapja Kifli kishúga is velünk él, és ezzel a két kutyával csupa kaland minden nap, amit érdemes leírni.
- Kanyarodjunk egy kicsit vissza a tavaly évhez... Mi volt 2018 legszebb emléke?
- Egyszerű dolgom van, ha a 2018-as év legszebb emlékét kell kiválasztanom, mert az egyértelműen az a nap, amikor elmentünk Kifli kutya nyolchetes kishúgáért, Keevaért, és hazahoztuk. Két kutyával persze a macera mennyisége is majdnem kétszeres, de az öröm meg százmilliószoros.
- 2018-ban majdnem csupa kutyás könyvet olvastam, Csányi Vilmos A kutyák szőrös gyerekek című könyve talán köztük a legkedvesebb, a sok kedves és elképesztő kutyás történet miatt, ami megmutatja, mennyi mindenre képesek ezek az állatok, ha jól foglalkozunk velük.
- Mik a legfontosabb terveid 2019-re? És volt-e valamilyen újévi fogadalmad?
- 2019-re az egyik fontos tervem, hogy a Kabóca gyereklapban folytatásokban megjelenő Mimó a világ körül című mesesorozatomat befejezzem, és hogy a két kutyámmal elutazzunk a tengerhez.
Az újévi fogadalmam minden évben az, hogy soha, de soha többet nem eszem az esti fogmosás után, de gyanítom, ha így megy tovább, a 2020-as év fogadalma is ez lesz.
