- Azt tudjuk, hogy Kiflit a saját kutyusodról mintáztad. De mi a helyzet a könyvben szereplő Bibivel és Madame Loulouval? Ők is szembejöhetnek velünk az utcán?

- Ahogy Kifli a kutyám, úgy Lulu a macskám. Ő egy igazi madame, kilenc éves, nyugodt, testes, hollófekete hölgy, aki két és fél éve él velünk. Valójában Kifli kapta a cicát, hogy legyen társasága. Lulu viszont eléggé magánakvalónak bizonyult, igazából egész nap az ágyon fekszik és az élet és a világegyetem fontos kérdésein elmélkedik. A válaszokat, gyanítom, megtartja magának. Bibi az állatokkal ellentétben teljesen fiktív lény, csak a képzeletemben létezik.

Balla Margit és az igazi Kifli- Kifli az életben is ilyen virgonc, szeleburdi kiskutya? Hogyan kezdődött a közös történetetek? 

- Kifli történetét akkoriban kezdtem írni, amikor Kifli nyolc hetesen hozzám került, mert nagyon szerettem volna egy jó nagy bundás kutyát hosszú orral, akivel sokat lehet sétálni. Ő az első kutyám, a könyv a megismerkedésünk kalandos története igazából. Azóta Kifli felnőtt, lassan három éves, és egy kedves, okos, nyugodt kutyus lett belőle. 

- Szerkesztőként és szakácsként hogyan jut időd még gyerekkönyvírásra is? 

- Idő? Azt mondják, mindenkinek arra van ideje, amire szán, nos, nekem nagy szerencsém van, hogy a munkám mellett sok-sok időt tudok a kutyáimmal tölteni, és még egy kis írás meg szerkesztés is belefér. Mivel késős fajta vagyok, mindig meggyűlik a bajom az idővel. Valahogy végül sose fér annyi minden bele, amennyit én elképzeltem, de bolond módon mindig remélem, hogy a következő napon sikerülni fog a csoda, és az idő, mint valami végtelenségig pakolható zsák, megnyúlik. Ma is remélem! Aztán, ha ma nem, majd holnap.
 
- A közeljövőben milyen terveid vannak, készül esetleg folytatás Bibi és Kifli kalandjaiból?

- Jó lenne folytatni a történetet, különösen, hogy három hónapja Kifli kishúga is velünk él, és ezzel a két kutyával csupa kaland minden nap, amit érdemes leírni.

- Kanyarodjunk egy kicsit vissza a tavaly évhez... Mi volt 2018 legszebb emléke?