
Humor, izgalom, rejtvények, szerkentyűk, kutya
Egy könyv, amit már kézbe venni is jó érzés: ez a (belül is) kékes színben pompázó legújabb kötetünk, A Templeton ikrek nagyszerű terve. A recept? Végy egy roppant okos, talpraesett ikerpárt, adj hozzájuk egy szintén roppant okos, ám kissé gyámoltalan apukát, mártsd őket mély gyászba, aztán egy röhejes kutya segítségével húzd őket ki onnan! Ne hagyd a családot sokáig hűlni, inkább gyorsan költöztesd át őket egy másik városba! A gyerekek fejére növessz egy dadust, körítésként pedig egy kötekedő, okostóbiás elbeszélő véget nem érő humorspagettijét ajánlom! Ha ez mind megvan, a fogást tálald fel a rendkívül jó külsejű főgonosznak, és nézd meg, vajon beletörik-e a foga! - Milán ajánlója
Nem mehetünk el olvasóként szó nélkül az Elbeszélő mellett, aki egyre-másra kiszól a sztoriból, általában csak azért, hogy fitogtassa tudását az olvasó előtt. Olyannyira okvetetlenkedő, kötekedő stílusban kommunikál, ami nekem is csak különleges napokon szokott sikerülni. Ezzel egyrészt elveszi a bűnügyi történet élét – mert hát azért mégis csak egy dupla emberrablást kísérünk végig –, hisz az olvasó gyerekek számára egy pillanatig sem hagy kételyt afelől, hogy amit olvasnak, az fikció, másrészt növeli a tréfa értéket azon olvasók számára, akik a három (!!!) prológus, az egy első és a két második fejezet után még mindig nem vágták falhoz a könyvet azt üvöltve, hogy „MÉGIS, MIKOR HAGYJA MÁR VÉGRE AZ ELBESZÉLŐ, HOGY ELKEZDŐDJÖN A TÖRTÉNET?”
És hogy miért nem fogják mégsem falhoz vágni? Hát azért, amit már a címben is írtam: mert ezt a könyvet már kézbe venni is jó. A színe, az illusztrációi, az egész megjelenése nagyon kellemes és az e fölött érzett derű és érdeklődés bőven kitart a felettébb hosszú és lássuk be, tényleg vicces felvezetés végéig. A Templeton ikrek nagyszerű terve könnyed szórakozás a kilenc év feletti korosztály(ok) számára. Humor, izgalom, rejtvények, szerkentyűk, kutya – ez mind megvan benne.